Kétségtelen, hogy a színészi játék, a fényképezés, a zenék és az egész hangulat remek. A történet is lehetne remek, ha nem lenne több ponton is bosszantó és ellentmondásos. Bár a könyvben még van bizodalmam, a sorozatnak nehéz elnézni, hogy egy idő után önmagát ismétli. Jóval rövidebben is el lehetett volna ezt mesélni, tartalmasan.
Ami engem leginkább bosszantott az Connell karakterfejlődésének megalapozatlansága Marianne-éval szemben. spoiler Illetve rossz volt nézni, hogy mennyire nem képesek egymással kommunikálni annak ellenére, hogy untig ismételgetik, hogy ők csak egymást értik meg. Ilyen szempontból nevetségesen hatott az első nagy szakítás indoka is és az, hogy később sem beszéltek erről mélyebben. Fiatalság és tapasztalatlanság ide vagy oda.
Az érzelmek megfelelő kommunikálásáig végül mintha eljutottak volna a karakterek, ennek ellenére hiányoltam, hogy ez a fejlődési folyamat mégse kapott kiemelt hangsúlyt. A szereplők szembenéztek önmagukkal, a múltjukkal, a terheikkel, ez mind pozitív, de azt már nem látjuk hogyan jutunk el onnan, hogy Connell kb semmit sem tud Marianne családjáról oda, hogy évekkel később Marianne beavatja. Miközben ők évekig egymás bizalmasai voltak, elvileg.

A pontozásom a filmnek szól és nem a témának. Nekem egy kicsit amatőr vagy erőltetett volt ez a fajta felépítés, a kevesebb akár több is lehetett volna. Teljesen feleslegesnek tartom ezt a „családállításos” részt a felnőtt sértettekkel, bőven elég lett volna ha csak elmesélik a történteket. De az a baj, hogy tulajdonképpen most sem meséltek, inkább a szülőktől hallottunk egy-két félig őszinte önostorozást, meg elhangzik pár sztori a srácoktól.
Simán elhiszem, hogy annak idején ezek a gyerekek nem mertek beszélni az őket ért sérelmekről, mert abban az időben sokkal többet adtak a tanár szavára, mint a gyerekére. (Hozzáteszem most meg már nagyon a másik véglet van, ez szintén nem jó, de ezt most hagyjuk…). Azt is elfogadom, hogy ezek a gyerekek egy szövetség részesei voltak és inkább bevállaltak mindent, a megaláztatásokat is, csak hogy a szövetség részesei lehessenek. A szülők meg ha látták is, hogy valami nem oké, inkább ráfogták, hogy biztos túlreagálja, erre élő példa a konyhás nénik megnyilvánulása Sipos bűnösségét illetően, akik megrekedtek egy kicsit a ’80-as években.
Nekem a film struktúrájával volt bajom. Az még oké, hogy Sipos nem szólalt meg, nekem fura is lett volna. De pl. számomra nem derült ki ebből a nagy hallgatásból, hogy akkor a lányokat is molesztálta a tanár vagy csak a fiúkat. A lányok sérelme „csak” a többiek általi megaláztas volt, vagy valami más is. Félreértés ne essék a bullying is borzasztó, de szerintem ez mindenhol jelen volt ahol gyerekeket összezártak a már kamaszodó korosztállyal. Az archív felvételek mindenképp hozzátettek a filmhez, mert Siposra elég volt ránézni és szerintem egyből levágós volt a személyisége, kb. mindannyian ismertünk ilyen emberert életünk során, viszont ezek a művészi betétek feleslegesek voltak. Úgy érezem, hogy sok lehetőség lett volna ebben a témában, de nem sikerült kiaknázni.

„- Miért hordod azt a hülye nyúlruhát?
– Miért hordod azt a hülye emberruhát?”