1981 decemberében, négy lengyel férfi – Nowak, Wolski, Banaszak és Kudaj – Angliába érkezik, hogy gazdag honfitársuk kensingtoni házát felújítsák. Az egy hónapos munka alatt egy éves lengyelországi jövedelmüknek megfelelő fizetést fognak kapni. A csapat nekilát a munkának, amely a napjaikat… [tovább]
A nagy gázsi (1982) 3★
Képek 35
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Időgépet akarok most azonnal. Nem érdekel honnan, nem érdekel, hogyan, de vissza akarok menni sürgősen a ’80-as évekbe. Azon belül is Londonba. Nem érdekel, ha nincstelenül, akkor majd tanulok a mestertől. Nowak, te zseni! :D
Ez a fickó a jég hátán is megélne, komolyan… Eszméletlen kreatív a pali, imádtam az ötleteit. Hiába, a szükség nagy úr, és ez az ember nem ostoba, üresfejű hülye. (nem úgy, mint szegény „együgyű” munkásai) Nowakról eszembe jutott a gyerekkori önmagam, amikor én is a semmiből jött ötleteimmel szereztem magamnak „extra zsebpénzt”. Konkrétan az elhajigált / ottfelejtett sörösüvegeket és visszaváltható műanyag palackokat gyűjtögettem össze lelkesen az utcáról (akkoriban még nem volt divatban a fémdoboz). Aztán szorgalmasan visszavittem őket a boltba…
Tetszett nagyon ez a „segíts magadon, isten is megsegít” mentalitás spoiler .
Mellesleg azt kell mondjam, hogy én is simán elcsöveznék így. Kit érdekel, ha egy romhalmaz van a fejed felett, nincs bútorod, csak egy rakás csemegeboltból leselejtezett kartondobozod, nincsenek edényeid, pénzed is alig… Ha Londonban lehetsz?! :D :) Aranyos volt, amikor először mentek a fijúk „szórakozni”. A házban ugyan semmi nincs, de azért kell egy 50 fontos színes tévé. :) Bár az ár lealkudható egy tizessel, de akkor nincs garancia, sem pedig dugó. XD Azonban a kreatív bevándorló munkásemberek előtt nincs akadály, megoldják a problémát a meccs kedvéért. :D Édespofák. :D
Csodásan szórakoztam azon is, hogy hiába 35 éves film, a világ és az emberi pofátlanság az nem változik… :D Avagy a szomszéd ugyanúgy leszarja, hogy az a te konténered, ő szemrebbenés nélkül beledobálja a maga mocskát, a te szemeted meg már nem fér bele.
Nagyon retro, nagyon emberi, nagyon hiteles, nagyon aktuális. Még a sok változás ellenére is. Szóval szerettem. Nagyon. És tényleg sajnálom, hogy én a ’80-as években még pici voltam. Pedig de klassz lehetett!