V/H/S/Beyond (V/H/S 8.) (2024) 64% 7★

Ingadozó a történetek minősége, és sajnos van pár Darwin-díjas húzás benne, ami nagyon hervasztó. (Pl. megint nem bírnak 3 másodpercig kussban maradni, mikor egy szörny lófrál a közelben. Vagy a szőke lány a sivatagban. spoiler)

A kisbaba-rablós meg a gyümölcsligetes rész nagyon tetszett. :D

Abduction/Adduction
Ez a keret, ami átfogja az antológiát. Számomra ez totál érdektelen volt, semmit nem adott a sztorihoz, időpocséklás.

Stork
Ez viszont fincsi és erős felütés volt. Ugyan baromság az egész, de cserébe jóféle gore-t kapunk. Kezdetnek nagyszerű.

Dream Girl
Ebben is kapunk gore-t, de a sztori kissé üres, nem igazán tetszett. Ebből az antológiából az intro-outro után a leggyengébb.

Live and Let Dive
Ez viszont a Beyond legjobbja. Gore-ban és őrületben hajaz a zseniális Safe Haven-re de nem ér fel hozzá. A CGI minősége ingadozó, de ezen hamar túl lehet lendülni, mivel az egész kisfilm piszok szórakoztató.

Fur Babies
Bizarrnak és sokkolónak szánt sztori, ami annyira azért nem üt nagyot. Rendben van, de nem kiemelkedő.

Stowaway
Itt lehet érezni leginkább a tudományos fantasztikumot. Nyomasztó és érdekes film, de szintén nem túl erős.

A Beyond hozza az előző etap biztos iparosmunka minőségét, ami szórakoztat, itt-ott meg is lep, de bizonyos szempontból egy helyben toporgás. Hat és fél csillagot érdemel, de inkább a hat felé konvergál.

Szüntelenül pörög tovább a V/H/S széria. A sikeressége okán a Shudder látszólag nagyon ráállt az évi egy teljes film legyártására, aminek személy szerint örülök, mert a sorozat kedvelőjeként jókora elánnal szoktam várni a legújabb felvonást.

Mihamarabb bele akartam vetni magam az ezúttal számozást elhagyó, Beyond alcímre keresztelt idézőjeles 7. menetbe, ugyanis elöljáróban a kritikák a franchise egyik legjobbjaként hivatkoztak rá. Pedig mikor legutóbb szöveges címet kapott egy itteni folytatás számos helyett a dörgedelmesen pocsék Viral képében, akkor abban finoman szólva nem volt köszönet. Tovább tetézte a várakozásomat, hogy újfent sci-fis tematikájú borzongásokra lehetett számítani, amit a szerintem piszok jól összerakott előzetese csak rátett egy lapáttal.

A kissé száraz, echte doksifilmszerű gerincsztorit inkább csak némely részletében mondanám érdekesnek, mert olyan fene nagy leleplezést nem túlzottan hoztak ki belőle. Ellenben a „Stork” című nyitószkeccs nekem marhára bejött. Eléggé megidézte bennem a REC 2-t annyi változással, hogy itt az osztag tagjai jóval kompetensebbek voltak. Baromi klassz hangulatú, kreatív, trancsíros, zúzós etap, néhány elég beteg momentummal, főleg a végén. Kicsit sajnáltam utólag, hogy ez a minifilm volt lényegében a főfogás.

Az Indiában játszódó „Dream Girl” című szegmens feelinges, szaftos és a végére kellően elszállt, viszont a túlhasznált kamerarángás néhol zavaróan követhetetlenné tette nekem a cselekményt. Egyébként ezután éreztem úgy, hogy a főalkotók határozottan visszafogták magukat a vérgőzös vadulás terén, ami a sorozat eddigi kvázi védjegye volt.

A sokak által dicsért „Live and Let Dive” helyszínügyileg rendben volt, a lény alakzata nem nézett ki rosszul, de számomra kis túlzással inkább egy szolid Scooby-Doo-szerű kergetőzés volt a gyümölcsösben, fényévekre van egy Safe Haven-féle őrülettől.

A Christian Long és az ismert Justin Long által jegyzett „Fur Babies” egy klassz felvezetésű fejezet, ami amennyire beteges irányvonalat vett, a fináléját simán lehetett volna tombolósabbra venni. A maszkmunka se volt igazán megnyerő, azonban Libby Letlow színészi játéka egy szegény ember Katy Bates-e személyében volt megfelelően szórakoztató.

A végső „Stowaway” című chapter-től vártam a legtöbbet, amit Kate Siegel rendezett és a férje, az általam rohadtul kedvelt, briliáns direktor Mike Flanagan írt. A szürkületi sivatagos terep nagyon adta, a hangeffekteket, a design-nal ügyesen használta, kombózta, tudományos oldalról figyelmes dolgokat mutatott, viszont az idővel infra módba állított kamera okán igencsak foghíjasan lehetett kihámozni a látottakat. Pedig a fenti látkép és a kreatúra igényelte volna a nagyobb, de főleg a tisztább szemrevételezést. Plusz felvetült bennem a kérdés, hogy ezt a felvételt mégis hogyan találhatták meg? Lehet előnyösebb lett volna, ha maga Flanagan vezényli le az egészet, de ezzel együtt talán ezt a szekciót bírtam a legjobban a nyitó után.

Így összegészében az elvárásaimhoz mérten picit keserű a szájízzel álltam fel a Beyond elől. A legjobbaktól, a 94-től és a 2-től bőven elmarad, sőt inkább a középmezőny második felében helyezném el a szériában. De annyira nem panaszkodom, mert a decens funfaktort végül is le tudta hozni, és persze vevő leszek a 2025-re már bejelentett V/H/S/8-ra.

Az eddig (nálam) etalonnak számító Safe Haven felvétel mogyoróit majdnem megszorongatta ennek a mostaninak a Live And Let Dive felvonása. Zseniális.

Egy kevéssel jobb volt mint a tavalyi, itt is voltak nagyon gyenge filmek (Stork, Dream Girl), iszonyatosan beteg mű (Fur Babies, amiről a Kevin Smith rendezésű „Tusk” jutott fejembe rögtön), és számomra zseniálisan kivitelezett alkotás is (Live and Let Dive). A színészi játék sok helyütt ZS színvonal, de kikapcsolt aggyal jó szórakozást nyújt.
Jöhet a következő…jövőre…talán.