Szél támad (2013) 81% 139★

Van, ami változatlanul gyönyörű volt: például a csodálatos tájak, a kiváló zene, a realitásba kevert misztikum. Maga a téma igazán szerethető; szerintem legalábbis szívmelengető, amikor valaki szenvedélyesen szeret valamit és annak szenteli az életét. Ugyanakkor valami megmagyarázhatatlanul hiányzott. Az álomképek nem voltak az igaziak, és bár remek volt a hangulata, nem éreztem, hogy lenyűgözött volna. Viszont imádtam a hanghatásokat; néhol kifejezetten ijesztőek voltak. Örülök, hogy megnéztem, de nem lesz a kedvencem.

Ez csodálatos volt. A színek, a képi világ és maga a téma! Zseniális.
Érdekes megközelítése volt ez a második világháborúnak. Nagyon tetszett a művészet-alkotás-rombolás párhuzam. Borzasztóan fájdalmas volt belegondolni.
Naoko karaktere számomra kicsit fölösleges érzelmi manipuláció volt, de megbocsátom, mert hatott.
A végén nem kicsit könnyeztem. És hát a színek! Uhhh! Az a zöld! Csodás.

Nagyon nehéz értékelnem ezt a rajzfilmet. A látvány csodálatos! Annyira gyönyörű az egész, hogy nagyon sokáig néztem volna még. A történet iránt is elfogult vagyok. Apukám és a bátyám mérnökök, a munkájuk előtt mindig nagy tisztelettel állok. Számomra ez ilyen földöntúli dolog amit apu is csinál. Óriási bányagépek és mindenfélék voltak és vannak a fejében amiket aztán megrajzol az első csavartól az utolsóig. Azután megépítik őket és a gépek úgy működnek, ahogyan ő kitalálta. Ezen mindig ámulok, pedig volt pár évem hozzászokni. Szóval a film technikai, mérnöki része is teljesen elvarázsolt. Továbbá apu ugyanígy dolgozik ahogy Jiro. Ha munkája van, akkor az nem hagyja nyugodni. Éjszakákon át, megállás és pihenés nélkül dolgozik amíg készen nincsen. Azt gondolom, hogy ők művészek, akik ha ihletet kapnak addig nincs nyugodalmuk, amíg meg nem valósítják azt, amit gondolnak. Az sem zavart, hogy nagyon lassú a film. Tulajdonképpen konkrét negatívumot nem is igazán tudok írni, valami miatt mégsem lesz olyan kedvenc, mint a többi Miyazaki alkotás. Talán majd a második nézés után okosabb leszek, hogy miért.

Mindamellett, hogy szép és megható, és érdekes a témája, nekem azért hiányzik belőle valami… Meg amúgy sem értem én ezt, biztos mert nőből vagyok, de ha szeretek valakit, és megvannak számlálva a közös napjaink, akkor spoiler számomra ez elég önző viselkedés, még akkor is, ha értem én, hogy kreatív művész, és épp feltalálja a spanyol viaszt. Viszont az az idő már sosem jön vissza, amit nem arra fordítasz, akire kellene…
Az álomrészek nem voltak az igaziak valahogy… Nem lesz kedvenc, de a zenéje ennek is gyönyörű.

A leírás alapján azt hittem, hogy nekem ez nem fog tetszeni – és mekkorát tévedtem! Egy élmény volt látni, hogyan gondolkodhat egy mérnök, hogyan tervez és álmodik, hogyan látja a világot. És nagyon tudtam a karakterével azonosulni. A grafika szokás szerint gyönyörű, és visszagondolva valahol ott a földrengéses résznél szippantott be a történet, szóval egészen az elején. spoiler Ezt a filmet is felraktam a „nem elég egyszer látni” listára, pedig az első képkockáknál még szkeptikusan álltam hozzá.

Lehet ha nem a sokadik Ghibli/Miyazaki, akkor jobban tetszett volna, de így most, a legjobbak után ez kicsit kevés volt. A képi világa és a zene továbbra is bámulatos, de valami mégis hiányzott.

Érdekes volt. Mondjuk az utóbbi művekkel, már nincs olyan érzésem, hogy oda-vissza szeretném nézni. Mégis a sok negatív kritika ellenére, nekem tetszett. Kicsit furán hatott a történelem az álom világgal…

Az egyik nagy kedvencem lett. Elvarázsolt a zene, a látvány (többször újranéztem a földrengéses részt, annyira lebilincselő volt ahogyan megjelenik ez rajzfilmen).
Miyazaki sok történetének elemi része a japán hiedelemvilág és számunkra talán furcsa szokások. Mégis ebben a filmben éreztem a leginkább az igazi „japánságot”, az életre szóló küzdelmet, még akkor is, ha tudjuk, hogy alkotásaink megsemmisülnek. A téma is zseniális, hiszen mer -nem is akárhogyan – beszélni Japán II. világháborús szerepléséről.
Egyszerűen, tiszta és szép ez a történet.

Méltó búcsúja Miyazakinak.Nagyon megható a vége,főleg,amikorspoiler,sírtam is. Meg az a zene,az alatt sírtam a legjobban.Meg amikor rájöttem,hogy nem lesz több Miyazaki-alkotás.:( De azért remélem még sokáig fog élni a Mester.Szeretem az ilyen régen játszódó animéket,és ha a rendezője jó,az meg még jobb!:) Persze volt benne pár bukkanó,amit rosszul csinált Jiro,pedigspoiler.De máskor is meg fogom nézni és jobb volt,mint az Amikor Marnie ott volt,de ez természetes.:)

Témáját tekintve nagyon más mint a többi, de alapvetően ez is egy szerelmes történet. Az álmokat leszámítva nagyon valóságos. A földrengés, a gazdaság, a betegség. Az emberi hangokkal alkotott hangeffektusok szokatlanok, de különlegesek. A zene és a látvány nagyon szép.