A három testőr Afrikában (1996) 55% 44★

Bujtor Rejtő-feldolgozásáról nem voltak szép emlékeim, de az újranézés kicsit árnyalta ezeket, bár a véleményemet nem tudta megváltoztatni. Bőven nem annyira félresikerült mozi, ugyanakkor mégiscsak meglepően esetlen és ízetlen interpretáció – főleg ahhoz képest, mennyire fontos sarokpontja a magyar kultúrának Rejtő és az ő szférákat összekötő művészete.

Technikai szempontból egyébként tényleg a minden ízében érezhető „félgőz” eszi meg ezt a filmet. Az afrikai forgatási helyszín ellenére a legtöbb díszlet meglepően hangulattalan, a nyilvánvaló közegen kívül semmiféle miliőfestést nem alkalmaz a mozi. A zene jellegtelen, suta, a Bujtor-filmekben megszokott, szokásos Frenreszi-féle burleszk muzsika. A fényképezés és a rendezés sem segít az előbbieken, a színészi munka pedig egyenesen rémes. A szereplők nem érzik a cselekmény egyébként sem létező valódi ütemét, mindenki szépen és kimérten beszél, akár egy színdarabban, vagy pont hogy túljátssza magát, amitől az összes karakter lelóg a képernyőről. Különösen fájó tőrdöfés ezen a téren az erőltetett, sokszor a képernyőn látható eseményeket ismétlő narráció, ami által úgy érezzük magunkat, mintha Koncz olvasná fel a regényt hangoskönyvként, ráadásul mivel mindenki didaktikusan mondja fel a szájbarágós szövegét, behunyt szemmel tökéletesen élvezhető az egész darab afféle hangjátékként is. Köszönhető ez alighanem annak is, hogy Bujtor menet közben rájött: a regényt nem ismerő közönség számára pusztán a bemutatott cselekmény, az egymásra hányt karakterek és a leforgatott vizuális nyersanyag alapján egyszerűen követhetetlen lesz a történet. Ugyan próbálkoztak behozni a képbe egy Rejtő esetében akár még helyénvalónak is tűnő pofozós, csihipuhi vonulatot, ez pusztán a Spencer-Hill és Csöpi filmekből ismert hanghatásokkal feltuningolva még nem válik viccessé. Ezekből, mint a film teljes egészében, abszolút hiányzik az alkotói szenvedély, ezt pedig a manírok, a saját fejük után menő színészek, a slampos stílus nyilván nem pótolhatja.

Rejtő-adaptációk versenyében még mindig a Meztelen diplomata az etalon, Bujtor valószínűleg kreatív energia szempontjából túl későn, de a rendelkezésre álló forgatási lehetőségek szempontjából legalább időben vitte vászonra a saját Rejtő-interpretációját. Ez azonban nem mentette meg A három testőr…t.

Életem legborzalmasabb, legszenvedősebb moziélménye volt eme „remekmű”. Azóta már szorosan verseng vele az Assassin's Creed, de még mindig ez vezet egy jó orrhosszal. Ebben ugyanis nem játszik Jeremy Irons. xD

Nagyon nagy csalódás volt. A tanulság az, hogy még Rejtő zsenialitása sem elég egy filmhez, ha maga a film hiányzik belőle.

Néhol zseniális, néhol borzalmas. Ha jól sejtem, előbbi Rejtőtől, utóbbi pedig a jó magyar filmkészítőktől származik.

Nem tudom, Rejtőt mennyire lehet megfilmesíteni, eddig senkinek nem sikerült, igaz, a próbálkozók számával sem lehet éppen Dunát rekeszteni. Bujtor István a fénykorában azonban megpróbálkozott egy ilyen jellegű alkotással, mégpedig a Három testőr Afrikában című klasszikussal. Nos, nem sikerült, de mégsem tartom elvesztegetett próbálkozásnak, mert a film tetszett. Ne értsük félre egymást, mint Rejtő-adaptáció, csapnivaló, Bujtornak nem sikerült a mű jellegzetes humorát és az azt idéző mondatokat jól összeválogatnia. Ez pedig ilyen aspektusból azonnali bukta. Viszont ez alatt valljuk be, egy aranyos, szerethető film van, jó szereplőgárdával és színészi játékkal. Nekem a kicsit együgyű, de teljesen illeszkedő zene is nagyon bejött.
Szerintem ha Bujtor dobja az adaptációt, és csak simán csinál egy sivatagos kalandvígjátékot a saját szája íze szerint, akkor az egy nagyon tuti film is lehetett volna. Így sajnos nem tud kimászni eredeti rendeltetésének árnyékából, és ezért igencsak kár, mert szerintem az adaptációs bukás ellenére egy kellemes színfoltja a magyaros filmpalettának.

A zseniális könyv megcsúfolása.