A történet három lánytestvérről szól. Kouda Sachi huszonkilenc éves, Kouda Yoshino huszonkét éves, Kouda Chika pedig tizenkilenc éves. Kamakurában élnek egy házban, amelyet még a nagymamájuk hagyott rájuk.
Egy nap a nővérek hírt kapnak apjuk haláláról. Még gyerekek voltak, amikor a… [tovább]
Biztos van valami japán szó arra a világszemléletre, – érzésre, amit ez a film kifejez, de nem ismerem, így megpróbálom valahogy leírni.
Valahogy az életről, mint folyamatról szól.
Nem annyira történetet mesél, azonkívül, hogy hogyan él a három lány és a kishúguk, nem igazán vannak folytonos történeti szálak.
Kisebb-nagyobb élethelyzetek, -képek vannak, amik éppen csak annyira vannak megmutatva, hogy önmagukban megérthetőek, de nem utalnak a folytatás irányára vagy szükségességére. Nincsenek sejtetések, irányba terelések.
De mindegyik az élet szépségének a meglátásáról, megértéséről szól.
Ez az egyik finom egyensúly, ami tehát a történetszerű mesélés és az életfényképek között jön létre.
A másik az örömről, a boldogságról szól, aminek a kezelése elválaszthatatlan az előbbitől.
Mivel itt nincs történet, így nem az a fajta boldogságélmény tartozik a filmhez, amit a „minden jó, ha a vége jó” vagy a hepiend szavakkal tudunk jellemezni.
Itt a boldogság, az öröm egyrészt másként van értelmezve, másrész, ezzel szorosan összefüggve másként van adagolva.
Itt magát az élet folyamatát, annak minden apró rezdülését egyfajta szépségként láthatjuk, érzethetjük, s a szépség – még ha szomorúságból, vagy fájdalomból is születik – mégiscsak okot az az örömre, az élet gyönyörűségében való hitre.
Vagyis azt mutatja, abban tud segíteni ez a film, hogy az élet apró szépségeire legyen szemünk, szívünk, hogy ez a folyamatos apró csendes öröm van olyan fontos életvezetési cél, mint a nagy beteljesülésekre való fókuszálás.
Nagyon jólesik, hogy a gonosz hiányzik ebből a világból.
Vannak problémák, fájdalmak, hibák, de gonoszság nincs.
Kell látnunk és hinnünk, hogy nem szükségszerű a világban gonoszság megjelenése, nem tartozik kiirthatatlanul az emberhez.
Ez a hangulat és életszemlélet persze nem kizárólagosan japán, több ilyen film is van a világban.
Nekem Jim Jarmusch Patersonja, vagy Tran Anh Hungtól A zöld papaya illata jut először az eszembe, de Alan Rickman filmjét, a Téli vendéget is ehhez hasonlónak érzem.
Azt hiszem ennek a filmnek egyfajta lélektisztító hatása is van, ezért mindenképpen ajánlom.
Ez most nagyon kellett, olyan jó volt nézni, ahogy élnek. Rendkívül kedves film. Egy nagy nyugibomba három nővér és a kishúguk életéről. Meg úgy az életről általában.
Ez egy nagyon szép történet. Nem tudtam, mire számítsak, mivel inkább anime-ket szoktam nézni japánoktól és nem filmeket, de ez is nagyon tetszett. Imádtam a hangulatát, a természet hangjait, a közös étkezéseket, a családias légkört, az összetartozás érzését. Tényleg szép és megható történet. Nagyon tetszett és nagyon jól esett a lelkemnek.
hú, így 3 év távlatából nem igen emlékszek rá, de akkor csillagoztam, szóval biztos tetszett.
és amúgy emiatt https://youtu.be/mLyeX0EQF10… néztem meg anno… :D
Egy viszonylag kevés cselekményt felvonultató film, leginkább a karaktereken és a környezeten van a hangsúly. A három lánytestvér a nagymamája házában él és egy haláleset kapcsán a féltestvérüket is magukhoz veszik. A lányok habitusa nagyon különbözik mégis nagyon szeretik egymást, és habár mindig van min civakodni, a lényeg a család, a hagyományok.
A film egyébként nagyon szépen van fényképezve, gyönyörű tájak, kisvárosias környezet kerül bemutatásra.
