A fal (2012) 74% 16★

Metaforikus, befelé forduló, inkább a belső lelki folyamatokra koncentráló film. Gyönyörű felvételekkel az osztrák tájról. Épp ezért ellentmondásosan érdekes a film hangulata, a végtelennek tűnő magány kerül párhuzamba a lélegzetelállító környezettel. Az utóbbiból talán mindenki kérne egy nagy kanállal, míg az előbbiből valószínűleg kevésbé. :)
Ami még nekem tetszett, hogy szép, mélyenszántó gondolatokat kapunk német nyelven, főhősnőnk előadásában.

Baromi érdekes koncepció, viszont itt nem a probléma megoldásán vagy a feszültségkeltésen van a hangsúly. Nagyon lírai, csendes, lassan haladó lélektani dráma, tele belső monológokkal, gyönyörű tájképekkel. Abszolút rétegfilm.

Nyomasztó. Főleg az, hogy semmi magyarázat és nyitott a végkimenetel. Nem ad feloldozást, csak felvet egy csomó kérdést, és aztán otthagy félig megrágva.

Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi lettem a filmre is. Azt kell mondanom, hogy a kettő együtt adott teljes élményt a számomra. A könyvben nagy hangsúlyt kaptak a munkák, az állatokkal való kapcsolat és a gyakran előkerült a múlt is, nem feltétlenül nosztalgikus értelemben.
A film ezzel szemben sokkal melankolikusabb, lassabb folyású. Hosszú kitartásokban látjuk a tájat, a hegyeket, a kaszálót, benne a kis pontot, az embert és a másikat, a kutyáját, vagy a szobabelsőt a jegyzetelve gondolkodó asszonnyal.
Szinte érezni a legelő virág- és szénaillatát, amikor a főhős leül, és egyszerűen jól érzi magát benne. A dráma egyetlen percben csúcsosodik ki – minden felvezetés nélkül –, majd amilyen gyorsan jött, úgy is ül el.
Nem tudom, Martina Gedeck volt-e a legjobb választás a szerepre, inkább a nem felé hajlok, kifejezőbb arcot-szemeket gondolnék a történethez. Újranézni nem fogom, de örülök, hogy láttam, szerettem a film képeit.