A jin-jang mester (2021) 79% 30★

Tipikus példa a „nem jó adaptáció, de kegyetlen jó film”-re. Már vártam egy ideje, hogy végre sort keríthessek rá, mert ahogy gyakran említem: bár nem játszom az Onmyojit, de nagyon sok barátom igen, és ezért (meg mert a kijövő tartalmakat azért követem) eléggé képben vagyok a történettel és a karakterekkel. Ilyen szempontból pedig kiemelkedő, szórakoztató és sokszor drámai, igazi japán fantasy-nak tartom, amiben mindenféle szellem, démon, isten, és ami csak a sintó mitológiába belefér, akad. Vagyis mikor kijött az első trailer ehhez a filmhez, és látszott, hogy kegyetlen jól fog kinézni, alig vártam, hogy végre nézhessem is.
Az első, amit meg kell jegyeznem: egy csoda a látványvilág. A kínai CGI-ban rendesen elvesztettem már a hitemet, de ami ebben a filmben van az konkrétan hollywoodi szintű. A szellemek, a varázslatok, a harcok, minden annyira szép, hogy néha csak ültem, és élveztem, hogy megelevenedik a világ a képen. A zene nem annyira emlékezetes, de kellemes, illik a sztorihoz.
A második, hogy a kínai nevekkel nagyon küzdöttem. Az onmyoji játék ugyan kínai gyártmányú, de mind történetében, mind világképében, mind hangjaiban és neveiben abszolút japán: a főszereplő, Seimei Japán leghíresebb onmyojija, akihez ugyan sok anekdota és mítosz kapcsolódik, de egyébként valóban élt személy volt. Itt viszont a neveket erősen kínaiasították – így bár Seimei karaktere Seimei maradt, de a neve Qin Mingre változott. Ugyanezen esett át Yao Bikuni (Bai Ni), Hiromasa (Yuan Bo Ya), és Kagura (Shen Le). Vannak figurák, akik megmaradtak, a Hókisasszony például egyértelműen Yuki Onna (csak japán helyett kínai a neve), Sakura is „Cseresznyevirág szellem” lett, de akiknek rendesen neve van, azok újat kaptak.
A történet maga adaptációs szempontból kicsit sokat markol, keveset fog. Van benne Orochi és az ellene való harc, Seimei múltja, beemelünk egy keveset a Dark Seimei történetszálból (csak itt nem Seimei lelke szakad ketté, hanem egy tanítványtársával kerül szembe – akinek meg a karakterdizájnját, és néhány elemét elég egyértelműen Shuten Dojitól vették, ezzel egy furcsa hibrid karaktert alkotva), közben kialakítjuk a Seimei-Kagura-Hiromasa-Yao Bikuni négyest… egyszerűen sejteni lehetett, hogy ha ezeket mind rendesen adaptálnák, nem férne bele két órába. Pont ezért összevontak rengeteg történetszálat, esetenként elég nagyokat csavartak a karaktereken (Hiromasa testvéri vonulata eltűnt Kagurával, hasonló a dinamikájuk, de nem rokonok, Yao Bikuni halhatatlanságos drámája helyett kapott egy közös múltat Seimeijel…). Néha a személyiségük is változott kicsit.
Csak az a helyzet, hogy ezt „A jin-jang mester” jól csinálta. Yao Bikuniért, illetve Shuten Dojiért kicsit fájt a szívem, de Seimei, az itteni Seimei zseniális figura, akinek kezében a cselekmény, haláli a humora, és bár igen, sokszor elkövet hibákat, és néha naiv is, de egy rendkívül szeretnivaló főhős, sokkal összetettebb, mint a játékban. Kagura szintén kapott egy kis mélységet, rengeteg humort, tündériek voltak Hiromasával. Yao Bikuni és Seimei közé került egy szerelmi szál, és bár az ilyeneken húzni szoktam a számat, de volt köztük kémia, jól játszottak a színészek, szerettem a párost. Seimei háttere, hogy félszellem, és Orochi leszármazottja, ugyancsak ügyes ötlet volt, tekintve, hogy az eredeti mítoszokban gyakran félig kitsuneként jelenik meg (erre rájátszik pl. a Mononoke sorozat is). Közben pedig megmaradtak az olyan elemek, mint hogy minden szellemet be lehet azonosítani a játékból (Kamaitachi, Red Imp, Yamausagi például azonnal felismerhető volt, hogy csak néhányat említsek), a kertet, ami a játék belépőképernyője gyönyörűen megcsinálták, és a város is azonnal idézte a rajzoltat. Tudták meghúzni a határt ott, hogy legyen elég fanservice, de közben összeálljon a történet függetlenül élvezhető egészként, és ezt nagyon tudom tisztelni.
Nekem újranézős lesz, és bárkinek merem ajánlani, ha egy jó kis ázsiai fantasy filmre vágyik.

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, úgyhogy ez is tetszett. Azt hiszem, már annyi hasonló világban játszódó (wuxia, xianxia, stb.) történetet olvastam, hogy kezdem magam kiismerni, ami nélkül kevésbé élvezhetőek ezek a filmek. Az ilyen történeteknek megvan a maguk szabályzata, ebben a világban az ember nem lepődik meg különösebben a nonhumán karakterek sűrű előfordulásán, vagy a fizika törvényeinek konzekvens semmibevételén, amire mindenki képes, attól függetlenül, hogy melyik csapatban játszik.

Nekem nagyon tetszett, bár a játékot, ami alapján készült, nem ismerem.

Már nagyon ideje volt megnéznem ezt a filmet, mivel tavaly márciusban – repül az idő – a másik – újra kellene nézni – után akartam. Csak elmaradt, és ezt kicsit bánom.
Nem danmei és nincs Wang Duo, ennek ellenére imádtam. Aki a színészgárdából szemet szúrt, az Qu Chuxiao. Csalódnom se kellett benne, Yuan Boya szerepében szerethető figurát hozott, aki a szerencsétlenkedései mellett eltökélt és önfeláldozó. A Vörös Démonnal nagyon bírtam a kapcsolatát. Chen Kun Qingmingje szintén magával ragadott, akár szórakozott volt, akár komoly, akár fekete a haja, akár fehér. Shenle életrevalóságát, Baini elhivatottságát és Xue Nü… hát, ő őrültnek nem tűnt, de épelmélyűnek se. Szóval rendkívűl szerethető karaktereket sikerült összehozni férfi és női részről egyaránt. spoiler Szívesen néztem volna tovább pl. Qingming és a cukiságai mindennapi életét az Udvarházban, vagy ahogyan lopni mennek, hogy jobban megismerkedhessek a világgal. A látványvilág gyönyörű volt, igényes és a zene… film közben volt guqin (szeretem), stáblista alatt először Chan Weiting dala tetszett nagyon, aztán megszólalt Zhou Shen, és sokadszorra olvadtam el attól az angyalhangú férfitól.
CWT: https://youtu.be/KD94KAwBGOk
ZS: https://youtu.be/0NwD5th1oPs

Ez egy nagyon jó fantasy film, jó sztorival és értékelhető karakterekkel. A látvány, az ázsiai jelleg és a tartalom is szuper esti szórakozás.

Alapvetően nem rossz film, bár az utolsó negyed nem tetszett annyira. Egyszerre akciódús és egyszerre szórakoztató.