A 42-es (2013) 84% 65★

Nekem ez nagyon tetszett, a sztori is és a szereplők is elég jók voltak, főleg Chadwick Boseman tetszett a legjobban. :-) Nagyon bírom a pasit, és ahogy megfogta a karaktereit az valami elképesztő volt, egy igazi tehetség, volt és lesz is mindig. :-) Nekem nagyon bejött a karaktere most is, és az is, hogy egy valós karaktert alakított. :-D Szeretem az igaz történeteket, és ez is tetszett, az egész úgy ahogy van. spoiler Most még Harrison Ford karakterét is bírtam, jól alakított végig. :-) Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a filmet, nagyon jó. :-)

Hűha! Nem értek a Baseball-hoz, de ez a film nagyon jó lett. Rickey és Jackie szembeszálltak a rasszizmussal és ha csak egy területen is, de legyőzték azt. A mai ember is sokat tanulhat ebből a filmből. 10/10

Ez. Valami. Csodálatos. Volt. Emberek én nem vagyok a sportfilmek híve. Én nem vagyok a sport híve. Kb 5 percnél tovább egyet sem tudok nézni. Pedig uncsim kosarazik már vagy 5 éve, ha nem több… De ez a film lekötött. Talán, mert kevés benne a sportos cucc és több a magánéleti dolog. Ez sem mérvadó már sajnos, egyre több életrajzi filmben csalódok, de ez tökéletes egyensúlyt tartott a szakma és a magánélet között. Nem foglalkoztak az élete unalmas részével, azonnal a fontos dolgokra ugrottak, de aki sport rajongó, szerintem az is eléggé élvezhette, hiszen volt benne bőven baseballos jelenet is. Illetve kellőképen eleget foglalkoztak a rasszizmussal is. Belevittek annyit, amennyit kellett, de nem vitték idegesítően túlzásba. Azért valljuk be. Akármennyire is szörnyű dolog, egyes filmekben vagy nagyon ki van sarkítva, vagy annyira túlzásba viszik, hogy az már nem illik oda.

Egy szó mint száz: Rettenetesen élveztem és azt hiszem, ez többször újranézős lesz,

Remek kis film a sportág legnagyobb legendájáról és az ő küzdelméről egy fehérek által uralt világban, ahol nem csak magáért kell harcolnia, hanem a csapatáért és az afro-amerikai társadalomért. A szereplőgárda nagyon rendben van és a rendezéssel sincs baj, még ha nem emlékezetes.
Jól látszik, hogy azért az Akadémia jobban támogatja a hatásvadász filmeket, mint az őszintéket.

A labdajátékok nem az én világom. A baseball-t sosem értettem (mondjuk nagyon nem is próbálkoztam). Ebből sejthető, hogy a filmet Chadwick Boseman miatt néztem meg. Azért döntöttem a film mellett, mert egyfelől az igaz történetek alapján született filmeket nagyon szeretem, másfelől több emlékező videóban is ezt a filmet említették, így tehát tudtam, hogy látnom kell.
Nem bántam meg. Sőt. Egyfelől rendkívül elkeserítő volt látni a rasszista emberek viselkedését, s hogy ez bizony nem fikció. Másrészről viszont felemelő is, hiszen voltak olyan emberek, mint Rickey vagy akik megváltoztatták a szemléletüket és mellé álltak. Természetesen Jackie is tiszteletreméltóan kiállt, nemcsak a játékban.
Szeretem az olyan filmeket, ami megtekintés után „nem enged”, ami veled marad. Ez egy ilyen film.

Elképesztő szembesülni, hogy milyen fokú volt az rasszizmus régen (nem mondom, hogy a mai állapotok idillikusak, de legalább az intelligens emberek kinőtték ezt a fajta betegséget).
Igaz történet, így a sztoriba nem lehet belekötni, de számomra akkor is furcsa, hogy 42-esünk csak egy véletlennek köszönhette, hogy hős lett belőle… mert egy fehér ember pont rá bökött, hogy na játsszál… Érdekes, hogy ezután néztem a Blind Side-ot. Na erre mondják, hogy a történelem ismétli önmagát.

Nagyon fontos témát dolgoz fel és örülök, hogy megismertették velem Jackie Robinson történetét, de maga a film enm volt rám különösebben wow hatással.

Ez egy nagyon jó film. Nagyon jól játszotta a karakterét Chadwick Boseman és a film hangulata is nagyon jó, pedig a baseballhoz nem értek. De nem is az volt a lényeg. Elképesztő, hogy akkoriban még mennyire durván jelen volt a rasszizmus a hétköznapokban.