5 óra 40 (1939) 74% 18★

Nézhető, fordulatos krimi, a korszak neves színészeivel. Ebből az időből főleg csak vígjátékokat ismertem, érdekes volt ez a zsáner.

Egészséges patriotizmusunknak hála szeretjük ezt a filmet. Nem is teszünk vele rossz lóra, a köztévé által most vetített felújított, mindenféle minőségi javításon átesett változata már valóban megállja a helyét egy XXI. századi filmnéző számára is, mégis tartok attól, hogy az 5 óra 40 afféle szent tehén, ami néhány külföldi kortársával összevetve már kevésbé állná a sarat.

A mozi mindenekelőtt remekül tükrözi a korszak divatját: Franciaország ekkor az elvakult romantikus ideálok mellett az elvadult bűnök egzotikus otthona is lehetett, a korabeli ember Párizsba vágyódása sok harmincas években született irodalmi mű alapja, ezekhez maximálisan illik a mozi is. Fényes Szabolcs zenéje is valami hasonlót akar kifejezni, lüktető jazz a szó tánczenei értelmében, sanzonszerűség, mely azonban sajátosan mégis magyar, félreérthetetlenül a hazai fülre lett kihegyezve.
A prezentált színészi játék általában jó, a korszellemnek megfelelő. A nők dívai mivolta nem nagyon kérdőjeleződik meg, a férfiak sármossága mai szemmel már nehezebben értelmezhető vonzerőt jelenít meg – tény, ebben a tekintetben a korszak nyugatabbra készült mozijai furcsa mód előrébb jártak a mi sztenderdjeinknél. Emlékezetes számomra csak Kiss Ferenc alakítása, vagy talán inkább jelenléte volt a színen, illetve azok a szerepek, amik valamiféle komikus éllel gazdagították a hangulatot. A történetnek annak ellenére van meglepő ereje, hogy a rendezés eleinte döbbenetesen esetlennek tűnik, így tényleg örömteli, hogy a cselekmény végére minden a helyére kerül. Ezzel együtt is közelebb áll a nyomozati cselekményszál a Rejtő és Barsi filléres ponyvák világához, mint mondjuk a nehezebb és baljósabb, de ihletforrásként itt is felmerült Simenon-írásokhoz. És hát végül a minőség: ez a bizonyos Nemzeti Filmintézetes felújítás nagyon-nagyon jót tett a filmnek, a régi kópiákról csak fényképeket láttam, és csak elképzelésem van arról, milyen mostohák lehettek például az eredeti hangsávok – ez a mostani verzió igazi élmény a régi filmek kedvelőinek, úgy sugárzik belőle a klasszikus, békebeli patina, hogy a minőség a lehető legközelebb áll a patyolat tisztasághoz. A hang mondjuk így is szörnyű, a zene ordít, a színészek beszéde halk.

Általában véve kedvelhető film az 5 óra 40. Csodát talán nem kell tőle várni, és akkor nem lesz vele bajunk. Ám arra ügyeljünk, hogy a felújított változatot nézzük!

Filmtörténeti klasszikus, az első igazi magyar krimifilm. És tökéletesen stimmel, a zsáner akkori kötelező fogásait jól kihasználja, akad benne humor, dráma, és a vége is rendben van.