Útonállók (2019) 77% 64★

A régi verziót nem láttam még, de nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, majd legközelebb a régit is megnézem. Érdekes volt, végig fent tartotta a feszültséget, de nagyon lassan indult be, és nem is nagyon igyekezett be gyorsulni, szépen lassú tempóban építkezett fel. Bonnie és Clyde-ról itt-ott már hallottam, ha jól emlékszem, nagyon brutál párost alkottak. XD Frank és Maney párosa is jó volt, bár nem estek nagyon túlzásba, a párbeszédeket illetően, de legalább nem viccelték el, nem lőttek el hülye poénokat. spoiler Alapjában véve nem volt rossz film, csak kicsit hosszú, főleg amilyen lassú, de megvolt a hangulata megvolt.

Azzal végül is egyetértek, hogy ha a film szereplői kellemetlenül érzik magukat, akkor a néző is hasonlóképp érezzen. Csak akkor van baj, ha a főszereplők élete monoton. Ülnek az autóban, izzadnak, várnak, hogy nagy néha teljesen összetörten szálljanak ki. Ritkás állomásaikon a hűlt helyet járják körbe, hogy filózhassanak azon, merre tovább. És minek? Mindezt magamról, a nézőről is leírhatom: ültem, kínlódtam, néha összetörten kinyújtóztattam a tagjaimat, igyekeztem mit sem törődni azzal, hogy mennyi perc ment már el, hogy mennyi lényegtelen és leegyszerűsítő mondat hangzott el, és a minek? kérdést félresöpörve visszaültem. Mert csak a vég számít, csak az. Ami persze szintén csak egy röpke pillanat. Amit @Mr_Catharsis91 leírt előttem, azzal maximálisan egyetértek. Fokozom, azaz csillagokban mérve felezem, és a saját szavaimmal is elmondom: Costnert teljesen üresnek éreztem, Harrelson első idős alakítását láttam, és abban is vicces volt, az összes díszlet meg sosem látott egyetlen porszemet sem. Ebből igazán csak Costner semmilyensége baj. Meg az, hogy nem elég forradalom a tűzijátékkal leszámolni. Az üres perceket is el kell tudni mesélni.

Nagyon jó film, realista ábrázolás. Leszámolás a romantikus pátosszal, kicsit talán túl hosszasan, de fenntartja a feszültséget.

Ötletes hogy csak az üldözök szemszögét látjuk és nem próbál szimpatizálni a bűnözőkkel a film. Hangulatos, igényesen kivitelezett a látvány. Érdekes és ijesztő felvetések vannak benne a gyilkossá válás lélektanával kapcsolatban.
Viszont elég klisés, helyenként túlírt, és szerintem túl is játszotta időnként a két főszereplő. Az öregek vagyunk, haha jellegű humorforrás meg már elsőre is csak elment, de azért ellőtték még vagy tízszer.

Az tetszett, hogy leszámolt azzal a fajta romanticizálással, ami a két bűnözőt körbelengte. A 67-es változatnál azért volt némi rokonszenv, de ez a film kíméletlenül le akart azzal számolni, hogy abban a két karakterben bármi szerethető is lett volna.
Bár még a fent felsorolt dolgok ellenére is közepes volt a megvalósítás. Olyan eget rengetően meglepő dolgokat vagy nagyon új dolgokat nem mutatott.
Az is feltűnt, hogy szinte minden autó vadi-új volt benne. Sehol egy kopás vagy karcolás, ezen azért lehetett volna finomítani meg jobban korszerűsíteni, mert nagyon friss-szaga volt. Az a BAR-gépfegyver is tök plasztiknak tűnt, nem úgy, mintha egy igazi repro lett volna. Ezt betudom a kis költségvetésnek.
Costner szerintem sokat nem tudott kezdeni a szereppel, sokszor izzadtságszagúnak tűnt az egész. Harrelson-t meg szeretem, de a karaktere egysíkú volt.

Az a tény, hogy Kevin Costner az egyik legnagyobb kedvencem, nagyon szeretem az igaz történetből készült filmeket és (számomra is meglepő volt mikor rájöttem) nagyon kedvelem a klasszikus gengszter-sztorikat, így számomra ez a film tiszta jutalomjáték.
Szerintem nagyon jól lett összerakva – bejött a stílusa is. Ráadásul Woody Harrelsont is kedvelem.
Száz szónak is egy a vége, nekem nagyon tetszett!