The Dawn Patrol (1938) 73% 3★

Érdekes úgy nézni egy ’38-ban készült első világháborús filmet, hogy az már eleve remake. De régen ez bevett szokás volt – persze csak stúdión belül. Forgatókönyv ugye már eleve megvolt, 1-2 jelenetet pedig kompletten átemeltek az új verzióba (például a robbantásokat költségcsökkentés címén nem forgatták újra), csak a színészeket kellett „vérfrissíteni” és máris kész az újabb film, ami miatt tódulnak a nézők a mozikba! Még a két film címe is egyezett, így hogy ne legyen kavarodás, a ’30-ban készültet gyorsan átnevezték Flight Commander-re.
A történet egy maréknyi angol pilótáról szól, akik minden hajnalban (a mai szemmel) igencsak kétes minőségű vadászgéppel felszállnak, hogy bombázzák a német vonalat. Megy az adok-kapok, ahogy az a háborúban lenni szokott és egyre kevesebben térnek vissza az állomásra. Utánpótlásra pedig egyre fiatalabb fiúkat küldenek, akiknek jóformán repülési tapasztalatuk sincs. Amint fölszállnak, halálra is vannak ítélve. Ennek ellenére az első fél óra már-már MASH-hangulatban telt, annyit lehetett nevetni a szereplőkkel együtt. Szemberöhögték a halált és amikor hadifoglyot ejtettek, inkább ivócimboraként tekintettek rá, nem pedig ősellenségként fogadták demonstrálva azt, hogy a két szemben álló fél tulajdonképpen egyenrangú.
Drámaivá akkor fordul a helyzet, amikor az utált parancsnok helyére az egyik pilótát nevezik ki. Onnantól fogva már ő testesíti meg azt, aki nap mint nap halálba küldi a fiúkat. Flynn remekül hozta a karaktert, és bár közel sem láttam az összes filmjét szerintem élete egyik legjobb alakítását nyújtja.