A 6888. zászlóalj (2024) 74% 56★

Hű, nos, sajnos, nagyon nagy bánatomra ez valóban egy ótvar nagy határ sz.r.
És most baromi gyorsan különítsünk is el egymástól dolgokat, mert a történetet nemcsak méltatni nem merném, de mélyen tisztelgek a dandár minden tagja előtt, akár élnek, akár nyugszanak. Minden tiszteletem az övék.
A filmkészítőkhöz azonban lenne egy-két keresetlen szavam.
Bele is vágnék:
1. Hogy veszi bárki a bátorságot, hogy alja-populáris mocskot készítsen többmillió dolláros büdzséből, semmibe véve a filmes etiketett, nem törődve azzal, hogy emberek, történetesen afroamerikai nők hatványozott szenvedéseit megörökítendő, egy ilyen jellegtelen, sallangos, műanyagízű, elbagatellizált, Zs-kategóriás mocskot pakol ki az asztalra, majd szivarral hátradőlve, röfög a zsíros ebéd csontjai fölött eltelve, hogy ő akkor most mekkora piszi liberális sarja a nagy amerikának?! A gyomrom kifordul. Tiltólista. Elhiszem, hogy mint afro-amerikai férfi ő ezt nagyon menőnek tartotta volna, de ugyanúgy, ahogy nem merül fel a neve a rendezők emlegetése során (vajon miért is nem?!), ez a film se lett maradandó, annak ellenére, hogy a történet ezt MEGKÖVETELTE. Ezt a filmet feketékről készítette egy fekete férfi, fehéreknek. https://warfarehistorynetwork.com/wp-content/uploads/20… – ez a véleményem róla.
2. Ki pénzelte ezt?! Kérem a büdzsét. És újraforgatjuk.
3. A színészi munka egyszerűen annyira átlag alatti, hogy néha teljesen elképedve megállítottam a filmet, mert nem tudtam abban a pillanatban, hgoy képes leszek továbbnézni vagy felpattanok üvölteni.
4. Ebony Obsidian – (hagyjuk a nevét) – Ő kicsoda?! Mit keres a vásznon? Hogy jutott oda? Ki fedezte fel? Megtenné, hogy elmegy kifutófiúnak/lánynak inkább?
5. Ez a film Kerry Washington ordenáré és béna (és ő volt a második legjobb, ami a színészkedést illeti) játéka nélkül ez a film nem is létezne. Ő és Milauan Jackson (egyedül ő értette meg, hogy a szerepének igazán súlya, sőt, tétje van; az eljátszott szereplő mögött egy érző ember, minden kínja, múltja, szenvedése és odaadása lapul. Az egyetlen színésznő, aki értette, hogy ennek a filmnek miért és milyen minőségben kellett volna elkészülie.
6. Sarandon, Norris? WTF?!

A filmnek egyetlen jelenete van csak, ami majdnem hozza azt amit várunk tőle, azt a fajta katarzisélményt, a saját könnyeinket, amikor ökölbe szorul a kezünk, amikor nehéznek érezzük a levegővételt, amikor bámuljuk a történéseket és egyszerre dobog a szívünk az ütemmel, az pedig a mars, a film egyharmadánál.

Segítek a forgatókönyv írásban is:
– A nők mindegyike, akiket megjelenítettünk, tehát kb. az öt főszereplő életéről bővebben kell írni, hogy a nézők tisztában legyenek vele, hogy ki, miért került oda, mi a motivációja, miért és hogyan érzi úgy magát a bőrében, miért viselkedik úgy ahogy. A karaktereket különboző, (ezesetben az interjúalanyok, vagy az elhunytak hagyatékkában levő korábbi leveleik, esetleg a hozzátartozók beszámolói nyomán) tulajdonságokkal ruházzuk fel. Tisztelt Hymel Úr, szeretném jelezni, hogy az ötből négy ugyanolyan, 1 pedig különböző séma csak a XXI. századi, pattogatott kukoricazabáló, 82. képregényadaptáción röhögcsélő nézők számára lesz elengendő. Mondjuk, ehelyütt el is gondolkodtam egy kicsit. Jobb, ha visszaveszek a lendületből. Hát nekik készült! Végtére is, a Netflixen streamelhető, pontom 4k-ért havonta, bárki, bármikor fogyaszhatja, se karika nincs rajta, se igazából sója, sava-borsa. Igazán populáris lett – így, ha ez volt a cél ezzel a mélységesen fontos történettel, ám legyen. Ki vagyok én, hogy meg,- és elítéljem? Ha az amerikaiakban nincs annyi tartás, igényesség, szeretet a törtnénelmük iránt, megbánásuk, nem akarnak vezekelni, akkor ugyan én mi a jó … t pattogok itt? Hagyjuk is. Olyan is, mint a mostani Egyesült Államok. Tökéletes példája.

Segítenék azért tovább is: Legyen kedves az író/forgatókönyvíró/dramaturg a drámát valódi drámává varázsolni, (tudja, a jól bevált ötös szabályt alkalmazva: 1. alapszituáció, expozíció; 2. bonyodalom; 3. kibontakozás; 4. tetőpont; 5. végkifejlet) különböző, a már ókori görögök által is oly csodálatosan és kifejezően használt eszközökkel: párbeszédek, cselekmények, bonyodalom, ricsaj/káosz/robaj,törétnés, (majd a kiégetett agyi szövedékekkel bíró, mai filmnéző miatt még több:) fokozás, extázis majd végeredmény (én már hetet is írtam). Amennyiben sem a színészek, sem a körülmények leírása a forgatókönyvben, sem pedig a helyszín, de még az operatőr, a rendező és a zene sem stimmel, sajnos a jelenet nem fog működni… A filmbeli szálítótjármű felrobbanása egyszerűen olyan szégyenérzetet keltett bennem, ami a filmművészet megszentségtelenítése a szememben, hogy ott akartam végülis abbahagyni a filmet.
A történet igaz volta miatt néztem végig, illetve, végig, a legeslegvégéig valami olyasmi ült rajtam és bennem, lélekben, hogy ez nem lehet igaz, hogy ez ilyen. Biztosan lesz valami hatalmas katarzis, vagy legalábbis törekedni fog átadni egyben egy csomagot.
Erre a végén a főcímmel sikerült még mélyebbre süllyedni:
– nemhogy a nők neve alig látható és olvasható, hogy ki milyen posztot töltött be a seregben de érdemeik nem lettek kiemelve. A nézőt nem az érdekelte, hogy kitüntetést kaptak. Elsősorban az, hogy hol élnek, milyen lett a sorsuk, mi volt azután, hogy visszatértek amerikába.
És ha már itt tartunk: a film nem arról szól, amiről kellene, ezt is soroljam?
– Szerettem volna látni – ahogy korrábban írtam – a főszereplő nők előéletét, motivációit, tulajdonságait, szerelmeit és bánatait.
– Nem szerettem volna látni az erőltetett afehérembermindiggonoszafeketeeemberrelkülönösenhanő – mert ez így ahogy van nem igaz. És akár írásba is merném adni, hogy ennyire provokatívan nem mert egy ki.bas.zott fehér férfi se viselkedni egy katonai feljebbvalójával. Ha igen, akkor az amerikai hadsereg is csak egy büdös csürhe – amit sem nőként, sem emberként el nem tudnék képzelni, tekintve a jelenlegi helyzetüket. Dean ékes szégyene egyébként ennek az egész borzadálynak: nemcsak színésznek szar, de az általa eljátszott karakter is lehúzható a wc-n – semmilyen szinten nem hihető. Mennyivel okosabb lett volna a forgatókönyvíró egy kifinomult antagonistával? Aki nem ennyire pofátlanul nyers és ostoba? De eddig terjed a fantázia kérem… óvodás szint. És ehelyütt sem túlzok.
– Továbbá, vegyük elő a második világháborús kedvenceinket és lopjunk belőle.
Vegyük elő pl. Millert (Navarrone ágyúi 2), akinek az egész lénye egyedül elvitte volna a filmet, mert rálátást kaptunk a melójára, kapott teret kibontakozni és megmutatni, mire képes és azzal pontosan mit művel. De ha már itt tartunk, vegyük elő Rachel Stein (Zwartboek – mindig ez jut eszembe bocsi – Fekete könyv asszem a magyar címe is) alakját is, és a filmet is amiben játszik, szinte megtölti a saját karakterével, annak rettenetesen terhes, életveszélyes hivatásával és annak szinte minden részletével. Vagy akár Vassily Zaitsev (ellenség a kapuknál). Mind-mind olyan személyek, akikre egy filmet fel lehet építeni, pontosan azért, mert a személyiségük és a munkájuk teljesen teret kap, az látható, átélhető, követhető, leírható és magyarázható – ezáltal a néző is közelinek érzi, átérzi, megérti a történteket. Itt meg látunk 885 nőt, ebből ötöt kiemelve (a kezdeményezés jó, és meg is bukik) akik közül, akire a főszerepet rávarrták, nem tud semmit, nem csinál semmit és nem is látunk belőle semmit. Azon kívül, hogy gyászolja a háborúban elhunyt párját. Egyedül Charity Adams őrnagyról tudnám elmondani, hogy van tartása, van némi személyisége, amelyet körülírni egyébként, jellemezve, már nem is tudnék igazán. Bátor. Oké. Jellemes, kitartó, harcos. Oké. ÉS MÉG?!
Szóval, túloltam a magyarázást. Röviden: kevés. Baromira és szégyenletesen kevés, mind a képi világ, mind a zene, mind a színészi játék, $@!#% a rendezés, és akönyv, minden túlzás nélkül szerintem máglyára való.
Ne dőljetek be neki. Én megértem, hogy eltörik a mécses, én is együttérzek ezekkel a nőkkel. De a film ezt nem tudta átadni, nem tudott igazán meghatni, nem keltett bennem empátiát. Úgyhogy, maradok itt félig meglőve, utánaolvasok pontosan, hogy kik voltak ők, mit műveltek, milyen eredménnyel és megpróbálom a filmet kiverni a fejemből, és úgy szeretni őket és emlékezni rájuk (is).
Egyáltalán nem ajánlom. Szégyen, amit itt, ehelyütt filmnek próbálnak eladni.
(A három csillagot a mars és Milauan Jackson játéka kapja).

Elkezdtem olvasni: https://www.huffpost.com/entry/the-six-triple-eight-net…
Gyakorlatilag leírta ő is, amit a színészi játékról gondolok. Nonszensz.

Szem nem marad szárazon, nagyon szép film.

Imádom az igaz történeteket,erről sose hallottam még. Fantasztikus hogy ilyen szép kort megéltek a hölgyek!

A film igaz történet alapján készült, persze némi fekete fennhanggal, de amúgy jogosan.

Történte: az USA-ban a II. vh-ban (a feketék megbélyegzése idején) egy fekete bőrű női zászlóalj lehetőséget kap az európai harcszíntéren bizonyítani. Azonban mindezt a legkevesebb támogatással és kényelmetlen körülmények között. 17 millió bennmaradt levelet és küldeményt kellene 6 hónap alatt a címzetthez eljuttatniuk, melynek a logisztikáját ki kell találniuk.

A főszereplő és kompániája inkább csak a történetvezetés kedvéért van a sztoriban (különben még élő személy). A színészek jól hozzák a karaktereket, a díszletek, jelmezek korrektek. A szinkron bár jó, de kicsit szokatlan, hogy a katonai vezetők között tegezést használnak. Vagy csak így tudták átadni a magyarban a fehérek tiszteletlenségét az afroamerikaiakkal szemben?

A film végén még pár eredeti filmfelvétel, fénykép és a még élő főszereplőkről van rövid bejátszás.

Érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a II. vh-ús, az elnyomás elleni vagy a feminista filmeket, mert ez egy új színfolt a már ezerszer elmesélt történetek között, és szerencsére nem az öldöklésről szól, hanem egy ismeretlenebb területet mutat be.

Siralmas alkotás.

Nem volt nagyon valósághű…

Nem gondoltam volna, hogy a megvetés, a lenézés és a megkülönböztetés a seregben is jelen van. Amikor az emberek az életük árán harcolnak, sokan arra mutogatnak, aki nem fehér férfi. Gyalázatos! De akkor jönnek ezek az elképesztő nők, akik már addig is rengeteg megpróbáltatáson mentek keresztül és megmutatják, minden nehézség és akadályoztatás ellenére is, hogy ők nem senkik, hanem abszolút egyenlőek és megállják a helyüket! Csodálatos történet! És az, hogy igaz történet, csak még különlegesebbé teszi.