Zeusz vére (2020–) 75% 62★

Nem tudom. Nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy nem. Az az igazság, hogy erősen abba a kategóriába esik, hogy volt egy hatalmas lehetőség, aminek a töredékét használták ki.
Szóval adott a görög mitológia, és benne egy hős, akiről nem hallottunk, de hát előfordul, nem mindenkinek mesélik el a történetét. A hősünk, Hérón, Zeusz fia, akire ennek megfelelően erősen fúj Héra, Zeusz felesége. Amúgy vannak démonok, meg gigászok is. A démonok kb. a gigászok leszármazottainak tekinthetők. Bonyolult. Hagyjuk.
A történet maga igazából pörgős. Nyolc epizód, szóval lassú nem is nagyon lehet. Mindig történik valami, majdnem minden részben megismerünk pár új karaktert. Viszont pont a nyolc epizód miatt a Blood of Zeus sokat markol, keveset fog. Szeretne felépíteni egy jó hősutat Hérónnak, de nem igazán sikerül, mert szegény nincs annyit a képernyőn, hogy a vonakodó, az apjával kissé morcos, az anyjához ragaszkodó félvér fiúból tényleg a vagány és önfeláldozó főhős legyen, aki megoldja a problémákat, és kiáll a barátaiért. Mellette szeretne felépíteni egy megérthető antagonistát, ami egyébként kb. sikerül is, de szükség van hozzá arra, hogy Seraphim nagyjából ötször annyi időt töltsön a képernyőn, mint a főszereplő. Szeretne egy látványos harcokkal teli cselekményt, epikus fináléval, de ezt nyolc fél órás résszel nem teheti meg, így olyan, mintha állandóan kapkodna.
Akkor mégis miért hét csillag? Először is azért, mert nagyon hangulatos. Még úgy is, hogy nagyon szabadon értelmezi a görög mitológiát, elkapott a lendülete, több karakterét nagyon megszerettem, érdekelt, mi lesz a következő pillanatban. Sokszor hasonlítgattam a Percy Jacksonhoz, leginkább Hérón karaktere miatt, akinek a személyisége lényegében egy az egyben Percy (minthogy Percy-t kedvelem, ezért neki is tudtam szurkolni), de az érzet is nagyon erősen azt idézi. A szereplők közül az emberek nem kapnak elég teret, pedig Éviosz és Alexia is nagyon jó karakterek lehetnének, de az istenek közül Hermész és Apollón a szívemhez nőttek – mind különálló karakterekként, mind testvérekként egy üde színfoltot jelentenek.
A zene nagyon erős, az animáció egy erős közepes, számomra. Lehet, hogy azért, mert el voltam kényeztetve (Mo Dao Zu Shi, K-project, Drifters, Mononoke… sok nagyon szépet láttam az utóbbi időben, azokhoz képest kicsit jellegtelen), de nem tudott annyira elvarázsolni, mint amennyire reméltem, hogy el fog. Ami tetszik benne, hogy finoman ötvözi a görögöt a japánnal – egyértelműen látszik az animés behatás, de nem nyomja el a témához szükséges stílust.
A szinkronoknak még egy nagy plusz pont, Matthew Mercert (Hermész) eleve nagyon kedvelem, de Derek Phillips is jól teljesített, jó volt hallgatni őket.
spoiler
Mindenesetre, ha lesz folytatás nézni fogom, nem bánom, hogy rászántam ezt a négy órát, de nem is lesz életem legnagyobb sorozatélménye.
A hosszabb, blogos kritikám linkje: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/12/blood-of-zeus-…

2. évad
Annyira fáj érte a szívem. Annyira jól indult, annyira érdekes új karakterekkel, és úgy tűnt, hogy tényleg értékes új témákat is hoz be – sőt, volt, amit egészen jól sikerült megírni. Hádész és Perszephoné, Seraphim alvilági útja, és a kapcsolata Gorgóval (szegény lány az első évadban nem szerepelt, de jó, hogy behozták, érdekes, fontos karakter, sokat mélyített az első évados antagonista személyiségén), Démétér, az, hogy végre szántunk egy kis időt az Olimposzi istenekre… volt benne bőven potenciál, végre nem azt éreztem, hogy egy ókori Percy Jackson koppintás az egész, és tényleg hinni akartam benne, hogy megtalálta magát a sorozat.
Aztán a második felében már megjelentek problémák. Egyrészt, a fő szál eszméletlenül leült a mellékszálakhoz képest, szinte minden Hérón jelenetnél azt vártam, hogy mikor megyünk vissza Hádészékhoz és Seraphimhoz. Másrészt a karakterek sokszor szétestek (Hérón dilemmái összeállnak valamennyire a végére, de nem volt eléggé bevezetve, hogy a jóslat előtt miért kapta el a kételkedés), Gaia kimondottan idegesítő, és sokszor úgy éreztem, meg sem írták különálló karakterként, hanem azért van ott, hogy mindig úgy mozdítsa előre a plotot, ahogy épp az írók szerint kell. Megint megvan a kulturális keveredés, nem igazán tartjuk magunkat a görög mitológia filozófiai hátteréhez sem, és sokszor az üzenettel is vannak problémák – szürkeárnyalatos kérdésköröket nagyon fekete-fehérre veszünk. Ahelyett, hogy empátiával kezelnénk a karakterek traumáit, a sorozat nagyon éles határokat húz. Aki nem tud megbocsátani, aki mindenre képes, hogy megmeneküljön egy elkeseredett helyzetből, legyen az Hérón, Hádész, vagy bármely más karakter, az szükségszerűen gonosz. Nem kell felmenteni a karaktereket a rossz döntések alól, nem kell azt mondani, hogy nem ártottak másoknak, de jó elismerni, hogy minden döntésnek van háttere, és az antihősök, és a gonoszok is, általában nem születnek. A görög mitológia tele van szürkeárnyalatos, komplex karakterekkel, itt is megcsillant annak a lehetősége, hogy minden helyzetnek két oldala legyen, de végül mindig levontunk egy faék egyszerű tanulságot. Ez pedig számomra elérte, hogy a második évad se győzzön meg.

Nehéz volt magamhoz térnem ebből és eldöntenem, hogy hányadán állok vele. Szóval inkább írok egy pro kontra listát ide.

Pozitívumok:
– Evios és Kofi páros szállították a poént, nagyon bírtam őket.
– görög mitológia: Tényleg kis részleteket is megjelenítettek főleg Apollónnal és Hermésszel kapcsolatban. Kár, hogy ez csak easter egg szintű és a legtöbb esetben nem segít a cselekményen.
– nulla főhős: Hát ez furi lehet, de végül a pro kategóriába került Heron. Ez most számomra pont az a történet volt, ahol a főhősnek olyan semmilyennek kell lennie.
– motivált főgonosz: Javarészt Seraphim is sodródik, bár a sorsa tragikusabb a testvéréénél, viszont változásra képtelen. Megkockáztatom, hogy szerethető karakter.
– karakterdizájn: Nagyon korrekt, a főbb karakterek nekem elnyerték a tetszésem, a démonok is. Nem éreztem olyat, ami sok vagy giccses lett, és az egyszerű kiegészítők is úgy voltak jók ahogy. Ráadásul az epizódok végén ott voltak a skiccek.

Negatívumok:
– animáció: Nem ez a legnagyobb fájdalmam, végülis voltak jól megrajzolt részek is, de nekem a zavaró kivágású állóképek és darabos, vázlatos mozgások is feltűntek. Egy átlagos anime ennél azért igényesebb. Ráadásként – bár ez inkább a karakterdizájn spórolós oldala – felfedeztem pár egyforma arcberendezést is.
– hangulat: Ezzel több szempontból is elégedetlen vagyok, bár ezek szubjektív gondolatok. Nem szeretem ezt a nagy heroizálást, mindenki céltalan dicsőítését egy harcban, a céltalan bölcsességmondásokat. Nem szeretem, ha valami túlerőltetetten klasszikus, például áriákat tesznek zenének, mert ez úgy illik alapon. A zene mögött szerintem nem volt túl nagy gondolat. Megjelent az Evios-Kofi páros, akik mögött meg a poénoknál olyan zene volt mindig, mint a Spielberg Freakazoidjában, és így a nagy heroikus hangulat meg ez a poéntülkölés kiütötte egymást valamiképp. Jót nevettem rajtuk, de nem illett össze.
– ez nem anime: Ez sokkal inkább volt nyugati animáció, képileg és szellemiségében is keveset merít a távolkeletről. Több Percy Jackson áthallás is van benne ráadásul. Miért kell az animéből marketingcímkét csinálni?
– női szereplők: Meghal. Erős, de kihasználatlan marad. Illetve gonosz…
– összecsapottság: In medias res után a fele rész csak a múltat magyarázza, a másik fele meg már istenek közötti háború, semmi nincs igazán kibontva, igazából a kifolyó vér animációja a lényeges, meg hogy trendin darálható olcsón előállított dolog legyen. Azt mondjuk nem lehet mondni, hogy ne tartana sehova az egész, vagy ne lenne egy szerkezete, de mégis olyan hiányos, hogy nem mehet a pro kategóriába.

Összességében ez öt-öt gondolatjel, de az nem igaz, hogy semmit nem váltott volna ki belőlem, szóval így egy évad után 6☆

Nem volt ez rossz, de annyira nem is nyűgözött le. Már általános iskola óta rajongok a görög mitológiáért, úgyhogy mondhatni magas elvárásokkal ültem le a sorozat elé, ami viszont már annyira nem fogott meg. Egyrészt a konfliktus nekem nem volt annyira izgalmas, és ironikus módon a legizgalmasabb -nak szánt csatajelenet kötött le a legkevésbé; másrészt szerintem a mitológiai világ nem volt annyira kihasználva, mint lehetett volna, ezért számomra az egész csak egy fancy körítés volt, és nem jó értelemben. A legtöbb megjelenő istennek nemhogy a feladatkörét, de még a nevét se tudtuk meg, és nekem végig azon kattogott az agyam, hogy vajon a készítők azt várták, hogy mindenki ránézésre beazonosítja majd őket vagy esetleg utánaolvas, vagy egyszerűen csak nem érdekelte őket annyira a dolog, hogy mélyebben belevigyék a forgatókönyvbe. Ezzel szemben viszont az animáció nagyon szép volt, illetve nagyon tetszettek a részek végén a sketchek, érdekes volt megnézegetni, hogy egy-egy karakterhez milyen ötletek voltak, meg hogy hogy néz ki az egész az animálás legelején.

Összességében elég vegyesek az érzelmeim. Elég pörgös és szórakoztató sorozat volt, viszont nem igazán tudott rendesen fókuszálni. Maga a cím elég jól kifejezné a történetet, hiszen Hérón mellett ott van még Apollo és Hermész is valamilyen szinten pedig Árész is, akik szintén kapnak a sorozatban szerepet. Csak éppen túl keveset. Bár Hérón történetét próbálják egy egyedi, eddig nem ismert mítosznak beállítani, a valóságban viszont többet mixelnek össze. Hérón egy tipikus kiválasztott hős – az ember képes szurkolni neki valamennyire, de nagyon sokszor láttunk már ilyen karaktereket. Számos megpróbáltatás árán erősebbé válik, hogy képes legyen megvédeni szeretteit és elpusztítani az ellent és megszerezni a nőt. Ismerős, nem? Ezzel ellentétben Hermész és Apollo karaktere már sokkal érdekesebb. Egyrészt maga Hermész feladata, hogy a halottak lelkeit szállítja el az Alvilágba. Másrészt pedig bár itt a saját hátteréről nem sokat tudhat meg egy laikus, csupán azt, hogy ő is törvénytelen gyerek volt, bámennyire is rövid jeleneteket is kapott, sokkal több érzelem volt abban a pár másodpercben, ahogy Zeuszra néz, mint Hérón és Zeusz összes közös jelenetében. Valamint rögtön Hérón mellé állt, és igyekezett segíteni neki, annak ellenére, hogy Héra szerint ő sem volt sokkal jobb, mint Hérón. A másik pedig Apollo. Bár ő Hermésznél is kevesebben szerepelt, nagyon jó volt a Hermésszel való dinamikája. És volt benne egy jelenet, ahol, mikor felébred, egy férfi és nő is fekszik mellette. Egy ilyen pár másodperces jelenet tökéletesen kifejezi, azokat az apró mitológiai részleteket, amiket nagyon tudtam értékelni a sorozatban, spoiler Bár nála kicsit hiányoltam egy utalást is akár arra, hogy ő a költészet istene is. Az ő karakterük és történetük sokkal jobban érdekelt volna, mint Hérón, és ha egyenlő időt kapnak, akkor korrekt lenne a „Blood of Zeus”, de ez így inkább szimplán „Son of Zeus” volt.

Zeusz a főisten. Egy büszke, hatalmas, önimádó és tekintélyt parancsoló~~követelő~~ isten. Ha Zeusz szerelmi afférjai nem lettek volna, a vaskos görög mitológia könyvekből egy jegyzetfüzetre is alig futná. Miért volt éppen Hérón különleges? Aki felébresztette Zeusz apai érzéseit, mert erre látszólag Hermész és Apollo több évezredes odaadása nem volt elég… Ráadásul Zeusz nem volt nekem elég tisztelet parancsoló sem, és az emberekre is ráfért volna egy kis rettegés. Mármint, ha a görögök előtt megjelenik egy isten, aki azt mondja: „Ne bántsd a gyereket!”, akkor az az illető a földön fog térdelni és rázná a hideg a rettegéstől, a gyereket meg a széltől is óvja amíg a fent nevezett isten ott van…spoiler
Különálló, original történetként nem lett volna bajom a karakterével, de mint görög isten, nem volt hiteles. A démonoknak azért elfogadható háttérsztorit hamisítottak, de miért volt rá szükség? A görög mitológia háttértárában rengeteg „cuki” szörny van, aki szépen szerepelhetett volna helyettük.

Vagy ha ennyire el akarták kerülni a Percy Jackson áthallást, akkor nem kellett volna a sztoriba: spoiler

És míg a történet nagy része ott csúszott el nálam, hogy a világ kissé hiteltelen és az istenek közül főleg Zeusz nagyon OOC volt, addig valakinél nagyon ragaszkodni akartak az eredeti vonalhoz, mert úgy minden egyszerűbb lesz… Igen, Hérára gondolok. Héra alapjáraton nagyon is megérthető. A férje állandóan szégyenbe hozza őt, és más nőkkel szórakozik boldogan, ráadásul a másik nő gyereket is vár. Érthető, hogy bosszút akar állni Zeuszon. spoiler
Maguk az istenek meg nekem túl… gyengék voltak. Inkább tűntek mágusoknak, mint isteneknek. Vicces, hogy Héra volt az egyetlen kivétel. spoiler Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az isteneknek aranyszínű vérük van… De itt meg szimplán vörös. Akkor miben különböznek az emberektől.

A történet felvonultat egy rakat érdekes karaktert – mármint Hérónon kívül. Rögtön például ott van Seraphim, akivel nagyon is könnyen lehet azonosulni. Egy nagyon szerethető gonosz, érthető motivációval és háttérrel. A történet nagy része rá koncentrál, és tényleg nem lehet figyelmen kívül hagyni. Eltekintve attól, hogy a nagy beszélgetése Hérónnal gyakorlatilag egy az egyben olyan volt, mintha Percy és Luke beszélgetése lenne, volt, amiben igaza volt. Viszont pont Zeusz sorozatbeli kifacsart „jóapa” karaktere miatt kicsit hiteltelen volt számomra. Ebben a sztoriban Zeusz lenne még így is a helyes választás uralkodónak. Bár szerintem inkább Poszeidon, mert több méltóságot és higgadtságot mutatott, mint Zeusz, és ő betartotta az általuk – Zeusz által – hozott szabályokat, de be tudta látni, ha nem a helyes oldalon állt.

Alexia, Evios, Kofi, Hérón anyja szintén érdekes karakterek voltak, de nekik aztán tényleg nem jutott idő kibontakozni. spoiler

A végén túl sokat akart markolni a sorozat, 8 rész egyszerűen kevés egy ilyen epikus fináléra. Csak pislogtam, hogy egy kis faluból indultunk, ahol az volt a legnagyobb probléma, hogy alig tudtak megélni, itt meg már rögtön egy gigantikus apokalipszis van. spoiler

A grafika nem volt rossz, néhány jelenetnél kifejezetten gyönyörű volt, például az elején Héra jeleneteinél vagy éppen a Moirák lakhelyén. A karakterdizájnok is tetszettek, főleg Apollo *-* Hérónnak kissé sematikus kinézete volt és nagyon naiv feje. Plusz nem tudtam hová rakni, hogy minden karakter szemhéján van egy másmilyen színű csík. Kicsit hasonlított a Castlevania rajzolásához egyébként. És ha már Castlevania. Bár a Blood of Zeus animeként van beharangozva, ami spec nem hazugság, mert a japánok minden rajzfilmet animének hívnak, és van hozzá válaszható japán szinkron, de átböngészve a készítőket, nem igazán találtam japán vonatkozást.
Értékelem, hogy nincs cenzúra benne, de azért néhol már túlságosan sok vért és beleket mutattak benne, ami már nem passzolt a sztori alaphangulatához.

Én is 7 pontot adok rá, mert igazából élveztem nézni az istenek részeit, az elején Héra lenyűgözően badass volt, Apollo-t és Hermészt imádom és Seraphim karaktere is jól fel lett építve. De csalódott vagyok, mert ebből az alapötletből egy sokkal jobb sorozatot is ki lehetett volna hozni.

Összességében tetszetős volt.
A cselekmény pörgős, mindegyik részben történt valami. Viszont így túl gyorsan is haladtunk, nem hogy a néző, de szerintem a szereplők sem kaptak elég időt, hogy a megélt sokkot feldolgozzák, máris jött a következő gyomorütés. Plusz túl sok volt a szereplő, akik ilyen kevés idő alatt alig tudták megmutatni magukat, nem lehetett a személyükben kellően elmélyülni. Még a főszereplőben sem.
Herón egy a tucatból görög herosz, annyira sablon a srác – a kis tógás kinézetével, eredettörténetével – , de a készítők mentségére szóljon, hogy ebből sokkal többet kihozni nem igen lehetett. Főleg, ha a „Zeusz és fattyai” témát feszegeti az ember. Nem is került közel a szívemhez. Persze érdekelt mi lesz vele, de mély érzéseket nem mozgatott meg bennem.
Seraphim karaktere azonban… Elvileg ő rossz fiú, de én a végére már neki szurkoltam xD Valahogy sokkal többet mozgott a képernyőn, mint Herón, így elérték, hogy vele érezzek szimpátiát. Ráadásul a kinézete nekem nagyon bejött. Ó és a vége, én annyira sajnáltam szerencsétlent spoiler
Az istenek közül Hermész és Apollón kapott el, de igazából a többi isten is olyan érdekesnek tűnt, hogy bőven van bennük potenciál a későbbi évadokat tekintve. Remélem nem ragadnak le az unalomig ismételt főisteneknél.
Az embereknél Alexia behozatala tetszett, a humort pedig jól adta az Evois-Kofi páros. Engem megmosolyogtattak.
Az animáció lehetett volna szebb is, de különösebb bajom nem volt vele. Az tetszett a legjobban, hogy minden rész elején másképp állt össze a főcím felírat. Jobb volt egy sima openingnél. A zene pedig vitt magával.
Jó kikapcsolódás volt, bízva abban, hogy a következő évadokban jobban bánnak a karakterek kezelésével, szívesen nevezek be rájuk

A történet alapvetően nagyon tetszett, csak sajnáltam a fel-fel bukkanó következetlenségeket, főleg Seraphim és néhány istenség jellemében. De szépen építkezik és jó ütemben bontja ki a szálakat, bár az utolsó nagy csata kissé szaggatott ritmusú.
Vizuálisan egy szépen megcsinált sorozat, még ha egy-egy rajznál volt is olyan érzésem, mintha egy korhatáros Disney-t néznék.
Érdemes egy próbát tenni vele, mert jól sáfárkodik a játékidővel, de azért számomra nem olyan, aminek tűkön ülve várom az esetleges folytatását.

Az elsietett karakterizálás magyarázható a kevés játékidővel, de az összképet nézve, ez nem jelent sok vigaszt. Esetleg több epizóddal át lehetett volna hidalni ezen hiányosságokat, hogy a Zeusz vére tényleg az a méltó görög mitológia adaptáció legyen, amelyre vállalkoztak Parlapanidesék. De hibáitól eltekintve is bőven élvezhető alkotás, ami így is sikeresen megidézi az antik világ háromezer éve mesélt történeteit egy nagyon igényes kivitelezésben.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2020/11/16/zeusz-vere-anime-kritika/

Már csak a gyönyörű rajzolásért is megéri megnézni.
Mivel elvileg ez egy anime, japán szinkronnal néztem, és kifejezetten tetszett, illettek a hangok a karakterekhez.
Nagyon fura, hogy mikor elkezdtem nézni rögtön az a benyomásom volt, hogy ez itt Jason és Reyna (a Percy Jackson könyvekből,) meg kaptam még hozzá egy Lothor-t (a Voltron lovagjai sorozatból).
Végülis tetszett, nem egy egetrengető darab eddig, de kíváncsian várom a folytatást.

Egy féltékeny, felszarvazott nő bármire képes a bosszúért. :)
Nekem tetszett ez a sorozat, azt kaptam, amit vártam. Az animáció remek, az isteneket imádtam, nagyjából így képzeltem el őket magam is. Seraphim és Heron története emlékeztetett az egyik kedvenc fantasy könyvsorozatomra, ez külön plusz pont. Tulajdonképp Seraphim lett a kedvencem. Nagyon remélem, hogy lesz még folytatása mert Evios és Kofi története is érdekelne.

Gyakorlatilag „Az életem hazugság volt!" érzés fogott el, amikor megtudtam, hogy ezt nem a Castlevania készítői csinálták, hisz rengeteg hasonlóság van a kettő között. Egy: mind a kettő sorozatnak a címe hangzatos, de semmi köze a sorozathoz. Blood of Zeus. Látjuk kemény két jelenetben a blood of Zeus-t, de nem értem, miért ezt a címet választották. A Son of Zeus vagy Blood of Heron jobban illett volna rá, vagy bármi más.
Kettő: mind a kettő animációjában és teljes felépítésében koppintja az animéket, sőt, mind a kettőt animének hirdeti a Netflix, pedig egyik sem az. Három: mind a kettő betegesen sok vért, belső szerveket, beleket, és csontokat mutat, sőt, a vér egyikben sem vérnek néz ki, sokkal inkább valami vörös gennynek. Négy: mind a kettőnek baromi ütős alapötlete van, ami egy létező mitológiára húz fel egy nagyon eredeti ötletet. De amíg a Castelvania bolgodul a feladattal (azalatt a kb. 1,25 évad alatt, amit láttam…), addig a Blood of Zeus elhasal.
Megpróbáltak olyan hatást kelteni, hogy ez egy elmeséletlen sztori, a görög mitológia egy rejtett hőse, ehelyett amit kaptam, az egy remekül kidolgozott popcorn akció-fantasy, aminek a legnagyobb hibája, hogy a görög mitológiával akarták eladni.
Nagyon sokat gondolkodtam a 7 és a 8 csillag között. Gondoltam, üssek kő, végül is, jól esett végignézni, legyen 8… de a finálé meggyőzött a 7-ről.
A történet felvonultat egy rakat érdekes karaktert. Hérón, Seraphim (mert ha már görög mitológia, adjunk LATIN neveket – ha ez tényleg latin. Nem vagyok jóban a latin nevekkel, nem mindig ismerem fel őket), Alexia, Evios, Kofi (még egy NAGYON görög név), Hérón spoiler anyja, valamint rengeteg érdekesen ábrázolt istent, Zeuszt, Hérát, Apollónt, Hermészt, Árészt és Hephaisztoszt (ők kaptak teret). Ehhez képest… Hérón, a főszereplő, alig van a képernyőn. Alexia, meg Evios és Kofi is többet szerepelnek nála. spoiler, így a sorozat kb 55%-a Seraphimmal és az istenekkel foglalkozik. Oké, Seraphim a kedvencem. Iszonyúan jól kitalált és szerethető gonosz, érdekes háttérrel, jó motivációval és karizmával. Ellenben az istenek… Bár a többségük kedvelhető (az apa-figura Zeusszal is megbarátkoztam), a köztük zajló viszály kicsit sem volt átgondolva. spoiler
spoiler
Az istenek egyébként sokkal inkább tűntek mágusoknak, mint isteneknek, azt a tömérdek lehetőséget nem használták ki, ami azzal jár, hogy görög istenek a főszereplők.
Egyedül Héra volt az, akit többször is istennek éreztem.
Az sem sokat segített, hogy nem tudtam elszakadni a Percy Jacksontól. Minden egyes pillanatban az járt a fejemben, hogy „ha itt ez így történik, akkor a Percy Jacksonban hogy történhet úgy…". spoiler.
Ez a sorozat gyakran szembe köpi a görög mitológiát. Én elhiszem, hogy egy olyan történetet akartak elmesélni, amit még nem láttunk a görög mitológiában… csak az a helyzet, hogy de igen, láttuk már ezt. Nem is egyszer.
Az istenek személyisége, és háborúja, Héra tette az évad végén, a démonok jelenléte… egyszerűen olyan távol állnak a görög mitológiától, hogy nem tudom, honnan szedték mindezt.
A finálé egy az egyben a Disney-s Herkules fináléja, ami a PJO mellett a másik mű, ami a görög mitológiára alapul, és jól sikerült.
Akkor mire kapta meg a 7*-ot? Arra, hogy önmagában kiváló sorozat. A karakterek jól ki vannak dolgozva, a sztori jól ütemezett, nincs unalmas történetszál, bár teljesen szembe megy az „alapművel", az istenek összes párbeszéde aranyat ér, a végső harc, bár rengeteg sebből vérzik spoiler, kifejezetten izgalmas lett. Zeusz és Hérón között remek apa-fia kapcsolat alakult ki. És Seraphim pedig egy nagyon megérthető és kiváló gonosz.
A legkiválóbb rész szerintem a negyedik volt (amiben Seraphim eredetét taglalják), szorosan mellette a hetedik (amit még jobban is szerettem a negyediknél, de a vége igencsak lerontotta). Mindegyik epizód tetszett, a nyitót és a zártót leszámítva.
Jó lenne, ha a változatosság kedvéért nem a görög mitológiára alapuló fantasy készülne, hanem mondjuk az egyiptomira, az északira vagy neadjisten az ázsiaira. Nagyon kevés van mindegyikből. Vagy ha már a görög mitológiát veszi mindenki alapul, erőltessék már meg magukat. A PJO-t és a Disney Herkules-t leszámítva még egyszer sem sikerült. Ez a sorozat is egy remek sorozat, de a mitológiával nem bánik jól. Remélem mindent elmondtam, amit akartam. Bár magamat ismerve, szinte kizárt.