A fekete hattyú (1942) 63% 3★

Sokkoló a felismerés, hogy 1942-ben az amerikai mozilátogatók ilyen filmeket néztek. Ez ugyanis a szórakoztatás netovábbja – az a fajta kalózos kaland, ami egyből felébresztette a nyolcéves énemet, aki nyálcsorgatva lapozgatta a Lego katalógusok kalózhajós oldalait, de a tévé előtt ülve be kellett érnie a Sandokan epizódjaival.

1942… elhinni se akarom, hogy ez a film ekkor készült. Technikai szempontból észvesztően szép, jó minőségű kópián nézve az ember álla leesik. Persze makettek szelik a tengert és vetítettek a hátterek, de az életérzés, az egész filmet átható nagybetűs kaland szinte harapható. Ráadásul a mozi nagyszerűsége a színfalak mögé nézve is feltűnő – Maureen O’Harát és Anthony Quinn-t már láttam egyszer hasonló környezetben még tavaly, de a Kalózlobogó alatt című, 1952-es(!) George Sherman film nyomába sem érhet A fekete hattyúnak, pedig ott még Errol Flynn is feltűnt a színen.
Talán Henry King rendezésének köszönhető a siker, aki megértette, mennyire tétnélküli és mégis „az életnél is nagyobb” dolog ez a bizonyos swashbuckler műfaj – szakmai életútját tekintve az ő csúcspontja alighanem A Kilimandzsáró hava, de az nyilván más kvalitásokat követelt meg úgy tőle, mint a színészeitől.
Így A fekete hattyú legvégső tanulsága számomra az, hogy ez Hollywood legjobb arca – ez a nagybetűs és veretes szórakoztatóipar legvégső lényege. Olyan élményekben részesíteni a nézőt, amik akár életre is szólhatnak, és mint írtam fent, ha én ezt nyolcévesen látom, a mai napig is fülig szerelmes lennék Maureen O’Harába. Minden egyes hollywoodi erőfeszítés arra irányul, hogy az itt láthatóhoz hasonló módon megalkuvásmentesen szórakoztatni tudják a közönséget. Nyilván a dolog nem jön mindig össze, időről időre találkozunk megfeneklett, rosszul kivitelezett filmekkel, sőt, ezekből van több, de amikor a puszta és natúr szórakoztatás célt ér, akkor megtörténik a filmművészet egyik legnagyobb csodája: kirántják a nézőt saját valóságából.
A fekete hattyú egyike azon filmeknek, amik a néző közreműködésével képesek elérni ezt az ideális állapotot.

Kiváló swashbuckler a műfaj fénykorából, aki szereti és máig is tátott szájjal nézi a Guy Williams-féle Zorrót, annak ezt a filmet is látnia kell!