Yagate Kimi ni Naru (2018–2018) 78% 20★

Nagyon aranyos és bájos slice of life, shoujo ai történet. És ezzel sajnos mindent el is mondtam. Szép, kellemes, de semmi extra. Sokszor azon kaptam magam, hogy unatkozom, mert semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Nem volt problémám a lányokkal, a történettel sem, igazából semmivel, de pont ez a semmi jellemezte számomra végig. Határozottan nem rossz, de nem is jó. Erős közepes. Igazság szerint a hat csillagot kevésnek érzem, a hetet viszont soknak.

Nagyon szép, aranyos yuri anime. A zenéje és az opening nagyon tetszett. Egyáltalán nem sablonokra építkezik. Yuu és Touko önmagukat keresik, ez igaz, de nem azért, mert nem tudnak megbirkózni azzal az érzéssel, hogy mindketten lányok, és a vonzalmuk ebbe az irányba tolódik. Touko szerepeket szeretne magára erőltetni, olyanná akar válni, ami énidegen tőle. Minél magabiztosabbnak és erősebbnek mutatja magát a külvilág felé, annál sebezhetőbbé válik. Ezt – a valódi énjét – csak ketten ismerik. Touko Yuu-ban találta meg a kiutat. Mellette képes kinyílni, felszabadult lenni, érezni, hogy él. És mi a helyzet Yuu-val? Valóban képtelen beleszeretni valakibe? Touko-val való kapcsolata nagyon szépen, ívelten bomlik ki a sorozatban. És az élet elkerülhetetlen csapdája, a szerelmi háromszög is felüti a fejét, de nem úgy, ahogy azt már megszokhattuk. Sayaka régóta szerelmes már Touko-ba,és a lány is kedveli őt, hisz a legjobb barátnője, de a „legszívesebben körülölelném a világot” személyisége Yuu mellett bontakozik ki, benne találja meg támaszát. Én sajnáltam Sayakát, de az egyik legszimpatikusabb karakter a történetben. Touko-t is szerettem, és mikor kimondja, hogy utálja magát, és nehogy Yuu beleszeressen, mert képtelen olyan valakit szeretni, aki olyat szeret, amit ő utál. Ekkor ugyanúgy ledöbbentem, mint Yuu, és ez volt az a pont, amikor a lány ráébredt, mégsem közömbös számára Touko, azaz Nanami-senpai. Kitűnő ötlet volt a szereplők vallomását és jellemét egy színdarabba sűríteni, melyet a diáktanács ad(ott volna) elő. Itt aztán mindenki ráébred a másik érzésére. Kár, hogy nem láthattuk megvalósulni, mert eléggé lezáratlanul fejeződött be a történet. Annyit lehetett érezni, hogy Yuu végre kinyílik Touko felé, de ez még kevés. Kíváncsi lettem volna, Nanami hogy reagál a színdarab végének átírására? Miyako és Riko véglegesen egy pár lesznek? Olyan aranyosak együtt, szerettem őket is. Szóval nagyon nagyon gyorsan itt lenne az ideje egy második évadnak. :) Én csak ajánlani tudom, mert itt nincs felesleges érzelgősség és hiszti, itt keményen megmondják a véleményeket egymásnak. Főleg Yuu, aki ezáltal formálja Touko jellemét. De közben ő is változik. A szerelmi háromszög mindhárom tagjával tudtam azonosulni, ez az élethelyzet sokak számára lehet ismerős, de nem mindenki képes így kezelni. Touko ragaszkodása, Yuu ígérete, hogy hagyja magát szeretni, és Sayaka néma fájdalma, valamint finoman ki-kitörő féltékenysége. Én remélem, találkozhatunk még velük a folytatásban :)

Aranyos anime ^^ Tetszett ez hogy nem annyira nyálas, „jaj de hisz ő lány" story volt :D A szereplőket nagyon megszerettem, a zenéket jó volt hallgatni és a rajzolása is nagyon szép volt *-* Egy „bajom" van csak és úgy látom nem csak én vagyok így vele… Nincsen folytatása :'( Pedig néztem volna még tovább is nagy lelkesen :D

Érdekes, hogy többen a Citrus-sal hasonlítják össze, és azt jobbnak tartják. Én valószínűleg így a kivételek közé tartozom, de ez nekem sokkal-sokkal jobban tetszett. Itt nem volt egy szereplő sem akit ne kedveltem volna!! Ez ilyen nyugodtabb hangulatú, nem az a „visítozós” típusú anime volt, az érzelmekre fókuszált és szép karakterfejlődés is végbement közben.
Sajnálom, hogy nem kapott egy rendes lezárást, néztem volna még, de azért szerencsére nem lett annyira rosszul vége, aranyos volt és jó volt látni, hogy egyre mélyült a kapcsolatuk. ^^

Tettszett nagyon aranyos anime, de a manga szerintem jobb volt, szóval inkább azt ajánlanám :) Ami nem tetszett, hogy a vége fogalmazzunk úgy, hogy eléggé más lett.

Valahogyan engem eddig nagyon elkerültek a shoujo ai / yuri (ki hogy nevezi) animék. Olyannyira, hogy 500+ befejezett mű kellett ahhoz, hogy megnézzek egyet, ugyanis ez az első. Persze, az Onii-sama e…-ben pl megtalálható ez a vonal, de nem mondják ki egyenesen. Szóval a Yagate Kimi ni Naru az első általam látott anime, ami két lány kapcsolatára helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
Nem mondom, hogy abszolút le voltam nyűgözve tőle, de az első pár rész nagyon tetszett. Tipikus szerelmi történetek már egyáltalán nem izgatnak, de talán a legnagyobb gyengéim azok, amelyek „művészies” irányba haladnak. Animéknél ez egyébként is rendkívül ritka. Így főleg az elején igazi csemege volt ez nekem. Nem egy szimpla szerelmi sztori ez, sokkal inkább két fiatal lány önmegismerése, saját érzelmi világuk feltárása. Finoman és éretten nyúl a témához. Yuu belső monológjai, ahogyan narrálta az érzéseit, igazán erősre sikeredett. Nem is kérdés, hogy a karakterizáció a legjobb oldala az animének. Yuu és Touko mindketten nagyon jól megírt karakterek, érdekes a személyiségük, problémáik valószerűek, és egyáltalán nem ellentmondásosak -> soha nem tesznek/mondanak olyat, ami nem illik hozzájuk (gyakori hiba ez még karakterközpontú műveknél is). A közöttük lévő viszony talán még érdekfeszítőbb: Nem tipikus románc ez, az érzéseik nem kölcsönösek; Yuu elsősorban saját lelki világát próbálja feltérképezni a kapcsolat által, Touko (a valódi szerelmes) pedig nem csak tisztában van ezzel, de még támogatja is ebben. Sikerül megtalálnia a megnyugvást Yuu társaságában, mellette kibújhat a hamis szerepéből. Szívmelengető, aranyos, melankolikus.
Az első részekben vizualitás terén is többször kiváló. Habár összességében a rajzolás nem az erőssége: Sem a karakterdizájn, sem a hátterek nem kiemelkedőek általában, de találkozhatunk gyönyörű beállításokkal, profin megrendezett jelenetekkel (2. rész – fotózás- és sorompó-jelenet..). 1-4 epizódoknál 8 ponton mozgott nálam az anime.
Mindezek ellenére az összképet már közel sem éreztem olyan remeknek. Az első pár részben ellövi a legerőteljesebb jeleneteket, mondatokat, ezután pedig egyre inkább gyérré (na jó, kissé erős kifejezés) válik, fokozatosan vesztettem az érdeklődésemből. A művészies beütés halványul, már csak decens karakterdráma, ami önmagában teljesen működőképes, de nem elég átütő. Én valami sokkal szenvedélyesebbre, megragadóbbra számítottam. A mellékszereplőket én nem erőltettem volna. Próbálták valamiképp kidolgozni őket, de inkább hiányérzetem támadt a „félig-meddig” hozzáállástól. Ami a dialógusokat illeti, elég ingadozó: Egyes helyeken nagyon jó, máshol egyenesen természetellenes (nem túlzok). Idézhetnék is, de késő van, és nincs kedvem :/.
A befejezés is hát… olyan lett amilyen: Félbevágott. Rengeteg potenciál van ebben a történetben, de ez így még baromira nincs kész. Reménykedem egy folytatásban.

Az gáz, ha a színdarabötlet jobban tetszik, mint az anime? :'D
Nem volt ez olyan rossz, de nem nagyon vonzott, hogy nézzem tovább, az utolsó rész előtt simán elmentem lefeküdni.
Azért azt jó volt látni/hallani, hogy Yuu miket érez, én meg tudtam érteni.
Alapjában véve viszont nem sok kémiát éreztem közöttük.
A Citrus anno szerintem jobban tetszett, pedig abban nem szeretem Mei-t… Komolyan a Citrus-ból Yuzu, meg ebből Touko sokkal jobb lenne együtt sorry not sorry xD
Ha lesz 2. évada megnézem szerintem, de nem ez lesz az első a várólistán.

Ez az anime nem enged szünetet tartani a részek között annyira daráltatja magát. De még közel sincs befejezve, hátha kap majd 1x 2. évadot. ^^
Ahhoz képest ahogy anno a Citrushoz neki kezdtem ennek se adtam több esély ahhoz képest pozitívan csalódtam benne. A story frankón el van találva a szereplők sincsenek rosszul kidolgozva de pár szitut túl bonyolítottak. A karakterek jelleme szépen fejlődött a 13 rész alatt. Szal ezért jó indulatú, erős 8-ast megérdemelt tőlem.

Aranyos kis anime volt, de nagyon nincs befejezve. Ezért nem is tudok többet írni. A yuri műfajban simán megállja a helyét és nem egy nyáladzós retek, mint jó pár mű. A Citrus nyomában lohol, de nem érte utol eddig. :O

Nem volt rossz, csak csajos… és mint ilyen, elég sok túlgondolás volt benne, bár annyira nem, hogy túlzás legyen, de azért én kevesebbel is ellennék… Amúgy elég aranyos. Volt benne minden, az első szerelemtől kezdve, a nővér árnyékában élésig.