A cukrász (2017) 74% 29★

Szép és mély érzésű, egyedi ízű film.
Engem azért érdekeltek volna a belső miértek is, de elfogadom és egyetértek azzal, hogy a szív tisztaságához nem mindig szükséges a fejbéli analízis és kibeszélés.
Kár, hogy – tulajdonképpen befejezetlenül – vége lett, mert még lett volna hová folynia tovább a történetnek és az érzelmeknek.
A főszereplő Tim Kalkhof – a cukrász, aki megédesíti az életünket – nagyon szép karaktert formál meg, élmény nézni.

Utólag jutott az eszembe, hogy valahol rokon ez a film Pasolini Teoremájával.
Itt az angyalt egy jóval földiesebb, de mennyei édességeket készítő cukrász helyettesíti.

Ha csak az ismertetőjét olvassuk el, akkor gondolhatunk arra, hogy már megint egy szerelmes film, ami nyitottságot, toleranciát vár el tőlünk. Mi újat tud mondani? A filmről én csak hallottam, szokásommal ellentétben nem olvastam el, hogy milyen történet vár rám és jól tettem. Jól tettem, mert semmilyen elképzelésem, megérzésem nem volt a témáját illetően. Elkezdődött, láttam egy szimpatikus német és egy izraeli férfit. Találkoznak. Ez a találkozás megváltoztatja az életüket. Még eddig sincs semmi egyedi a filmben, de már nagyon sejthető, hogy az események kibontása valami olyan finom, selyemszerűen lágy varázslat lesz, ami egyre kellemesebb feszültséggel vonja be a nézőt. Ezt a szépséget, a színeket, a hangulatot végig megőrzi kettőjük történetének alakulása. De nem csak a színek, a tárgyak, nem csak a szereplők csendessége, az el nem kezdett, csak sóhajtásnyi mondatok voltak megragadóak, hanem az érintések, az egymás felé induló, olykor befejezetlen mozdulatok is Most, reggel néztem meg a film előzetesét. Szerintem megnézésre csalogató. Amikor kijöttünk a moziból, ugyanarra gondoltunk. De jó, hogy nem amerikai a film.

Nekem ez kicsit lassú volt, nem is tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy nem. A zenék, a hangulat nagyon átjött, nyugodtnak éreztem magam végig, holott azért itt voltak elég kemény érzelmek is, de a háttérbeli indittatásokat nem mindig érzékeltem.

Nagyon elegáns, szép és érzéki történet, a felszínen visszafogott színészi játékkal, ám felszín alatt meghúzódó sérülésekkel és fájdalommal. Az egész film lassan csordogál és nem igazán kapkod el semmit. Még a klimax is visszafojtott és elegáns.
Kell hozzá egy nyugodtabb tudatállapot, de aztán szépen el tud vinni magával.