VOX: 2014 Top 25 + 1 lista 26

Mert ha Miyazaki tényleg visszavonult, akkor minden idők egyik legszívhezszólóbb animációs filmjét hagyta hátra maga után. A Szél támad egyszerre személyes és univerzális történet a mesterre jellemző mívességgel kidolgozva. Ismerős, mégis új élmény, és tökéletes búcsúajándék a rajongóknak.

Mert cuki, vicces és nagyon ügyesen cselezi ki azokat a csapdákat, amelyek miatt a legtöbb családi vígjáték arcpirítóan kínossá válik. Eközben a kozmopolita London is fontos szerepet kap a történetben, és van néhány olyan meglepő poén, amely miatt a Paddington kiemelkedik az „új jövevény kovácsolja egységgé a széthulló családot” narratívára épülő darabok közül.

Mert az ausztrál fenegyerek, David Michôd már az Animal Kingdommal is levett minket a lábunkról, most azonban a gengszterek után egy magányos vadász segítségével mutatta meg, milyen kegyetlen világban élünk. Az Országúti bosszú kíméletlenül kiábrándult mozi, ami megviseli a nézőt, de ha másért nem is, a befejezés miatt érdemes kitartani.

Mert a vampírmánia kezd alábbhagyni, de szerencsére Jim Jarmuscht ez picit sem érdekli, sőt, minden idők egyik legizgalmasabb vérszívós moziját készítette el, ami abszolút a rendező legjobb munkái mellé tehető. A vámpírlét elviselhetetlenségét ilyen vagány módon sosem láttuk még, a szereplőválasztás remek, a soundtrack pedig hipnotikus.

Mert gyönyörű a képi világa és azon ritka művészfilmek közé tartozik, melyek lassú folyásuk és szűkszavúságuk ellenére sem válnak modorossá. Az apácanövendék felmenői és saját maga keresése láttán még Bergman is elégedetten csettintene, a hibátlanul komponált monokróm képek pedig bizonyára Sven Nykvist tiszteletét is kivívták volna.

Bár nem szokásunk az év végi listához apropót írni, azért nem bírtuk ki, hogy ne említsük meg a trilógia befejező részét, ha a nagy 25-ös válogatottba nem is fért be. Bár senki se számítson olyan katarzisra, mint A Gyűrűk Ura fináléja esetében, azért az epikus csata felidézi A király visszatér jobb pillanatait.