A kiválasztottak (2013–2014) 76% 45★

Főként Robbie Amell miatt kezdtem el nézni ezt a sorozatot, miután láttam a The Duff-ban. Igazából olyan semmilyen az egész. Szerettem nézni, de kb. ment a levesbe a többi közé, annyira nem volt maradandó. Cara-t nagyon utáltam végig, annyira életképtelen, de próbálja azt a látszatot fenntartani, hogy nem az. A színész sem volt jó választás. Hillary-t gyűlöltem már attól kezdve, hogy megjelent, hiába spoiler, akkor is seggfej volt. Nem volt rossz ez, de megértem a kaszát.

Nem volt rossz sorozat, de egy évad elég is volt belőle. Számomra ismeretlen karakterek, kivéve a két szülőt és az Ultra vezetőit.
Hiába a különleges erő, ők is csak „emberek”, akik biztonságra vágynak, szerelmesek, féltékenység uralja az életüket…szóval éreznek.
Cara nem nagyon volt szimpatikus, csak az elején, John-t viszont imádtam. Stephen (aki mellesleg az Zöld íjász unokatestvére a valóságban :) amennyire favorizáltam az elején, a végére szinte közömbössé vált. Astrid is a kedvencek listáján landolt már a kezdetektől, ezért is örültem neki, mikor John-nal egymásra találtak.
Bár a vége kissé furcsán alakult, jó, hogy lezárták a történetet.

Amikor elkezdtem nézni, akkor már tudtam hogy kaszát kapott, de gondoltam belenézek. Az első résznél úgy voltam vele, hogy nem rossz de nem mutat sok újat. Aztán folytattam és a végére már eléggé megszerettem a sorozatot, szóval kár hogy nem folytatják. Jó kis sorozat volt, tetszett hogy nem volt túlságosan kiszámítható és megkedveltem a szereplőket is. A kedvencem John és Russell, viszont Stephen néha elég idegesítő volt.
Azért kíváncsi lettem volna hogy mit hoznak ki az évadzáróban történtekből.

Tavaly nyáron az exemmel akartuk elkezdeni nézni. De kb az 1. részből láttunk vagy 7 percet, mert szarakodott a net. De nekem kellőképpen felkeltette az érdeklődésem és szerettem volna végignézni. Na most végre ez is megtörtént. Hát mit mondjak? Nekem ilyen hullámvölgyes volt. Volt amikor rajongtam érte és volt amikor nagyon untam. De azért elment. Astrid és John jelenetei tetszettek a legjobban.

Robbie Amellben én sokkal több lehetőséget látok annál, mint hogy egy évad után elkaszált sorozatokban játsszon állandóan, itt is nagyon szerettem, ő volt az abszolút jófiú, aki mindig mindenkinek jót akar. De a történet maga elég jellegtelenre sikerült.
Szerettem nézni, jó volt kikapcsolódásnak, de teli volt tűzdelve kiszámítható és/vagy bugyuta fordulatokkal, Cara karaktere pedig úgy változtatta a véleményét, mintha semmi nem múlna rajta. Amennyire szerettem az elején, annyira idegesített a végén. Luke Mitchell viszont nagy kedvenc lett, nagyon szurkoltam neki, hogy megtalálja a boldogságát :)
Sajnáltam, hogy kaszát kapott, én egy évadot még mindenképp adtam volna neki, már csak azért is, mert így borzasztó hirtelen és értelmetlen lett a lezárása, kíváncsi lettem volna, hogy alakul.

Nagyon sajnálom, hogy kaszálták, igaz meg is értem, hogy kaszálták. Nekem bejött, kikapcsolódtam, jó volt a sztori (oké, néha „tipikusak” voltak a fordulatok), jól csavarták a szálakat (bár annyira nem meglepőek), a a fiatal színészek játéka két kivételtől (John, Russel) eltekintve nem volt túl igazi, de azt hiszem ide nem is feltétlenül a mély gondolatok előadásáért választottak ki őket. Viszont egy könnyű, szórakoztató kis popcorn sorozatként bőven megállta a helyét.

A töménytelen klisé-halmaz, és az elviselhetetlen szereplők ellenére szerintem nem volt ez egy rossz sorozat.
http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2014/06/szeria-szeml…

Imádtam. Annyira jó volt. A nagy kedvencem (természetesen) John volt és hozzám még Charlotte. Ők ketten olyan cuki páros voltak. De van egy nagy kérdésem ezzel a sorozattal kapcsolatban: MÉGIS MI A FENE?? Miért kellet, hogy lehetett hagyni, hogy ez így érjen véget? Miért nem lehet folytatni? De most komolyan. El bírnék viselni még pár évadot. Vagy egy rendes lezárást. Nem egy ilyen orbitálisan nagy függővéget.