A New England partjainál fekvő szigeten, 1965 nyarán játszódó Holdfény királyság két 12 éves gyerek történetét meséli el, akik szerelmesek lesznek, titkos egyezséget kötnek és együtt a vadonba szöknek. Különböző hatóságok próbálnak a nyomukra bukkanni, vad vihar készül kitörni a partnál – és a… [tovább]
Holdfény királyság (2012) 286★
Képek 63
Szereposztás
Gyártó
Indian Paintbrush
American Empirical Pictures
Moonrise
Scott Rudin Productions
Kedvencelte 72
Várólistára tette 244
Kiemelt értékelések
Kedves és hangulatos, nem kicsit abszurd film. Amolyan furabogár, ami felidézi a gyerekkori nyarakat és az első, irreális szerelmet. Teljesen magába szippantott a film, nagyon tetszett a történet és a rendezés is. Aranyosak voltak a főszereplő gyerekek egymással, bár ránézésre a kislány pár évvel idősebbnek tűnt. Különleges volt, tetszett a lelkemnek minden furcsaságával együtt.
A film nézése közben elfogott egy ismerős érzés és kiderült, hogy én ezt egyszer már láttam. talán rajzórán Az biztos, hogy nem végig, de hát miért nem emlékeztem erre a csodára?
Nagyon szeretem Wes Anderson filmjeit, imádom ahogy megrendezi az egészet. Olyan különleges.
A történet is furcsa volt ,de szeretem az ilyeneket. Azt viszont nem értem, hogy lehet a kis srác és a csaj is 12 éves. A csaj egy fejjel biztos magasabb xd
„Kinek ajánljuk?
– Aki látott már Wes Anderson-filmet és tetszett neki.
– Aki nem látott még Wes Anderson-filmet, mert tetszeni fog neki!
– Aki volt szerelmes gyerekként.
Kinek nem?
– Aki ki nem állhatja a gyerekszereplőket.
– Akinek csak ne feszegessék itt a film határait, a krumplileves az legyen krumplileves!
– Akinek az a vizuális truváj, ha CGI-robotok zúznak szét felhőkarcolókat.”
Hát ez egy nagyon, de nagyon furi és elvont film volt. :D Végig kérdőjel hegyek voltak a fejemben. Ráadásul angolul néztük, de valószínűleg teljesen mindegy, mert magyarul sem értettünk volna belőle többet. :’D
Hihetetlenül jó volt a színészi játék, és itt elsősorban nem az Edward Norton félékre gondolok, hanem a gyerekekre. Leginkább a két főszereplőnkre. A Suzy-t és Sam-et megformaló színészpalánta egyszerűen zseniális volt! Annyira de annyira átjött az őszinteség a képernyőn keresztül! Nagyon sok megható, szép és kedves jelenetet adtak nekünk.
Ebben a filmben minden volt, még fura manó szerű bemondó bácsi is… Na jó, ezt inkább hagyjuk. :’D
Szóval. Lehetett itt nevetni, keseregni, izgulni, meghatódni. Nekem tetszett. Viszont biztos, hogy nem mindenki lesz így vele. Csak akkor érdemes belevágni, ha kellően nyitott az ember a másra. :)
Nem vagyok egy Wes Anderson rajongó, de ez a film jó volt! Nagyon aranyos volt a két főszereplő és a többi karakter is szerethető. A furcsa vágások és kamera beállítások még mindig zavarna, de itt annyira nem rossz, mint a Grand Budapest Hotelben. Újranézni nem hiszem, hogy fogom, de egyszer teljesen elment :)
Cuki film volt. Kicsit, na jó, eléggé abszurd, de szerettem a színvilágát a furcsaságait. Biztos nézek még mást is Wes Andersontól. Lenyűgöz miket talál ki.
Szokatlan, de jó. Azt hiszem, szeretem Wes Anderson rendezéseit. A film színvilága, zenéje, hangulata tetszett.
Egyszer meg lehet nézni. Túlvagyok rajta na. Tetszettek a színek, a rendezés, a sztori is nagyjából, de valahogy mégse ragadott magával.
Népszerű idézetek
Sharp: A segítség érkeztéig kijelölöm a töpszlit, a kákabélűt és a letapasztott szeműt, hogy velem jöjjenek segíteni.
– That sounds like poetry. Poems don't always have to rhyme, you know. They're just supposed to be creative.