Rie és Sang ifjú házasok, Tokióból Hokkaido prefektúrába költöznek, a Toya-tó mellé, hogy egy vendéglátóhelyet nyissanak, amely pékség és étterem is egyben. Sang süti a kenyeret és egyebeket, felesége, Rie pedig a hozzájuk illő külön ételeket főzi. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, tőlük minden… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Igazi léleksimogató filmecske, melyben egy szálló három vendégének életébe nyerhetünk bepillantást.
A megforduló vendégek mindig elégedetten távoznak a helyről, főleg miután megkóstolták a kenyerüket.
Igazán gusztusos ételeket mutatnak, a történet kicsit keserédes, de nagyon szerethető.
Szinte végig a szállóban játszódik és itt-ott látszik az olcsósága, de szerencsére nem zavaró.
Olyan volt, mint belépni egy gyönyörűen illusztrált mesekönyv lapjaira, de egyértelműen ez volt a cél.
Szívmelengető, mint a frissen sült kenyér.
A felirattal nem voltam most maradéktalanul elégedett. Olykor megjelentek elég magyartalan mondatok és ez kicsit kizökkentett.
Annyira nem ragadott magával ez se. Nekem fölöslegesen hosszú volt. A 2. sztori végén unalmamban azon röhögtem, hogy a kislány + apuka beszéltek arról, hogy anyuka már nem jön vissza, erre az öreg törzsvendég előkapta a bőröndöt……………………… na mondom azért nem jön vissza anyuka, mert ott a feldarabolt holtteste a bőröndben! A pékek meg vigyorogtak a konyhájukban, mondom majd ők belesütik anyukát a kenyerekbe… Szerintem így sokkal jobb lett volna az a rész… X,D
+ a végén is reménykedtem benne, hogy az öregekről kiderül, hogy szellemek vagy démonok és lesz valami thrillerhorror a pékségben… X,D
Az a bárány meg már az elejétől gyanús volt nekem, hogy teltek a hónapok az meg semmit nem öregedett… Bár lehet olyan, mint a japánok/ázsiaiak, hogy egy ponton túl nem öregednek, csak 80 évesen változnak át idős néninek/bácsinak… X,)
Nekem ez nagyon jólesett most, nem véletlenül kattantunk rá a vidéki Japánról szóló filmekre. Békés, nyugis, aranyos, egyszerű, mégis felemelő. Így élni szép. Jöhet a rendező következő filmje!