The Lair (2022) 33% 3★

Hat ez meglehetosen-hogy is mondjam-olcsó volt.
Also B kategorias mozi, borzaszto parbeszedekkel, nivotlan szineszi jatekkal.
Ugyanakkor a tema, cselekmeny es helyszin végett lehetett volna ez sokkal jobb is tobb penzbol.
A mufaj kedveloinek, leredukalt elvarassal egynek eppenhogy elmegy kategoria.

Az a tény, hogy ezt a bárgyú fost a The Descent rendezője követte el, hát több mint szomorú. Ugyan Neil Marshall rendezői tevékenységének minősége az utóbbi időben erősen hanyatlik, de azt azért nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor egy nevével fémjelzett mozi a legrosszabb SyFy Channel-es filmeket fogja eszembe juttatni. Pedig a lehetőség adott volt, hogy a nem túl eredeti alapsztoriból egy jó kis vérgőzös trancsírozás szülessen. A felütés ugyanis jó kis szórakozással kecsegtet, persze szigorúan bémozis keretek között. Az első okés negyedóra után aztán durva mélyrepülés következik, kezdve a rossz színészi játékkal, az értékelhetetlen párbeszédeken át a szörnyek béna kinézetéig. De komolyan, a lényekről lerí, hogy gumiruhába bujtatott emberek. Ez alapból nem lenne akkora gond, de a filmesek arra sem vették a fáradságot, hogy a szörnyek legalább máshogy mozogjanak mint egy átlagember.

A kevés értékelhető dolog egyike a filmzene, noha az sem az eredetisége miatt. A The Reckoning mellett ez Christopher Drake zeneszerző és Neil Marshall második együttműködése. És noha Drake előbbi filmhez szerzett muzsikája nagyságrendekkel jobb, a The Lair-ben hallható (kevés) zenéje a film csekély számú pozitívumainak legerősebbje.

Sajnos számomra a The Lair nem több, mint egy enervált, megfáradt sci-fi horror egyetlen emlékezetes, vagy épkézláb jelenet és eredetiség nélkül. És ezen még az sem segít, hogy Magyarországon forgott.