Kuzu no Honkai (2017–2017) 70% 30★

Nagyon érdekesnek tűnt az anime, mert végre egy középiskolai romantikus sztori, amiben nem az a cselekmény csúcspontja, hogy valakik megfogják egymás kezét.

Technikailag nagyon szép rajzolású, bár nekem a mangapaneles megoldás nem tetszett. Mindenesetre kellemes és modern látványvilágot nyújott, mégis szépek voltak a karakterek, mint egy shoujo animében. A zene és a seiyuu csapat teljesen rendben volt.

Igazából többször a hideg futkosott a hátamon a nézése közben, abszolút negatív értelemben, és sokszor úgy voltam, hogy annyira felidegesített a történet, hogy nem nézem tovább. Aztán pont ez sarkallt arra, hogy minél hamarabb letudjam és ledaráltam.

Valószínűleg annyi a titka a történetnek, hogy túl prűd vagyok a felálláshoz és annyira távol áll az erkölcsi normámtól az, amit láttam, hogy sem kedvelni, sem elfogadni nem tudom. És nem is akarom. Maga a téma nem új a nap alatt és bizonyos keretek között nincs is bajom ennek a romantizálásával, de egy adott ponton túl ez engem kiborít. Azért a sok mentálisan beteg szereplő között volt persze normális is.

Az a baj, hogy szerintem az egész pokolian toxikus. Toxikusvolt a főszereplők kapcsolata és az is, ahogy másokhoz viszonyultak. Olvastam, hogy egyébként ez az anime sok embernek tetszik. Őszintén nem értem, hogy miért. És nem, nem kell mindennek sziruposnak és tökéletesnek lennie, de nem éreztem azt, hogy a történet azt akarná bemutatni, hogy ez így nem megfelelő sem lelkileg, sem törvényileg. Úgy gondolom, ha ezt a két dolgot hangsúlyozta volna ki, ez egy remek sztori lehetett volna lélektanilag.

De nem segített a megítélésben, hogy a szereplőket a tetteik miatt utáltam. A befejezéssel sem voltam elégedett. Ez egyszerűen nem az én animém volt. Persze az is lehet, hogy az egészet én értelmeztem rosszul. Passz.

Alig vártam már a végét… Hát mit néztem én végig omg.. xD Annyira össze lettem kutyulva, hogy ez hihetetlen.
Annyira egy logikátlan anime volt, és egyszerűen bármennyire is figyeltem, nem értettem semmit sem már. Nagyon nm tudom, mi volt ez, hihetetlen katyvasz. Mind ezek mellett elég unalmas is volt.

Hát nem is tudom… Nem mindig értettem, hogy épp mit akar kihozni belőle… A kapcsolatok bonyolultsága, nah az megvan ezerrel… Az első szerelem rendben van, de a rá való reagálás, nah ott vagy kétszer megráztam volna mindkettőt… de mind a négyet is… Felnőtté válás küszöbe, útkeresés, tiniálmok törnek kissé hülyén lereagálva… kicsit UFO ez az anime, kíváncsi leszek az élőszereplősben mit hoznak ki belőle, hátha letisztultabb…

Te jó ég! Ez valami szörnyű volt… Ez az anime nagyon felejtős lett a számomra. Sem Hanabit, sem pedig Mugit sem értettem igazán. Együtt aranyosak voltak, de aztán Mugi vágya teljesült és összejött azzal a r…..-tal. Hát köszönöm, nem. Tuti, hogy a mangát sem fogom elolvasni. És a vége… többre számítottam, de azért nem volt olyan rossz.

Lenyűgöző. Zseniális. Valaki dobja meg pár díjjal az írót (mangakát), mert nagyon megérdemli. Az anime médiumon belül talán csak a Monogatari széria és a KareKano esetében láttam ilyen erőteljes monológokat, ilyen érett karakterelemzést. Szívesen kifejteném, miért is tartom olyan nagyszerűnek, de kevés vagyok hozzá.
EQ 100%. A lehető legjobbkor talált rám. Kedvenc.

„Hopeless love. Painful love. Unrequited love. Are they really that beautiful?”

Csalódott vagyok. Mert az elején mutatott nekem ez az anime, egészen jó, fejlődőképes karaktereket és egy jól kezdődő, figyelem felkeltő történetet. Aztán minél tovább néztem, annál jobban untam. Pedig valósághű volt, izgalmas csók jelenetekkel (már ha eltekintünk attól, hogy egy-egy szereplőnek pólót kellett cserélnie, mert annyi nyál folyt ki a szájából, mikor abba hagyták). De nem történt semmi említésre méltó. Szinte már nem is emlékszem sok mindenre. Egyedül Ecchanra. Ő nagyon édes volt, kedveltem. Szóval sajnálom, de leginkább örülök, hogy vége.

Ennél bonyolultabb animét nem láttam még életemben. Olyan…. sok minden történt, hogy követni nem tudtam. Főleg azt, hogy ki, kibe és miért szerelmes. :'D

Ez volt az első ilyen, amitmegnéztem és nagyon tetszett. Monthatni hétköznapi témákról vanbenneszó. Ezért is tudjuk magunkat beleélni.
Nem erre számítottam befejezésnek, de így sokkal jobb.
A szereplők közül mindenkivel volt valami bajom, de annyira ezzel nem fogalalkoztam. Remélem még találok ehhez hasonlót :D