A farm, ahol élünk (1974–1983) 85% 109★

Jesszuskám de nagyon régen láttam. Gyerekkorom meghatározó sorozata volt.

Ez amolyan semmi rossz nincs benne film, tanulságos részekkel, mindig megoldják a legnehezebb gondokat is, és mindig örülnek és az egész egy csupa nagy szeretet.

Gyerekkorom kedvenc sorozata volt, nagyon szerettem azt a légkört, ami körülvette. Laura volt a kedvenc, Maryt sajnos nem tudtam megkedvelni. De sokszor gondoltam rá, hogy a nehézségeikkel együtt is jó lehetett azért ott élni.

Az egyik kedvenc részem a 6. évad 22. része.
A legutolsón pedig mindig bőgtem.

Amikor még nem adták a magyar csatrnákon, és kicsi voltam, és volt a német adókon, mindig néztem – bár egy szót sem tudtam németül. Mégis… meggyőződésem, hogy minden szavát értettem. Tudom, ez elég nagy ellentmondás, de mégis ez a meggyőződésem.
Jó volt, amikor először láttam magyar szinkronnal, megszerettem a történetet, a szereplőket.
Aztán sajnos volt ennél a sorozatnl is egy idő, hogy állandóan ismételték, és akkor elvették tőle a kedvem.

Néhol túlzásokba estek, és a későbbi évadokban próbálták az előző sikereket meglovagolni, több-kevesebb sikerrel, de azért ezt is szerettem nézni.

Nagyon szerettem ezt a sorozatot, de nagy csalódást keltett bennem, miután a könyvet olvastam, és kiderült, hogy a film teljesen más, így az nem valós történeten alapul, pedig én azt hittem. Így a sorozat szreplői sokmindenben nem olyanok, mint a film mutatja őket. Pl. indiánokhoz való viszonyuk, a gyerekek fizikai neveléséhez való viszonyuk stb. Vagy akár az ahogy éltek, és hogy mindig felemelő a megpróbáltatásokat túlélniük. Pl. a hosszú tél, és hogy abból Carrie sose tudott kigyógyulni.

Anyummal minden részt már vagy 1000x láttunk, de ennek ellenére nem kapcsolunk másik csatornára ha ez megy.
Látszik, hogy a forgatókönyvet a Charles-t alakító színész írtam, mert azért minden jelentősebb szösszenetet ő művel.
Mivel valódi ihletésű a sorozat vegyes érzelmeim vannak. Én tuti nem lettem volna jóban Lauráékkal :D