A bíbor szirom és a fehér (2011–2011) 67% 12★

Valami viktoriánus sorozatra vágytam, s némi netes keresgélés után futottam bele ebbe, melynek alaptörténete egyből felkeltette az érdeklődésemet. Ehhez képest az első epizódok nem igazán nyűgöztek le: zavart a színpadias, hiteltelen látványvilág, amivel a nyomornegyed borzalmát próbálták érzékeltetni, az elbeszélésből hiányoltam több információt, aminek segítségével jobban átláthatnám, mi miért történik, ki miért viselkedik úgy, ahogy, és a karakterek sem voltak túl szimpatikusak. A harmadik résztől kissé átformálódott a véleményem, főleg Sugar és Sophie kapcsolatának köszönhetően, nagyon tetszett, ahogy a fiatal nő tanítgatta a kislányt, és bátorította az önállóságra. A negyedik epizód drasztikus változásai, elsősorban William pálfordulása eléggé megdöbbentettek, én voltam olyan naiv, hogy azt hittem, kettejük története happy enddel fejeződhet be. Sugar szempontjából nézve ez végül így is létrejött, a függőben hagyott lezárásnak örültem is, meg nem is: azt jó ötletnek tartottam, hogy a nézőre bízták a sztori továbbgondolását, de azért adhattak volna egy-két konkrétabb utalást, amiből könnyebb lett volna következtetni a folytatásra. Karakterek szintjén az volt számomra érdekes, ahogy a két női főszereplő személyiségén, viselkedésén keresztül bemutatták, milyen eltérő módokon lehet reagálni a férfiak hatalommal való visszaélésére.
Habár megvoltak a maga elgondolkodtató részletei, mégsem aratott nálam nagy sikert ez a minisorozat. Túlságosan hatásvadász volt a látványvilága, a történetvezetése és a karakterek jellemzései pedig elbírtak volna még plusz részleteket, amiktől érthetőbb és átérezhetőbb lett volna a végeredmény.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2020/12/minisorozat-…

A könyvváltozat igaz, hogy részletesebb, de nagyon jól eltalálták a készítők a filmváltozatnál a hangulatot és a látványt. Kifogástalan.