Usagi Drop (2011) 86% 12★

Ez egy merő cukorbomba, dráma mentes szépen megoldódnak a problémák is, amint felállítjuk a fontossági sorrendet:) az egyetlen gyenge pontja számomra Daikichi álmodozásai:D ettől függetlenül ez egy nagyon szerethető sztori, hogy lehet két idegen a végén csodálatos kis család:)
Noh lásuk: spoiler

Egy-két részletet és plusz elemet leszámítva egészen korrekt film. Sajnos a manga báját nekem nem adta vissza; nem tudom pontosan, hogy a casting vagy a cselekmény miatt. Kicsit felgyorsították az eseményeket, amivel pont a lényeg veszett el számomra, pedig elég hosszú film lett. A Rint alakító kislány nagyon ügyes volt, a felnőttek azonban nem nyűgöztek le. Egyébként bájos és szerethető, azonban a levegőben lóg az egész. Érzelmileg hiányosnak érzem, viszont nem untam és szerettem nézni.

Hát ez a kettő elrabolta a szívemet. :) Nem kell hatalmas mélységeket és magasságokat várni a filmtől, szerintem nem is az volt a készítők célja. Viszont, ha egy kis szívmelengetős történetre vágytok, az Usagi Drop tökéletes választás lesz. :))

Eléggé érdekes volt az alaptörténet, nem is emlékszem olyanra, hogy egy nem szülő és egy gyermek szülő-gyermek kapcsolatát láthatom.
Kezdeném a jó dolgokkal: a gyerekszínészek imádnivalóak, és jól is játszanak. Mondjuk főleg Ashida Mana vitte el a filmet. Sajnos se a Daikichit alakító színész (akit egyébként kedvelek), se a fiú anyját alakító színésznő nem hagyott mély nyomot.
Tele van cuki jelenetekkel, ahogy Daikichi próbál felnőni a feladathoz. Viszont itt nem igazán éreztem az árnyoldalát a dolgoknak. Egyszer megemlítik, hogy végkimerült, de annyi. Nem nagyon gondolkodik el azon, hogy kell-e ez neki, nincs sok konfliktus. Kivéve a vén rokont, mert azt az ürgét fel tudtam volna rúgni.
Az elején szokatlanok voltak a fantáziálásos jelenetek, ezeket nem is nagyon tudtam hova rakni.
Daikichi családja is gyorsan megkedvelte Rint, szóval a konfliktusok nem a film erősségei. Ellenben jól bemutatja, milyen nehéz is egyedülálló szülőnek lenni.

Viszont!
Hallottam egy történetet, és láttam videót a japán általános iskolából (jó, Rin óvodás, de azért na). Ne mondja nekem senki, hogyha eltűnik az ember egy szem porontya, az rá a reakció, hogy „milyen gyorsan felnőnek”. Egyáltalán hogy találtak oda, meg haza? A vége nekem egy kicsit gyors volt.

Ettől eltekintve mindenkinek ajánlom, aki egy cuki feel good mozira vágyik.

Annyira kis cukorfalat. Az animét is nagyon szerettem. Kis szívet melengető szösszenet, hogy hogyan tudja megváltoztatni két ember életét egy váratlan találkozás.

Szeretem az ilyen filmeket, ez nagyon aranyos volt!

Hát aranyos történet, nem is mindennapi,de nekem nem igazán jött be. A történet vége lógott a levegőben, s egyes dolgok rettentő gyorsan törnétek.
Például a spoiler
Plusz Daikichi éneklős ábrándozásai nagyon nem jöttek be.
Na meg a végén ez a nyálas üzenet, hogy a gyerek mindent megold, csak ezért élünk. Hagyjuk már…
Viszont nagyon tetszett Rin, nagyon bájos és aranyos kislányt találtak a szerepre :) Daikichi kitartása és elhivatottsága pedig példaértékű volt. A a zenéket is nagyon jól eltalálták.
Én inkább maradok az anime mellett, nekem sokkal jobban a szívembe talált.