Vannak filmek, melyek miután megnézted, napokig tartó gondolkodásra késztetnek. A Solaris ilyen mozi… na meg olyan, ami után egyszerre érzed magad nyomorultul és emelkedetten. Örökbecsű gondolatok és lassú képek olvadnak az agyadba, a retinádba. A felszínen tudományos fantasztikum: űrállomás, tudatóceán… a felszín alatt kőkemény létfilozófia. Az ember boldogságkeresése a kozmoszban és önmagában… vagy a kettő egy és ugyanaz? Szeretet, szerelem, emlékek, meg némi szén. Ezek vagyunk? Ennyik vagyunk?

Meditatív képek, zene, gondolatgazdag párbeszédek. Azt hiszem, legalább évente javasolt az újranézés.