A láthatatlan szál (2022) 80% 5★

Totál véletlen dobta fel a Netflix, gondoltam belenézek, amiből aztán az lett, hogy a film előtt ragadtam. Annyira mindennapos, és épp ezért ennyire nagyon szerethető. A kamasz szerelem mellett bejön egy elég komoly családi konfliktus, ami kapcsán azért kicsit felszaladt a szemöldököm, mert ez a része elég furán lett megoldva, még akkor is, ha értem, miért döntöttek emellett a készítek.
Érdemes megnézni. #acsaládazcsalád ez ennyi.

Nagyon távol áll tőlem az a fajta viselkedés, amit Leone szülei produkálnak, miután Simone lebukik. Még én éreztem magam kellemetlenül, ahogy néztem. Az a kicsinyes, gyermeteg hisztéria, amivel ezek ketten tépték egymást, eközben tekintet nélkül a fiukra, nekem eléggé lehúzta a filmet. Az egyetlen, ami miatt mégis megérte, az Leone, vagyis Francesco Gheghi. Ez a srác gyakorlatilag lejátszott mindenki mást, fiatal kora ellenére baromi tehetséges. Meg se kellett volna szólalnia, mert az arcára mindig minden rá volt írva. Szerettem a hármasfogatukat az ikrekkel, hozzájuk köthetőek a legjobb jelenetek. Pl.: mikor Leone náluk éjszakázik, spoiler Egyrészt vicces, másrészt abban a jelenetben annyi minden benne volt. Leone szépen bemutatja, milyen egy szivárványcsaládban felnőni, milyen előítéletekkel szembesül minden nap, csak azért, mert neki két apja van. Miközben egy „átlagos” család, ahol ugye „apa férfi, anya nő” – jelen esetben az ikrek családja –, egyáltalán nem különbözik olyan sokban, semmivel sem működőképesebb, sőt. Ó, és Jodhi May-t is jó volt látni, őt is kifejezetten kedveltem Tilly-ként.