A rocklegenda, Marianne Lane partnerével, Paullal a vulkanikus Pantelleria szigetén piheni ki fáradalmait. Hirtelen felbukkan lányával régi szerelme, Harry, a lemezproducer, és megzavarja a nyaralást. A magával hozott nosztalgia atombombaként robban be Marianne nyugalmába, nincs előle menekvés.… [tovább]
Vakító napfényben (2015) 57★
Képek 2
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 76
Kiemelt értékelések
Első osztályú színészek, remek forgatási helyszín, ígéretes trailerek. Ezek után tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem a filmet. Ennek a nagy várakozásnak csalódás lett a vége. Tilda Swinton, nagy-nagy kedvencem, egész film alatt arra volt kárhoztatva, hogy csak suttogjon? Ennek ellenére számomra még így is ő volt a legizgalmasabb a csodás ruháival és kisugárzásával. A karakterek közt egy sincs, aki legalább árnyalatnyi változást mutatna a film végére. Dakota Johnsont pedig továbbra sem sikerült megkedvelnem. Látszott, hogy próbál szexi lenni, de nekem inkább unalmas volt, pedig a Szürke ötven árnyalatát nem is láttam. Ralph Fiennes nyújtott még számomra kiugró alakítást, varázslatosan hozta a karaktert, és ha eddig azt gondoltam, hogy az Ex machinánál nincs jobb táncjelenet, hát tévedtem. Mindezek ellenére egyértelmű hiányérzetem maradt a film végére, talán túl sokat vártam tőle.
Én úgy jöttem ki a moziból, hogy nagyon megérte erre a filmre beülni. A színészek is egészen jók voltak, a téma is egészen jól el volt kapva (a problémák forrása a kommunikáció gátak fellépése), feszültség is volt benne, de ugyanakkor egy kis homály is. A művészfilmre nem fogékonyak is üljék végig az első fél órát, mert a film elég lassan indul és csak aztán pörög fel (na jó, az utolsó fél-háromnegyed óra nélkül a film nem lesz kerek). Nagyon szép szicíliai tájak és fülledt erotika, és még egy kicsi menekültezés is jutott a filmbe. Nem tudom nagyobb csobbanás-e mint az eredeti 1969-es La Piscine című film Alain Delonnal és Romy Schneiderrel, de ez nekem tetszett.
És Tilda Swinton 56 éves, ez a nő tényleg valami boszorkány.
Természetesen a Call me by your name-től tévedtem ide, és meglepve tapasztaltam a kettő közötti eget rengető különbségeket. A nosztalgikus, andalgós olaszországi nyár-hangulat itt is megvan, de azon kívül számomra nem volt benne az a varázs, ami miatt a CMBYN-et ennyire nagyon szeretem. A szereplők közül ketten (a nagypofájú bunkó papa meg az edgy teen lánya) szörnyen idegesítettek.
Művészfilm is meg nem is. Ebben a nagy melegben viszont kiválóan hűsít és kellőképp szórakoztat! Vizuálisan és szerkezetileg is nagyon életszerű, a sztoriból csak úgy sugárzik a spontaneitás; úgy érzed bárhol és bármikor megtörténhet. Nyilván Swinton és Fiennes a két nagyágyú és főleg Ralph az aki a leginkább fürdik szerepében, de meglepően konstatáltam, hogy Dakota is játszik a filmben. A karaktere kis naiv, indulatos és felszínes: remekül átadja a lázadó tinilányt, de nem tolták túl). Na és érdekes göncökben díszeleg, olykor még meztelenül is:) És még megjegyzem, a negyedik színész -Matthias- is teljesen átjön. spoiler Szóval a film tényleg nagyon laza, olyan mintha nem lenne mögötte forgatókönyv és mindvégig a jelenben íródna. Megint kaptunk valami olyat, amit nem lehet már rögtön az elején kitalálni! A vége pedig megint csak olyannyira váratlan, mint az egész történet íve eleve. Nekem tetszett ez a film és párszor biztosan megnézem még.
A történet szokványos már a film közepén sejtettem mi lesz a vége. De helyszínek csodaszép. Átlátszó víz homokos tengerpart. Remek zene. És két begerjedt csávó.
Ralph Fiennes viszi a filmet mert a csúcs dumájával ami tényleg nagyon idegesítő de pont ez kellett a néma Tilda Swinton és nem egy szószátyár Matthias Schoenaerts mellé. A végét jól elszúrták.
Volt egy tetten érhető hangulata, az olasz tájak mámorítóan hatottak. A színészek különösképpen brillíroztak, főleg Fiennes.
Mondjuk látva a későbbi Guadagnino-filmeket, nem meglepő, hogy nála a táj milyen erős elem tud lenni.
hát erről nem tudok spoilermentesen írni, előre is elnézést, (ha már a filmben is Harry sokat káromkodik…) de mi a f'sz volt ez?? nagyon mérges vagyok. Gondoltam, Ralph egyik legjobb filmje, nagyon mulatságos, vannak benne vicces jelenetek, tetszett a hangulata, ez az olasz kis sziget, tengerpart, nyaralás, kikapcsolódás egész nap..ám valami mégis ott volt benne, h vmi nem okés… hát egész jó kis egy óra volt, a film utolsó fél óráját pedig letagadom… spoiler a filmet már tovább se néztem, elhajítottam a laptopot a szobám sarkába. Ha valami igazságtalan, akkor ez nagyon az. Próbáltam vígjátékként felfogni, de egyszerűen nem ment. Igazából csak most jöttem rá, hogy ez nem is az volt, hanem egy dráma. spoiler én most megfogadom, h biztos, h több ilyen filmet nem nézek, sem ettől a rendezőtől, sem a többi szereplőtől, de az egész filmiparban most meginogott a bizalmam. hát hogy üljön így be egy néző egy filmre, mikor az utolsó fél órában történik egy olyan dolog, ami valós traumát okoz a nézőnek?! egyáltalán most hogy menjek így aludni? nyugodtan fogok tudni aludni? nem. és hogy miért nem? mert felb*szott egy ilyen film. nagyon bánom hogy megnéztem azt az utolsó fél órát. kár volt érte. azt tudom mondani, hogy nem csak felkavart, de az egész lelkemet tette tönkre. most csak szomorúságot érzek, de ha itt lenne a rendező, de akár csak Ralph Fiennes, a papucsommal dobálnám meg, hát hogy merészelt egy ilyen filmben részt venni?! És nem, ez nem olyan mint a többi, amiben spoiler, neem. ez egy egész különleges eset. lelkileg sérülsz, főleg, ha szereted a színészt, vagy ha a film közben megkedveled a karakterét. Szóval nem, nem ajálom RF rajongóknak, csak akkor, ha a vizes verekedéskor kikapcsolod a filmet és vidáman elmész aludni. mert ha nem, attól a ponttól kezdve nem lesz ugyanolyan az életed. És jól figyelj ide, ezt már em tudod visszacsinálni. Én szóltam. nekem tiszta a lelkiismeretem. Csak azt bánom, hogy én nem így tettem és jóhiszeműen néztem tovább a filmet, valami romantikus végjátékot remélve. De nekem nem szólt senki. Hát így jártam. Azt hiszem, most egy darabig elég volt mindenféle filmből…meg emberekből.