Túl a csúcson (1987) 72% 111★

Sorry, tényleg, mindenkitől.
Gyerekkoromban rongyosra néztük, és elég sokat nevetgéltünk rajta, főleg az elején, mikor a gyerek osztja nagy ésszel a fatert.
Most már se nem vicces, se nem szórakoztató. Ez a film, véleményem szerint Stallone egyik legrosszabbja. Utálom a szkandert, főleg, mint sportot- totál értelmetlen, kb. mint a pofozóversenyek – de mégis a film második része érdemes csak a megtekintésre. Gondolhatjátok, hogy ezzel a felállással milyen lehet a film többi része. Röviden, szerintem egy nyáltenger, és nagyon ócska, klisés katyvasz. Slynak sokkal jobb filmjei is vannak, ezt én csak azok számára ajánlom, akik feltétlenül őt néznék.

Epikus, tesztoszteronszagú, „a család mindennél fontosabb” eszméjű film. Nagyon régen láttam, de most, hogy újra néztem, szerintem a Vasököl ennek a remake-je. Nem egy bonyolult történet, de nézhető, kicsit sem meglepő befejezéssel.
spoiler

Stallone karakterében nekem mindig is az volt a furcsa, hogy miközben a fickóban benne volt egy művészeti értelemben komoly színészi karrier lehetősége (ráadásul az első Rocky filmet kreatív szempontból is végigbábáskodta, szóval lehetett volna ő a hetvenes évek Matt Damonja is akár), végül száz százalékban odaadta magát a jövedelmezőbb zsánerfilmeknek, ráadásul ezek közül néhányat sorozattá alakítva nevetségesen sokáig életben is tartott, dacolva az egyre csak romló nívóval. Filmográfiája eközben terebélyes és igazán változó színvonalú lett, személy szerint úgy is égett be ezek révén az emlékezetembe, mint a fickó, aki folyton Schwarzenegger mögött loholt egy lépéssel, és sokszor kritikátlanul belesétált olyan csapdákba, amiket osztrák kollégája okosan kikerült…

Sly ekkor és itt különös mód mintha próbálná újrahasznosítani a Rocky-ban megszerzett sportfilmes tapasztalatait, megbolondítva az egészet immáron egy balhés apa-fiú kapcsolattal, amit körülvesz egy mai szemmel már idegesítően bárgyú nyolcvanas évek hangulati esszencia. Legyen a filmnek bármilyen drámai tónusa, mindent leural a bömbölő power pop zene, a heves gesztusok, a csillogó lüktetés – elnézést a rajongóktól, de mindez majdnem annyira idegesítő és mesterkélt már így együtt, mint a Karatekölyök.
Nem segít a filmen az elspórolt színészi munka sem. Sly gyerekszínész partnere elég idegesítő, de maga a karakter sincs igazán kitalálva vagy megírva. A szkanderverseny indulói megint csak a nyolcvanas évek feelingjét sugározzák minden megnyilvánulásukban, szerencsétlen módon Sly ki is lóg közülük. Az akciót helyettesíteni hivatott kamionos körítés különösebben nem izgalmas. A Wikipédián olvasható Stallone kommentár egyébként tökéletesen kifejezi, mi volt a gond a filmmel és mivel lehetett volna megjavítani: sötétebb tónus, városi miliő, kevesebb csillogás – valószínűleg tényleg sokat mentett volna a végeredményen, kár, hogy erre ő is utólag jött csak rá.

Nem egy sikerült mozi, sportfilmnek és családi drámának is kevés, és bár Stallone dolgozott a forgatókönyvön, érzésem szerint a sztorit nem, maximum az eljátszandó karaktert szerette csak, ami azonban érezhetően valamiféle Rocky-utánérzés. A korszak jellegzetes filmjei között a Túl a csúcson inkább a felejtős darabok táborát gazdagítja, bár kétségkívül a Stallone-filmográfia egyik „mélyebb” tematikájú darabja is lehetett volna.

Istenem de jó volt! Mindenkinek látnia kell. ♥

Sok év távlatából újranézésre került ez a film, valamikor tinikoromban láttam utoljára és azt kell, hogy mondjam itt minden a helyén van. Nagyon, de nagyon szentimetális apa-fia kapcsolat, a nélkülözhetetlen drámával és konfliktusokkal, a Stallone-tól megszokott jól idézhető és ösztönző monológokkal, a végletekig vadállat Robert Loggia-val, kellően félelmetes riválissal és maradandó hagulatfokozó betétdalokkal na meg persze az ikonikus sólyommal, ez utóbbi valahogy teljesen belémégett kölyökkoromból. A bajnokság pedig kökeményen végigizgulós. Egy élmény ez a film, ilyenek kellenének a világnak. Számomra semmit sem kopott a régi fényéből, hacsak nem még jobban ragyog. Nem sejtettem, hogy ennyire fog tetszeni…Tudtam, csak nem sejtettem.