Truman (2015) 81% 17★

Ez a film a halálról szól. Lesz, aki ezért nézi meg és lesz, aki ezért nem. Mind meghalunk úgyis. Néhány hónapot az eutanázia témájával foglalkoztam (a fiam szakdolgozata miatt), rengeteg mindent elolvastam, megnéztem, felírtam, átrágtam stb. Hogy közelebb jutottam-e az esetleg feltehető – Te hogyan döntenél? – kérdés megválaszolásához, hát, nem is tudom. Azt hiszem, a helyzet kell hozzá, akár rólam lenne szó, akár másról. A történetben Julian gyógyíthatatlan beteg. Még nem haldoklik, még nagyon is él, de igyekszik mindent elrendezni, rendben hagyni maga körül. Thomas a barátja, tőle messze él, nem hívják, de meglátogatja Juliant. Erről a pár napról szól a film, amit együtt töltenek. Amúgy meg az egész életükről. Ennyi és mindez nagyon egyszerűen, visszafogottan, semmi hatásvadászat. Nincs benne bakancslista, nincs benne önsajnálat, nem támadja meg a könnycsatornákat. Viszont van benne humor, melankolikus, de humor, van benne félelem, amihez kézfogás és ölelés kell, van benne egymásra számítás, szeretetszükség. Ez a film az életről szól. Egyszerűen szép.

Nagyon érdekes film arról, ki, hogy viszonyul a halálhoz, illetve egy gyógyíthatatlan betegséghez. Kinek, mi a fontos igazán, az életben.
Eszméletlenül jól játszik a két színész benne, főleg Ricardp Darín! Nagyon jó a kisugárzásuk is! :)
Nem azt mondom, hogy sokszor újranézős, de egyszer mindenképp megéri!

Ritkán találkozom olyan halállal/haldoklással foglalkozó filmmel, ami nem akar túl csöpögős lenni, bakancslista naaaaaaaagynagy felismerések, mindenki megbánja bűneit és rendeződő családi szerelmi viszonyok stb. Ez a mozi, szinte tökéletes volt, azt éreztem hogy emberi, a reakciók, a felmerülő érzések, kapcsolati dinamikák, viták, minden, és ez megfogott magának. Nem beszélte túl, nem is kellett, így volt jó minden.

Komoly téma délies könnyedséggel nagyon szimpatikusan tálalva egy minőségi produkcióban.

A bátorságnak több válfaja van, az egyik legnehezebb a halállal való szembenézés kapcsán derül ki, főleg, ha az illető élete virágában van, mint a főszereplő Julian. Pont az a méltóság, amivel fogadja, teszi akkora tragédiává a helyzetet, hogy egy ilyen nagy embernek miért kell távoznia az élők sorából. A film nem zsákbamacska, azt adja, amit az ismertető meg az előzetes vázol, de azt maradéktalanul. Megrendítő, néhol humoros, a végére azért ott marad az emberben a csomó.

Eredeti nyelven nagyon élveztem, a színészek miatt lehet, érdemesebb úgy nézni. A színészek zseniálisak, Ricardo Darín jelenléte átütő, meg úgy egyáltalán, rendkívül karizmatikus pasi, ami kellett ahhoz, hogy így eladja a karaktert. A többi szereplő is nagyon jó a legjobb baráttól, volt feleségtől, fiúgyerektől, annak barátnőjétől kezdve a kutyáig. Annak a képét is mindig a legjobb pillanatokban vágták be.

A filmben szereplő önsegítő könyvek egyébként érdekesnek tűnnek, Julian hozzáállásán túl azok próbálnak egy másféle halálképet mutatni, mondjuk valószínű főleg az itt maradottak megnyugtatásául, de ha már annyi van, az is valami. Julian döntései abszolút érthetőek, az vesse rá az első követ, aki a saját halálát ennél bátrabban meg tudta volna tervezni. spoiler Mélyebb film, kétszer is meggondolja az ember, mi hogy van, gondolok én itt a Tomas-Paula viszonylatokra, és arra, nem kamuzott-e Julian az oroszokkal kapcsolatban, majd keresett rettenetes „gazdát”.

A nehéz képekkel váltogatott oldásuk után a legvége… spoiler

Figyelemreméltó film, nagyon örülök, hogy megnéztem.

Ezt a filmet a rákbetegség hátországi filmjének hívnám, mert nem kifejezetten arra koncentrált, hogy milyen nehéz szembenézni a halállal valakinek, akivel közlik, hogy mennyi az annyi, és nem is a derekas küzdelemről szól, meg hogy soha ne adjuk fel, hanem arról, hogy ez dolog a környezetnek és a szeretteidnek sem könnyű dolog spoiler.

Ezen felül a temetkezési vállalkozónál lejátszódó jelenet már akkor is groteszk, ha másnak intézed, de amikor arról egyeztettek, hogy akkor te biztosan be fogsz-e férni a képen lévő urnába, ha elégetik a testedet, meg hogy akarsz-e kősó urnát, amit a tengerbe lehet engedni, na az valóban egészen érdekes.

Persze, a halálról szól, de nekem sokkal inkább a barátságról. Arról, hogy meddig lehet elmenni egy barátságban. Mennyire adod át magad és mennyire fogadod el, ahogy a másik átadja magát. Két különböző temperamentum, de a egy eredmény a végén.
Legalábbis így én érzem.
Remek színészi játékok, jó zenék, szép képek. Sírás, nevetés.
Minden megvan.