Yakhanyoungwoong (2022–2022) 93% 22★

Már az első perctől erős hangulata volt ennek a 8 résznek. Sötét, szomorkás, valahogy kilátástalan, tele feszültséggel. Soo Ho, akit a nagymamája egyedül nevel, gyakorlatilag az iskolából azonnal dolgozni megy, onnan pedig vissza az iskolába éjszakára aludni, hogy reggel ne maradjon le az első óráról. Mivel küzdősportolt régen, ezért senki nem mer belekötni. Beom Seok egy áthelyezett új diák, tipikus gyámoltalan, szemüveges gazdag gyerek, akit azonnal kiszúrnak áldozatnak a bunkók. Shi Eun egy mintadiák, folyamatosan tanul, állandó osztályelső, egyetlen célja, hogy egyetemre menjen. Csendes, nincsenek barátai, nem is nagyon áll szóba senkivel, és a tanuláson kívül semmi mással nem foglalkozik. Látszólag ő is tökéletes áldozat, ezért hamar bele is kötnek az osztály bunkói. Csakhogy Shi Eun a kinézetével ellentétben nagyon messze áll attól, hogy áldozat legyen… Annyi elfojtott harag fortyog benne az otthoni elhanyagoltság, és magány miatt, hogy gyakorlatilag egy időzített bomba.

Jó volt, hogy a sok erőszak mellett személyes drámák is helyet kaptak, hiszen mindhárom szereplőnknek kemény élete van valamilyen módon. Shi Eun és Beom Seok mindketten magányosak, mindkettőjükbe állandóan belekötnek, de mindkettőjükre egészen más hatása van mindennek. Soo Ho az ellentétük, egy közkedvelt figura, akit nem mernek bántani, és hiába van nehéz élete, mindenre optimistán reagál. Nagyon jó színészeket válogattak össze, a látvány is szuper, és a zenéket is eltalálták. Az egyetlen, ami miatt nem 10 csillag lett, hogy a felétől kicsit meguntam, hogy minden erőszakos seggfej elverése után jön a következő, még nagyobb seggfej bosszút állni… mintha menetelnénk felfelé egy seggfejségi ranglétrán, aminek sosincs vége. Volt, hogy már öncélúnak is éreztem egymás gyepálását, pl. mikor az étkezőben egy csapat bunkó nem áll be a sorba, hanem előretolakszik, erre Soo Ho kapásból áthajítja az egyiket a helyiségen. A végén szerencsére megvolt a katarzis, a maga torokszorítóan szomorú módján.

Azért nem bánnám, ha lenne folytatás, mert tegnap beleolvastam a webtoonba, és ahogy látom, a folytatásnak talán még valami története is lenne azon kívül, hogy Shi Eunnak mindenkit rommá kell vernie…

Óvakodj a békés ember haragjától.

Új kedvencet avattam.
Piszok hangulatos, megdöbbentő sorozat.

AMI KÜLÖNÖSEN BEJÖTT:
– Remekül bemutatja, hogy mekkora féreggé tudnak válni falkában az emberek. (Elvégre egyik s.ggfej sem egymagában keménykedett.) és hogy a barátokból lesznek a spoiler. Hogy a felnőttek mennyire belesz.rnak az ifjúság dolgaiba. Ebben a suliban konkrétan nem volt tanár, de ha fel is bukkant egy, annak se volt sok haszna. Kedvencem volt, mikor spoiler. (…) A szülők is mind leszerepeltek.
– Nagyon szimpatikus volt a „nemmosolygok” srác és az „ételfutár, aki mindig alszik” srác is, tényleg lehetett szurkolni nekik. Még a „Harry Potter” gyereket is kedveltem…úgy az ötödik részig.
– Külön piros pont azért, hogy bár a jó fiúk csapatát is rommá verték (többször is), azért minden suttyó megkapta végül a neki kijáró testápolást.

AMI NEM TETSZETT:
– A vége nagyon szomorú. Istenem… spoiler

Baromi jó sorozat volt, de egyben elszomorító is, mert az, ami itt lezajlott, sajnos nem egyedi eset, hanem általános probléma.

Számomra ez a sorozat egy érzelmi hullámvasút volt: egyszer nevettem a humoros részeken, máskor meg az államat kapartam fel a padlóról az „Ez meg mi volt!!??” jeleneteknél, a végét meg simán megkönnyeztem.
A néző képébe tolt nyers iskolai erőszak sokkoló volt. Sajnos nem kell messzire menni az ilyen történetekért és nem is lehet tudni mi minden marad a felszín alatt. Megrémiszt a tudat, hogy a gyerekek mit csinálhatnak egymás közt, amiről a felnőttek és a tanárok nem tudnak vagy nem akarnak tudomást venni.
Sok ember cipel magával felgyűlt haragot, dühöt, elfojtott konfliktusokat, ki nem mondott szavakat, amik egyszer a felszínre törhetnek, főleg provokáció hatására. Sajnos sokan nem tehetik meg vagy nem képesek rá, hogy kiálljanak magukért vagy esetleg másokért. Kérdés, hogy meddig tűrsz vagy meddig mersz elmenni? Hol van az a határ, amit már nem szeretnél átlépni? Mit csinálnál egy ilyen szituációban? Ha lenne gyereked milyen tanácsot adnál neki? Remélem, hogy ezekre a kérdésekre soha nem kell igazi választ adnom és megmaradnak csupán egy gondolatkísérletnek.
Természetesen jár a 10 csillag és megy a kedvencek közé.