Yeodeolbbeonjjae Gamgak (2023–2023) 97% 28★

Hát vattapamacs sorozatnak nem mondanám, teljesen új, művészi, lassú. Mégis ez talán egy healing sorozat, ahol adott egy introvertált srác és egy lelkileg teljes roncs és állandó mosolygó maszkot viselő központi figura…az egész realisztikus, lassan alakulnak a dolgok. A kép/kameramozgás és a színek megváltoztatása, ahogy az érintéseket ábrázolták elsőre kicsit fura volt, mégis azt kell mondjam az tette egyedivé az egészet. A két srác jó volt együtt és valóban még a csókokra/egyebekre sem lehet panasz:) Egy szép melankolikus sorozat, ahol végig van egy szomorkás háttérérzeted, míg másik oldalról várod, hogy végre eljöjjön a boldogság és minden apró előrelépésnek a kapcsolatukban örülsz, mint majom a farkának:)
Szép volt…

Na hát ez egy más szint volt a koreai Bl-ek tekintetében. Nagyon szerettem. Még-még ilyeneket!

Ritka jó kis sorozat volt ez kérem szépen. A zenéje is bejött, a sztori is, a hangulata is, a színészek is, és még a csókra sem lehet panaszunk. Ezt a rendező párost megtartjuk. Friss az egész, nem a megszokott lerágott csont, holott a történetváz nem egyedi, de mégis nagyon rendben van. Nekem tökre bejöttek a művészfilmes beállításos részek.

Nagyon kevés olyan bl sorozat van, amit igazán szeretek, ezért már minimális elvárásokkal állok neki az újaknak. És nagyon meglepett, mennyire szerettem ezt a sorozatot már első pillanattól. A hangulatát, a zenéket, a látványt, és a két fiút. A köztük lévő kapcsolat olyan természetesen és szépen alakult és fejlődött, és ők maguk is annyit változtak a hatására, hogy igazi öröm volt nézni. Ji Hyun úgy tudott aranyos, és ártatlan lenni, hogy közben nem volt sem életképtelen szerencsétlen, sem idióta. Értelmes, komoly, és olyan nyugalom áradt belőle, mintha nem is ő lenne a fiatalabb. Jae Won-ból pedig sütött a magányosság, hogy nem igazán találja a helyét, és hogy valami komoly terhet cipel. Szerettem őket együtt, és a két színész is nagyon jó volt.

Ami miatt viszont nem tudtam a 10 csillagot megadni, az Jae Won exe, meg a „legjobb barát”. Mindkettő rettenetesen irritáló, rosszindulatú, arrogáns, és kicsinyes. Mindenki találkozott már ilyen mérgező emberekkel az életében szerintem. A „barát” folyamatos gonosz megjegyzéseitől az ideg szétvágott. Kicsit sem törődött Jae Wonnal, semmi jót nem akart neki soha, sőt, nagyon is szándékosan rúgott mindig bele, hogy aztán nevetgélve úgy tegyen, mintha nem is mondott volna semmi bántót. A képére volt írva mindig, mennyire élvezi, ha Jae Won szenved, és mennyire nem érdekli, mi lesz vele. Folyamatosan kibukott belőle a rosszindulata, és soha senki nem olvasott be neki basszus. Hiába érezte Jae Won is, hogy nem tesznek jót neki az ilyen emberek, mégsem jutottunk el addig, hogy valóban lezárja velük ezt az álságos kapcsolatot, és nyíltan kimondja, hogy elég volt. Sőt, ami igazán feldühített, hogy a végén még ő kért bocsánatot, miközben a „barátja” a szokásos behízelgő, hazug nyalizással kúszott vissza hozzá, miután spoiler Mert jaj, hát ő ilyen, Jae Won megérti, és sajnálja, hogy megütötte. Na, ez szerintem egy baromi rossz üzenet. Azt kell felismerni, és elfogadni, hogy az ilyen nem barát, és nem vagyunk kötelesek megbocsátani, sem megérteni, ilyennek elfogadni, és eltűrni. Ettől nem leszünk rossz emberek. Nem könnyű, főleg fiatalon, de igenis mindenkinek joga van a saját maga érdekében elküldeni az ilyet a fenébe. spoiler A másik, ami nagyon csúnyán kicsapta a biztosítékot nálam, hogy még spoiler Sem a csaj, sem a „barát” nem változtak egy cseppet sem, és ami a legrosszabb, hogy még csak fel sem fogták, hogy velük van a baj, és senki nem is vágta a képükbe, hogy milyen gerinctelen férgek. Áhh, még mindig iszonyú dühös vagyok miattuk, pedig napokkal ezelőtt néztem meg a sorozatot, és azt hittem mostanra már lehiggadtam. Majdnem kevesebb csillag lett miattuk, de Jae Won és Ji Hyun a 9. rész végén azzal a zenével bónuszként meglágyították a szívem. És azt is nagyon szerettem, hogy Ji Hyun milyen magabiztos lett, gyönyörűen felnőtt a végére, igazi támasz Jae Wonnak <3 Határozottan az egyik kedvenc párosom lettek, a sorozat pedig sokszor újra lesz nézve (csak bizonyos bicskanyitogató jeleneteket a saját érdekemben átpörgetek, bőven elég volt belőlük egyszer is).

Előre megjegyzem, ezt a sorozatot akkor kell megnézni, ha nem bánod, hogy sok benne a depressziós rész, van benne két roppant idegesítő szereplő, és többször is komolyan rád hozzák a frászt. spoiler
A 9.rész végén az a dal nagyon megindító, egyben baljóslatú. Konkrétan két fiatalról szól, akik homo.szexuálisok, félnek a fogadtatás miatt, és öngyi.lkosak lesznek. Jaj, sajnálom, hogy egy ilyen világban élek. Miért nem lehet ráhagyni az emberekre azt, hogy kit szeretnek? Nem mindegy? Jobb az, ha szenved valaki, kínlódik és magányos, csak hogy megfeleljen?
Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e ez a sorozat. Túl sok volt benne a szenvedés, de ilyen is van, nem lehet minden habos-babos. Ha túlteszem magam ezen, az exbarátnőn akkor is fennakadok. A szó, amivel szeretném leírni, eléggé alpári, így nem teszem, de ahh… És a végefelé kiderül, hogy spoiler Gusztustalan viselkedésből csillagos ötös. Tényleg van ilyen ember, mint amit ez leművelt? A másik a „legjobb barát”. A bicska kinyílt a zsebemben tőle.
Ha a fő párra gondolok, elég hányattatott a kapcsolatuk alakulása, de hála annak, hogy spoiler Ezért csúnyát gondolok a készítőkről. Miért kell így játszani a nézőkkel?
Azért adtam 8 csillagot, mert a depresszív fővonalat túl sok lehúzó cselekménnyel tűzdelték meg. Nekem ez már sok volt.