Adachi to Shimamura (2020–2020) 75% 11★

Kellemes meglepetés volt ez az anime. Bár kicsit Rendezettebb és konkrétabb befejezésre számítottam, még igy is azt érzem, hogy egy kerek kis történet bontakozott ki előttünk. Az alap a középiskolai slice of life természetesen, és adott egy visszahúzódó lány, valamint egy másik, aki nem tudja eldönteni, hová is tartozik. Miközben előszeretettel lógják el óráikat, úgy hozza a sors, hogy megismerkednek egymással. Aztán, hogy ez a kapcsolat mi is köztük, elég nehéz definiálni. Adachi szorong egyedüllétében és nagyon érezni rajta, hogy kötődni szeretne valakihez, és Shimamura úgy értelmezi, hogy vele oldja fel magányát a lány, bár korántsem csak ennyiről van szó. Sakura romantikus érzelmeket kezd táplálni osztálytársa iránt, de igazából még ő sem biztos abban, hogy ez szerelem. Legalábbis az elején. Ami Shimamurát illeti, kicsit furcsa volt számomra ez a lány. Én nem éreztem úgy, hogy érzelmileg kötődne Adachihoz, sőt igazán még barátnak sem nevezném, mert mikor Adachi Sakura nem megy be az iskolába, nem is érdeklődik utána, nem megy el hozzá, bezzeg Adachi mást sem csinál, csak talpal a barátságáért, mint egy kiskutya. Ez a hasonlat többször is megjelenik az animében. Szerintem Shimamura számára nem fontos annyira a másik lány, mint fordítva. És ez kissé megalázóvá is válik egy idő után. Aztán mikor felbukkan Shima-chan gyerekkori barátnője, a dolgok változni kezdenek, szerencsére bonyodalom nélkül. Örülök, hogy az alkotók szerelmi háromszög nélkül ábrázolták ezt az érzelmi hullámvasutat. Csak az történik, hogy Shimamura rádöbben, ő már annyira nem ragaszkodik Tarumihoz, mint gyerekként, közös emlékeik is ködösek és távoliak. Ez a kapcsolat valószínűleg nem fog működni a jelenben, maximum erőltetett barátságként. Viszont Adachival jól érzi magát, és emlékszik is az eltöltött időre. Tehát akkor ezt a vonalat kellene finommá hangolni. Nekem akkor is hiányzik valami, amitől elhiszem, hogy az az őszinte baráti szeretet megvan Adachi felé. Ez csak olyan lógjunk együtt szint. Az őszinte mély érzelmeket Adachi mutatja mind a néző, mind önmaga, mind Shima-chan felé. Az ő vívódása tökéletesen életszerűen lett bemutatva, ahogy próbálja elmondani, mit érez, de fél, hogy ezzel mindent tönkretesz. Így a görcsössége miatt sosem képes felszabadultan érezni magát. Sem társaságban, sem akkor, ha csak ketten vannak. Shimamura meg nem is akar a dolgok mögé látni, nem elemez. Ő csak úgy van, mint szórakoztatási opció. Talán a végén nyílik ki a szeme, és őszintén el is mondja, nem tudja, mit hoz a jövő, de amíg a jelenben élnek, itt vannak egymásnak. Adachinál akkor szakadt el a cérna és sírta el magát a telefonban, mikor Shimamura megjegyzi, nem is rossz dolog tudni, hogy törődnek a másikkal. Nekem, és Adachinak is jólesett volna, ha Shimamura önmagától felhívja, de ez is egyirányú. És nem önzésből. Egyszerűen a másik lánynak a barátság mást jelent. Szerettem, hogy nincsenek nagy bonyodalmak, érzelmi zsarolás, értelmetlen cicaharc, hanem csak és kizárólag az érzések boncolgatása történik. Szerintem mindenki átélt már hasonlót, mint Adachi, aki volt már szerelmes. Oké, az ő esete a shoujo ai miatt kicsit speciális, de akkor is. Kis pezsdítésként ott van Yashiro chan, a lökött földönkívüli, aki szintén csak barátkozni szeretne, de ezt kissé rámenősebben, nyomulósabban és tapadósabban teszi. Viszont élénk kis karakter, én kedveltem, ahogyan Shimamura félénk kishúgát is. A két anyuka is érdekes jelenség volt. Volt még egy pár, Nagafuji és Hino, akik szinte mindent együtt csinálnak, de pólyáskoruk óta ismerik egymást. Én nem tudom, vajon a köztük lévő kapcsolat átível-e a barátságon. Kicsit szerintem több annál. Mindent összevetve kedveltem ezt az animét, mert őszinte, és a kamaszok rácsodálkozását mutatja a világ érzelmi oldalára. Még ha idegesítőnek tűnhet is Adachi harca a szavakkal, kis empátiával rájövünk, ez bizony valóság szülte szituáció. Én ajánlom mindenkinek, mert aranyos, barátságos, szerethető karaktereivel könnyű azonosulni, és a történet sem vontatott.

Így a végére azt mondom hogy összességében tetszett :) Nagyon aranyos kis anime, kár hogy a befejezés nem lett a legjobb :( és úgy látom nem csak én vélekedek így :P

Kicsit befejezetlennek érzem. Onnan indultunk, hogy megismerkednek, majd összebarátkoznak, ennek láthattuk fokozatait, majd hogy az egyikük túl jut a barátság határán, és aztán ennyi… Nem tudjuk meg hogyan alakul a kapcsolatuk, csak odáig jutunk, hogy az egyik vágyakozik, a másik meg mit sem tud róla.
Viszont az biztos, hogy szép az anime, és a témának lírai a megközelítése.

Ha most kéne értékelnem, akkor még nem tudnék mit írni.
A rajzolás kegyetlenül szép, a seiyuu-k kötelezően zseniálisak. A sztori eddig feszülten romantikus. Reményekkel teli.
Befejezés után:
Na, akkor értékelek.
A fentieket fenntartom, azokat nem írnám le még egyszer.
Viszont… a befejezés miatt konkrétan levontam két csillagot… Annyira jó lett volna egy olyan befejezés, ahol a sztori a csúcspontjára ér. Vagy legalább is egy „szeretlek” legalább elhangzik. De még hasonló se történt. spoiler
Viszont kedvencem lett. Egy romantikus idióta vagyok, szóval nem volt kérdéses.
Kedvenc karakterem Adachi Sakura lett az Ő félénk természetével, tiszta érzelmeivel és azért néha-néha okos és bátor döntéseivel. :)

Ajj de mérges vagyok… az eleje egész jól indult, de aztán csak a szenvedés és konkrétan semmi nem történt… de ettől függetlenül is… Shimamurának miért kellett ilyen értetlennek lennie? Annyira untam a második felét, hogy semmi nem történik, csak szenvednek… meg bejön egy harmadik lány, aki igazából nem sok mindent tett hozzá a történethez…
Adachi legalább fejlődik, de Shimamura… mit nem lehet ezen érteni? xD spoiler
Én ezt nem értem… miért nem lehet hasonlóan normális GL animét csinálni, mint a Given, Hybrid Child, vagy a Junjou Romantica például?
Anno a Strawberry Panicért oda-vissza voltam. Most azt mondanám, hogy a Candy Boy páros még mindig egész normális emlékezetem szerint. De GL-ből ez a kislányos nyávogás kiakaszt… meg az, hogy nem halad a kapcsolat sehova, sőt a végére még el is hidegülnek… lásd Yagate kimi ni naru -__–
na jóccak…

Jézusom, de rég nem néztem újabb animét, ezért meg is lepett a rajzolása, mennyire mások, mint mikor utoljára néztem…
Az első részei annyira nem tetszettek, mert voltak olyan elemei, ahol erősen érezni lehetett, hogy ezt férfiak írták, ez egy kicsit rontott az élményen, de azért be tudta hozni magát. Bár azért a logikát néha nem értettem benne, hogy barát-barát alapon volt, hogy olyat megengedtek egymásnak, hogy csak pillogtam, de egy normálisabb dolgon meg furcsállkodik a másik, én ezt nem tudtam felfogni, milyen határaik voltak. Nem volt azért rossz, inkább átlagosnak mondanám. Ennek ellenére szerintem szép lett a befejezés, ezért azt mondom, egyszer érdemes volt megnézni.