A barátnőm testvére (2018–2018) 80% 27★

Noh most , hogy picit lenyugodtam jöjjön az értékelés :) Szerintem bárki nézi meg utánam valószínű azt fogja mondani, hogy lepontoztam, de nem tudok elmenni az utolsó két rész mellett… Az első 13 rész simán ment 10 ponttal. Sztori abszolút semmi extra, az egész arról szól, ahogy két ember összecsiszolódik és utána megpróbálják elfogadtatni a környezetükkel. Ahogy én kivettem a sorozatból itt nem is a korkülönbségre tették a nagyobb hangsúlyt, itt a barátság-család-szerelem körül forgott minden,. Maradhatsz-e legjobb barát a párod testvérével, ha épp összevesztek? Családod, hogy fogadja, ha olyannal jössz össze, akit a saját fiúknak tekintenek? Ezen kívül elég komoly témákat is feszeget, mint pl a munkahelyi szexuális zaklatás, ami azért Koreában eléggé élő és létező probléma. Az amiért az utolsó két részre mérges vagyok és próbálok spoiler mentesen írni, az az, hogy totálisan felesleges problémát generáltak. Ebből adódóan jól el is húzták ezt a problémát, persze a vége happy end, de lehet én vagyok a h..e, de nem látom be, hogy ezzel a véggel mennyivel vannak előrébb, mintha ugyanezt megcsinálják a 14. rész körül…ugyanaz az egyetlen problémát nem láttam megoldódni… így nekem a vége picit elhúzott és mégis összecsapott lett:((
Karakterek? nah itt van a sorozat erőssége, bár Jin Ah karakterét kb a felétől folyamatosan rugdostam volna, mivel legalább 6-szor követte el 100%osan ugyanazt a hibát , majd elvárta, hogy azért mert mosolyog és hülyéskedik Joon Hee megbocsásson neki… az egész kapcsolatban végig úgy tűnt a fiatalabb srác ezerszer érettebb, mint a 35 éves felnőtt nő…és mégis, amikor ezek ketten együtt voltak, egyszerűen nem lehetett nem imádni őket. Az a csillogó szem, az a rajongás… ezt nem lehet eljátszani, ha nincs legalább egy minimális barátság két ember között. Olyan szintű cukorbombák voltak a sorozat első felében, hogy rendesen cukorbeteg lett tőlük az ember:))) Jung Hae In, jesszus ez a srác…tényleg csak rajongani lehetett végig érte. A legjobb barátnő(egyben Joon Hee nővére) és Jin Ah családja is kidolgozott karakterek voltak, remek színészi játékkal. A reakciók is egy-egy helyzetre teljesen életszerűek voltak, kivéve a kedves mama…aztán koreai sorozathoz képest rengeteg csókot/puszit láttunk és rég óta először nem úgy állítottak be egy kapcsolatot, mintha a koreaiak nem spoiler házasság előtt:P Igenis fontos része volt az életükben ennek a része is:) Ez tetszett:) Persze nem láttunk sokat, de nem is kellett :)) az ember képzeletére volt bízva:D
Kinek? a sorozat első fele cukor sokkot okoz, de a jó fajtából :) romantika, szerelem, egymásra találás :) aztán persze jön az egyre több dráma a végére, komoly történet nincs, a hangsúly a kapcsolat fejlődésén és a körülöttük élők reakcióján volt. Megnézni mindenképp ajánlom, aki romantikára vágyik mert ezek ketten, rég láttam ilyen kémiát…de akkor sem tudom elengedni ezt az utolsó két-három részt:( kár érte…

Ez a sorozat most teljesen taccsra vágott érzelmileg. spoiler

Az első kb 6-7-8 részig nem is tudom kifejezni, hogy mennyire imádtam ezt a sorozatot, minden egyes pillanatát, egyszerűen tökéletes volt, minden klappolt, tényleg nem lehet szavakba önteni, hogy mit jelentett nekem ez a sorozat. A két főszereplő kémiája, mimikája, színészi játéka, annyira valós volt az egész (maguk a felmerülő problémák, az első együttlét ábrázolása, amit szintén annyira jól megoldottak, nem mutattak semmi, ami így volt jó, de mégis jelentőséget tulajdonítottak neki, de tényleg minden tökéletes volt), egyáltalán nem tűnt megjátszottnak egy jelenet sem, annyira természetesek voltak, a kapcsolatábrázolása olyan jó volt, ahogy együtt a felmerülő problémákon túljutottak, ahogy megértették egymást igazán, hogy ki mit miért tesz, annyira zseniális volt az egész, teljes szívemből imádtam!!!!!!! ♥♥♥
spoiler
Majd… jöttek a nagyobb konfliktusok és szép lassan elkezdett a sorozat mélyrepülésbe menni… spoiler Jött az anyja okozta dráma (és még pár más dolog is) , ami minden képzeletet felülmúlt, meg tudtam volna folytatni, és ezzel együtt pedig a két főszereplőnk is elkezdett hülyén viselkedni, és teljesen elrontották azt a hangulatot, és az egészet, ami annyira jó volt közöttük. Az utolsó pár percnek persze örültem (legalábbis a tudatnak), hogy legalább így zárták le, de szívből örülni mégsem tudtam, spoiler
Nekem ez most nagyon – nagyon fáj, nem tudom kifejezni, hogy mennyire. Nem tudok megbocsátani a készítőknek. Elhúzzák a mézesmadzagot, hogy ez A (nagybetűs) tökéletes sorozat számomra és aztán teljesen összetörnek és mindent lerombolnak…
Biztos, hogy van akit a vége nem zavar annyira, de nekem ez most tényleg nagyon rossz volt. spoiler

Mindettől függetlenül vagyis pont emiatt, hogy az eleje ennyire hozzám nőtt, mégis bekerül a kedvenc sorozatok közé, mert egyszerűen tényleg nincs rá szó, hogy mennyire imádtam a sorozatnak az első felét. (mondjuk ezt az imádatot most kevésbé érzem, mert inkább csak fájdalmat érzek, bár lehet ez is azt mutatja, hogy mennyire jó a sorozat, hogy ennyire meg tudott érinteni, de ettől még haragszom az készítőkre a felesleges dráma és a szívem túlságosan összetörése miatt)

Relationship goals és tényleg, én nem gondoltam, hogy a CLOY után, ahol annyira zseniális volt a kémia, lesz olyan páros, akit ennyire fogok szeretni. De lett. Mindkét páros nagy kedvencem, de egy fokkal őket talán még jobban szerettem.

Son Ye Jin már a CLOY után kedvenccé vált, de most csak még jobban bebetonozta magát, az hogy két színésszel is ilyen kémiát tud teremteni és ennyi érzelmet mutatni mindkét szerepében, szerintem nagyon tehetséges. Egyszerűen szerintem zseniálisan játszik. És te jó ég, de gyönyörű! Na és Jung Hae In is mennyire jó volt már, ő pedig annyira kis aranyos, és az a mosoly ^^, tényleg fenomenálisak voltak mind a ketten, tökéletes páros volt!!!
Csak el tudnám őket nézni egész nap, ahogy kis zenei aláfestéssel együtt töltenek időt, szórakoznak, beszélgetnek, nevetnek vagy csak egyszerűen néznek egymásra akár minden szó nélkül. ♥

A zenék, bár nem koreaiak voltak, ami először meglepett, de aztán nagyon megszerettem, nagyon illettek a sorozathoz, a jelenetekhez!

Tök jó, hogy tényleg komoly témákkal is foglalkozott, a munkahelyi zaklatásos dolog nagyon fontos téma (főleg Koreában), de magával a nagyobb korkülönbséges kapcsolattal is, azok nehézségeivel, plusz a tipikusan Ázsiában jellemző már beteges szülőtisztelet is nagyon durván megjelent (már túlságosan is), tudom, hogy ez Ázsiában egy nagyon komoly dolog, egy szintig persze meg tudom érteni, de egy szint után már nem, van egy határ, legalábbis kellene, hogy legyen, még náluk is, mert ez már nagyon nem normális. :(

Összességében szerintem azért érdemes megnézni, mert fenomenális amit a két főszereplő alakít, ilyen reális kapcsolatábrázolást, csókjeleneteket, természetességet az ember nem lát gyakran a koreai drámák világában. A vége felé lévő epizódok lehet, hogy sokakat nem akasztana ki ennyire, de azért szerintem picit elrugaszkodott lett és semmiképp nem jó. A vége legalább pozitív, de az előtte lévő hangulatot nem sikerült feloldania, annak ellenére, hogy nem volt úgymond „rossz” a zárás, de mégsem volt azért elég jó sajnos. Minden negatív ellenére mégiscsak tudom ajánlani, és a fájdalom ellenére amit most érzek, így is kedvenccé avatom. Ha a történet maga nem is olyan különleges, viszont a szereplők és kémia kiemelkedő, és nagyon-nagyon a szívemhez nőtt.

Teljesen egyetértek @Shad értékelésével pontról pontra és minden szavával, csak egy dologgal egészíteném ki:
Ez egy gyönyörű sorozat – teljesen egyedi hangulata van, ami beeszi magát az ember szívébe. És ebben döntő szerepe van a daloknak, meg az olyan jelenteknek, amikor nem igazán történik semmi, és a szereplők csak úgy „léteznek”. Szólnak a gyönyörű dalok, ők jönnek-mennek-tesznek-vesznek, nincs beszéd, de ha mégis beszélgetnének, nem hallani, mert nem is az a lényeg, hanem a jelenlét.

Olyan jól indult, hogy akár még kedvenccé is válhatott volna.
DE
– 1 csillag Jin Ah személyisége, viselkedése, ugyanazon hiba századjára való elkövetése és éretlen, gyerekes viselkedése végett.
– 1 csillag a vén banya, házisárkány természetű, kibírhatatlan, bosszantó, felpofozni való, Jin Ah elsődleges nőnemű felmenőjének köszönhetően.
– 1 csillag az utolsó 2 rész fölöslegessége és a történet elb*szása miatt.
– 1 csillag maga az egész sorozat lassú de észrevehető hanyatlása és az idegeim tönkretételének okából.
DE
+ 1 csillag Joon Hee személyiségéért, (igazából már csak miatta is megadtam volna a 10 csillagot, de azt nem érezném helyesnek) , a komoly témákat is feszegető jelenetekért, és a főszereplőink közötti tökéletes kémiáért.
Most megyek és levadászok néhány Jung Hae Int ábrázoló képet!

Sok lista kering a neten, amiben azt a Top10 koreai drámát sorolják fel, amit egyszer mindenkinek muszáj látnia. Az egyik ilyen mű ez a romantikus sorozat volt, hozzáteszem, abszolút megérdemelten.

A főszereplő páros – akik személyes kedvenceim – nagyon-nagyot alakítanak, a köztük lévő kémia azonnal érződik a képernyőn keresztül is. El tudnám hinni, hogy a való életben is működhetne a dolog közöttük. Ők a sorozat erősségei, mert képesek az elcsépelt alapsztorit minőségi szintre emelni, vagyis a nagy korkülönbségből adódó küzdelmükbe bevonni a nézőt. A kapcsolati fázisok nagyon jól vannak tálalva. Az egymásba gabalyodás kiválóan van felépítve, mégha tartalmaz klisés elemeket is. A fantasztikusan eltalált soundtrack kegyetlen nagyot tud dobni egy-egy jelenet érzelmi töltöttségén. Így nem nehéz azonosulni a főszereplőkkel, illetve a helyzetükkel. Minden jó döntésüknek szívből örültem, míg a hibáiknál mérgelődtem, bosszankodtam. Szóval ez a romantikus szál tényleg kiválóan van megoldva.

Van egy másik történeti szál is, ami a munkahelyi szexuális zaklatás témáját boncolgatja. Ez az elején még érdekes adalék volt, a későbbiekben viszont látszott, hogy a készítők nem tudtak már mit kezdeni vele, így számomra érdektelenné, feleslegessé, mondhatni időhúzó jelentsorrá vált, így azokba a részekbe bele-bele tekergettem. Ezt mondhatnám a sorozat egyetlen negatívumának. Mégsem! Még egy dologgal nem tudtam kibékülni, de ez nem feltétlenül a sorozat hibája. Engem szörnyen irritált az anyuka viselkedése, ahogy idős nőként úgy toporzékolt, vergődött, mint egy hisztis óvodás. Biztos vannak ilyen emberek a világon, de az a viselkedés attitűd szerintem inkább hiteltelenné tette a karaktert, mint bizonyította volna a néző felé a begyepesedett gondolkodásmódját.

A végéről annyit, hogy az utolsó pár rész valami kegyetlen érzelmi hullámvasút. Természetesen a jó értelemben. Bár történetileg bosszús voltam pár apróság alakulása miatt, de érzelmileg nem eresztett el egy pillanatra sem. A Gladiátor vége óta nem szökött könny a szemembe, szóval csillagos 5-ös a befejezés.

Nem is tudom… Imádtam ezt a sorozatot (a zenéket annyira eltalálták benne! Sokat hozzáadtak a meghitt vagy épp szomorú hangulatokhoz.) Merthogy szomorú hangulat az volt bőven. Tulajdonképpen végiglengi az egészet, néha teljesen rátelepedve. Nagyon szép szerelmi történetet kapunk, azonban az utolsó 2-3 részt feleslegesnek éreztem. Sőt! Mérges vagyok miatta. Miért kellett ezt? Még jó, hogy a vége pozitív végkicsengésű.
A végétől elhatárolódva viszont abszolút kötelező darab azoknak, akik szeretik a romantikus sorozatokat, filmeket. A szereplők között érezhető (tudom, tudom, megjátszott, de akkor is) a szeretet, a szerelem, a vágy, a féltés, a szülői totális elvakult szigor (az anyját bármikor agyon tudtam volna csapni. Nem is érttettem, miért hagyta olyan sokáig, hogy az élete része legyen, vagy legalábbis beleszóljon abba. Ignorálás a kulcsszó. Mindegy kiről van szó, ezt a beteges viselkedést nem kötelező elfogadni, eltűrni. Ugyan a vége ilyen szempontból nyitott lett, de talán egy másik univerzumban a történet folytatásában kizárul a családi körből a boszorka.). Annyira természetes a színészi játék, mintha csak valóban beleláthatnánk mások életébe.
A munkahelyi vonal jó lett volna, de fájdalmasan szemétség lett a vége, ami ha a való életet mintázza, borzasztó. Azt az intrikus, féltékeny, számító kolléganőt szerintem bármelyik néző szívesen felképelte volna. Ugye az ő keze is benne volt a végkifejletben. A fő vezetőben csalódtam, eleinte jobb embernek tűnt, morálisan, erkölcsileg.

A szokott módon elqúrt koreai sorozat: a tizenkettedik rész táján behoznak egy drámai dolgot, amit a hátralevő részekben ki kellene simítani, hogy a végén elégedetten hátradőljünk. Sajna a legtöbbször ezt annyira túltolják, hogy nem lehet korrekt és megnyugtató megoldása. Keserű szájíz a végén. Kár érte.