They Live in the Grey (2022) 60% 1★

Az ismertető alapján egy könnyed kis rémüldözdére számítottam, de balszerencsémre nem azt kaptam. Az agykikapcsolós ijesztgetés helyett egy „Hatodik Érzék: 20 évvel később” kerekedett ki. Különösebb gond nincs ezzel, talán csak a játékidő hossza. A két órából egy fél mehetett volna inkább a director’s cut-ra és akkor majdnem maradéktalanul elégedett lennék.

Az alapsztori motorja a Michelle Krusiec által alakított Claire, aki jelenleg a legsötétebb mélypontját éli át. Világa darabokra esett szét, a nő pedig szinte már nem is próbálkozik a puzzle-t összerakni. Közel a pillanat, hogy a sötétség kinyújtsa érte karját, ő pedig hálásan szorítsa azt. Claire kétségbeesését csak fokozza, hogy időről időre olyan látogatók keresik fel, akik a szürkeségből érkeznek. Ezek azok a jelenetek, ahol a mozi libabőröztetővé válik, egyben ezek a film legerősebb pontjai. Gagyi speciális effektek helyett a parát az ismeretlentől való félelem fojtogató légköre és a jól időzített frászkeltés kombinációja okozza. A fair play kedvéért: spoiler

Néhány helyszín, beállítás és jump scare nagyban hajaz James Wan stílusára és megidézi a Démonok Között univerzumot is. A semmi közepén lévő mezőn játszódó jelenet a távvezeték oszlopokkal a háttérben, nekem még a Hetedik-et is eszembe juttatta. Egyébként fényképezés szempontjából a film túlmutat az átlagon pl. az előbb említett mezőn játszódó rész gyönyörű képkivágásokkal dolgozik.

Színészi játék tekintetében azért már nem ilyen rózsás a helyzet. Michelle Krusiec alakítása igencsak eklektikus. Egyik pillanatban meggyőzően hozza a karaktert, a másikban pedig rohadt idegesítő gesztusokkal és hanghordozással. Lehet, hogy ez csak számomra volt zavaró, de néha szabályosan mérges lettem. A többi színész is az elvárható minimumot teljesíti. A Claire és férje köré írt dráma a két karakter motivációjának szempontjából érthető és szükséges, ám egyben nagyon közhelyes. A cselekmény kissé egysíkú, Claire és a molesztált kislány kapcsolatát szerintem jobban is ki lehetett volna dolgozni, de ha ez nem fért bele két órába, akkor nem tudom mi. A filmben van csavar is, igaz nem túl fantáziadús, ráadásul előre kikövetkeztethető, de legalább szociálpszichológiailag valamennyire megalapozott.

Ha úgy döntesz, hogy megnézed, akkor egy viszonylag nyomasztó, kevéssé borzongató atmoszférájú, de drámai töltettel bővebben ellátott, korrekt filmet láthatsz. Utána el lehet gondolkodni azon, hogy hiába a safe space, ha az amitől félsz ott van bent veled.