Violet Evergarden Gaiden: Az örökkévalóság és az emlékíró marionett (Violet Evergarden 3.) (2019) 89% 59★

Már hiányzott Violet Evergarden. Viszonylag sok idő telt el az anime és a mozifilm között, de most, hogy megnéztem ezt az anime-filmet, visszahozta azonnal a sorozat hangulatát. Gyönyörűszép film, tele csodálatos emberekkel, és a zenei aláfestés is fantasztikus. Az egész történeten érződik a harmónia. Ez az alternatív világ éppen a háború okozta sebeket igyekszik begyógyítani. Violet jelleme és személyisége elbűvölő, csendes, visszafogott és távolságtartó, mégis csak úgy árad belőle a fény és szeretet mások felé. Bár „csak a munkáját végzi”, mikor elmegy tanítani az első érzületre rideg és beképzelt Isabellát, de amint sorra derülnek ki a dolgok a másik lányról, kapcsolatuk egyre közvetlenebb lesz. Violet és Isabella megajándékozzák egymást egy mély barátság érzésével, és ez a kötelék, még ha el is kell válniuk, megszakíthatatlan. És akkor jön Taylor, a kis árva. Hogy, és kihez kapcsolódik az ő története? spoiler A ragaszkodás, az emberi jószándék, a boldogság keresése, és hírvivőként-szállítása pozitív energiát sugároz az ember felé. Az anime közben gyakran kellett zsebkendő után nyúlnom, mert sok olyan jelenet van, amitől könnyű elérzékenyülni. Violet végre megtanulta, megértette és meg is tapasztalta, mit jelent a szó: „szeretlek”. És sikerült ezt tovább is adnia. A szívében pedig már a szerelem is felébredt. Sok olyan animével találkoztam már, melynek központi témája a szeretetre nevelés, a barátság értéke és a kapcsolatok fontossága, de a Violet Evergarden csavar egy kicsit ezeken az értékeken, és más szemszögből közelít feléjük. Egyedien romantikus, balladisztikus hangulat érződik az animén, melybe a valóság szele is bele-belefúj, és átszínezi az érzéseket.
Én nagyon várom a kövtkező filmet, és nem bánnám, ha a sorozatnak is lenne folytatása, mert kevésnek érzem… :)

Csodálatos a film hangulata, gyönyörű a rajzolása és az egész kellemesen szentimentális. Kellően hozta az anime által elvártakat, nem csalódtam benne. Főleg a történet eleje tetszett nagyon; szépen bemutatta a lányok barátságát, a nőies finomságot és a kellemet. Violet mellett Isabella és Taylor is szerethető karakterek voltak. Tényleg szép, érzelmes történet, kár lett volna kihagyni.

Félelmetes, hogy a japánok milyen elegánsan kezelnek egy végtagprotézissel fürdő nőt. Le a kalappal. Egyébként a történet is nagyon jó. Két testvérrel ismerkedhetünk meg, az egyik Amy, az arisztokrata York család törvénytelen gyereke, aki szegénységben él, és az általa befogadott árva kislány, Taylor. Taylor engem kicsit Ponyo-ra emlékeztet, de az biztos, hogy nagyon aranyos. A két lány története között 3 év telik el, és köztük az összekötő kapocs Violet. Violet pedig egyre jobban érti azt az érzést, amit úgy hívnak szeretet. Én viszont egy dolgot nem értek, Benedict magassarkú, női csizmáját.
A film gyönyörű, mint mindig.

Régóta halogattam a film megnézését, mert féltem, hogy a sorozat után nem lesz képes annyira megfogni, de kár volt aggódnom. Ez egy gyönyörű és érzelmes film lett. Nagyon szerettem Isabelle és Violet lassan kibontakozó barátságát, Amy és Taylor történetét, maga Taylor pedig olyan cuki volt. Nagyon szurkoltam neki, a végére pedig el is sírtam magam.
A rajzolása pedig továbbra is gyönyörű: a tájak, a ruhák, az emberek, maga Violet…

Még mindig egy szívet melengető történet. Szépen, lassan bontakozik ki, közben megismerhetjük a szereplők érzéseit, küzdelmeit.

Magávalragadó történet, mint a többi Violet Evergardenes rész. Az elejének így is neki kellett futnom néhányszor és egy picit vontatottnak éreztem mert annyira nem kedveltem meg az idősebb nővért, viszont a második fele a kisebb lánnyal nagyot ütött. Benedicttel való találkozása és a levélkihordós részek megmelengették a szívem! Annyira aranyos a kis csajszi ;)) Nekem mindkét félről sokat adott a történet és teljesen át tudtam érezni mindent (POV a középső gyerek átka: egyszerre nővér és húg is :P).
Összességében tetszett, de voltak olyan Violet Evergardenes részek is, amik jobban vitték nálam a prímet.

Na, ennek a leírása legalább semmit nem árul el a történetről.
Egy gyönyörűen szép történetet kapunk a barátságról. Imádtam ezt a részt.