Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Nagyon élveztem, egy igazi romantikus vígjáték nem túl sok drámával. Nagyon kellenek a leszbikus romantikus vígjátékok szerintem, főleg olyanok, amik tényleg jók is (legalábbis nekem messze nem elég amennyi van). Mindenkinek tudom ajánlani, aki egy jó kis leszbikus romantikus vígjátékot szeretne nézni kicsit az idősebb korosztállyal.
Van benne szó az önkeresésről, boldogságkeresésről, barátságról, családról, testvérekről, coming out-ról, házasság elhidegüléséről, szülők elválásáról, kicsit a pár évvel ezelőtti iráni helyzetről stb.
Fa-t szerettem és a színésznőt. És nagyon bírtam a meleg karaktert is a filmben! Pedig sokszor nem szeretem őket, mert azok a túl „tipikus melegek”, de ő nem. Mondjuk nem feltétlenül kellett, hogy a végén spoiler, azt picit erőltetettnek éreztem, de annyira nem is zavart, mert annak is tök jó volt. spoiler Meg igazából a legkedvencebb karakterem Fa bátyja volt, nagyon szerettem!
–
Volt szerencsém a megnézése után a rendezőnővel (Kat Rohrer) és az egyik színésznővel (Barbara Spitz) egy Q&A-t meghallgatni (mindketten nagyon jófejek és sok évet éltek kint Amerikában), amiből megtudtam dolgokat a film keletkezéséről, a rendezőnőről, színészekről, nagyon érdekes volt.
Kiderült például, hogy a rendezőnő jó barátja a Fa-t alakító Proschat Madani-nak és rá írta ezt a szerepet, a másik szerepben pedig egyből Caroline Peters-re gondolt, de akkor még nem tudta, hogy vajon elvállalja-e. Vagy hogy az egyik legdrágább és legnehezebb jelenet a sárfürdős rész volt, amit nem volt olcsó kibérelni és nehéz volt leforgatni, mert tele volt szúnyogokkal.
A rendezőnő eddig mindig drámákat csinált és sosem gondolta, hogy ő vígjátékot fog írni, de a covid alatt a negatív érzések miatt úgy érezte, hogy most szeretett volna inkább mosolyogni és valami pozitívat alkotni, így indult útnak a film megalkotása.
