Egy női narrátor olvassa a hozzá írt leveleket, amelyek egy Japánban utazgató operatőrtől érkeznek. A szöveg mellé az operatőr felvételeit láthatjuk. (Vagy talán azt, ahogyan a nő elképzeli ezeket a helyeket a levelek és a saját fantáziája alapján?)

A képekhez társuló random gondolatok áramlása köti össze a felvételeket. Nagyon hatásos gondolatok az emlékezésről, fantáziáról és még sok minden másról: pl. Pearl Harbor és a japán macskák kapcsolatáról.

Mivel a narrátor (vagy az operatőr? ez a két gondolatfonal is össze-összegabalyodik) szereti filozofikusra venni a figurát, nem egy tipik popcorn-mozi.