Vörös kutya (Vörös kutya 1.) (2011) 79% 25★

Jó kis történet, nekem tetszett. A nem ismert arcok kifejezetten jót tettek neki.
Első pillanatban nem is gondoltam volna hogy egy ilyen szerethető film lesz. Van benne humor, és sok sok szeretetet. És mint kiderül, igaz történeten alapul.
*****
Felkúszott nyolcról még egy csillaggal, mert azt vettem észre, hogy azóta többször is eszembe jut, és ajánlom lelkesen. Érik az újra nézés.

Ízléses dramaturgiájú (inkább vígjátékos) kutyás film tele élettel és ausztrál keménységgel és jó zenékkel. Imádtam minden percét, főleg a humorát.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kutyás filmet nézni, közben jókat nevetni gyermeki vidámsággal, és nem bánja, ha némi dráma is közbeszól. Ez az életigenlő és összekovácsolt közösség remekül megdolgozza ezt, a forgatókönyv elsősorban erre fókuszált.

Tele van klisével, kiszámítható, csak egy elkényeztetett kutya mászkál a városban fel és alá. Talán van benne néhány jópofa jelenet az elején, vígjátéknak elmegy, de olyan sokat azért nem nevettem rajta.
Tudok ennél sokkal jobb kutyás filmeket, amik tényleg érdemesek az ember idejére. Ha nem ausztrál mozi órára lett volna kötelező, első néhány perc múlva hagyom az egészet.

u.i.: Cikkek és filmes óra után kicsit változott jobb irányba a véleményem róla, kedves kis film, de nem lesz a kedvencem vagy nem könyvelem el kiemelkedő, lenyűgöző filmnek.

Lassie és Hachiko után Vörös kutya is bevonult a hűségesek történelmébe. Aranyos film, felüdítő volt a (számomra) ismeretlen színészek játékát nézni.

Az ausztrál sivatag kietlen egyhangúságában szárnyra kel egy mesés történet, és tovább mesélve egyre érdekesebb, megható történetté nől, a kitartás és a hűség legendájává válik. Jó film, nem túl fellengzős, Josh Lucas jó választás volt ehhez a filmhez, érdemes megnézni.

Mint kutyás ember szerettem a filmet, de amúgy nem különösebben jó vagy rossz alkotás, sok szívszaggatással.

Rajta van a vígjáték címke, de inkább volt dráma, volt benne pár poén, és aranyos volt, de összességében egy megható és a részben szomorú történet volt.
Egy kutya életéről szólt, aki mindenki kutyája volt, szakszervezeti tag, barát, családtag, utazó, és túlélő.