The Green Inferno (2013) 58% 26★

Lassan épül fel a film, megismerjük a szereplőket, a főhőst leszámítva egy csapat elkényeztetett, ökopózőr, vegán, twitterhuszárt, akiknek a várható elfogyasztása az iszonyat mellett jóleső kárörömmel is kecsegtet. Remek, remek. A film felére elérkezünk az eltérő étkezési szokások ütközéséhez, felkészítem magam a lelket és gyomrot megterhelő, féktelen hirigre… és aztán lepkefing. De tényleg. Természetfilmet is láttam már durvábbat. Meh.

Hát az émelygés megvolt. Bár nem tudom mire számítottam. Feszült és gyomorforgató film, Nem hiszem, hogy sokkal többet ki lehet hozni a kannibál sokkfaktorból, a természetesség ahogyan éltek persze erős volt, de az máshol is ütött már, szerencsére itt nem ment át állatkínzásba a dolog, mint egy klasszikusnál.

Ha tartalmilag nézzük, nem könnyű kihámozni Roth mit akar mondani. Semmitmondás keveredik felületes állításokkal, zavarosan. Valahol olvastam, hogy szatíra szeretne lenni, állítólag ez alkotói részről is meg lett erősítve. Ez röviden elintézhető: szatíraként ez a film egy kalap szart nem ér.
Roth szinte mindent a konvencióknak megfelelően filmez, a plánozás olyan, hogy egy átlagnéző álmából felkeltve nagyjából hasonlóan megoldaná. Ezen túl a dramaturgia sem tartogat semmi meglepőt, akár a karaktereket, akár a fordulatokat nézzük (leglátványosabb példa Alejandro). Ami igazán megdobja, az a törzsi élet és rituálék filmezése, ezt ugyanis teljesen szenvtelenül ábrázolja Roth, és ez igazi telitalálat. Pont attól válik bizarrá és különlegessé, hogy az ábrázolt világon belül teljesen természetes. Egészen zseniális, ahogy pl. a test feldolgozását és elfogyasztását filmezi. Ezek a rövid epizódok mutatnak igazán rá, hogy egyébként mennyire középszerű film.

Vizuális sokk. Volt azért egy-két komikus jelenet, pl amikor a kannibál kislány boldogan szalad el egy lábszárral a kezében. Amikor Eli Roth levetítette a Cannibal Holocaust-ot a perui törzsnek (akivel a filmet forgatták), azt gondolták vígjátékot néznek, ez után mindenki lelkesen vett részt a filmben. Ugyan ezen törzs egyébként köszönetképp felajánlott egy élő kétéves gyereket, a stáb persze udvariasan visszautasította azt. Azt mondják nincsenek már kannibál törzsek az Amazonas-ban.

Eli Roth látta a Cannibal holocaustot, ez nem vitás, de hála az égnek, nem utánozta le #annyira# . Egy-két jelenet igazán hasonlít, meg ez is szép zöld környezetben játszódik piros kannibálokkal. A történet egész jó, bár egyszerű, de hát nem is ezen van a hangsúly ugyebár, hanem a kaszaboláson meg az emberevésen. Az meg megvolt. És azt kell mondjam, régenmindenjobbvolt, még a kannibálos filmek is, mert a Cannibal holocaustot akármikor láttam, a hányinger kerülgetett, annyira eltalálták, itt nem annyira. Pedig voltak gusztustalan részek, de sehol sincsenek egy jó kis francia horrorhoz képest. Persze gyengébb idegzetűeknek és érzékeny gyomrúaknak semmiképpen sem ajánlom, de aki kibírta a fent említett mesterművet, ezt is meg tudja nézni simán.

Egész jól mulattam a filmen (hála az unszimpatikus szereplőknek – kb. senkit nem sajnáltam), helyenként kifejezetten vicces.

Szerintem elég gagyi volt, a Cannibal Holocausthoz képest sehol sincs.