The Caretaker (1963) 80% 1★

Ugyan ezt a filmet még angolszász területeken is sokan elfeledett kincsként írják körül, érdekes magyar vonatkozása, hogy az író legelső idehaza megjelent drámája éppen ez a bizonyos A gondnok volt egy 1965-ös antológiában – megjött a kedvem az elolvasásához, de színpadon is szívesen megtekinteném, mivel őszintén furdal a kíváncsiság, milyen formátumban működik a legjobban ez a koncepció.

Az bizonyos, hogy filmen erős, de ez csak részben tudható be a szerzőnek. Ez a bizonyos kulcspontokon megtört és kültérre helyezett kamaradráma három embert zár össze egy szűk szobába, ahol három nagyon eltérő, egyaránt mentális problémákkal küszködő személy problémái és jellemei feszülnek egymásnak. Szigorú tárgyilagosságában nincs benne annyi, mint amit valójában látunk és tapasztalunk – ez bizony a nagyszerű színészi alakítások területe, és a három filmes gigász alaposan ki is tesz magáért. Shaw, Bates és Pleasence triója tökéletes, kicsit ámulatba is ejti az embert, milyen súllyal, tömegvonzással vannak jelen a vásznon, milyen magabiztossággal töltenek meg élettel egy egyhelyszínes, fekete-fehér filmet – megdöbbentő azonban az is, későbbi karrierjük során milyen sokszor maradt kihasználatlan ez a sok remek képesség.
A dolog harmadik oldala a technikai kivitelezés, amire ugyancsak nem lehet panaszunk: a „zajzene” nagyon erősen emeli a hangulatot, a szűk szobában forgó jelenetek fullasztó zártságot és biztonságos melegséget sugallnak egyszerre, átjön a színpadi mű intimitása és az operatőri munkában rejlő művészeti aspektusok rengeteg lehetősége is. A stáb kétségkívül odatette magát, művészeti szempontból nem tudunk fogást találni a művön.
Mindez azonban száz percben kétségkívül sok, modern és rettentően elvont is – egyből az jutott róla eszembe, mennyivel nehezebben befogadható ez az egész, mint a nagyon más szellemiségben készült, a közelmúltban látott, zseniálisnak ítélt (és egyből újra is nézett) A kötél, illetve kézenfekvő összehasonlításként beugrott a Dühöngő ifjúság is, ami ugyancsak feldolgozhatóbb, könnyebben befogadható, és emiatt felkavaróbb élmény is egyben.

Nagyon érdekes, valóban méltatlanul elfeledett darab a The Caretaker, de a potenciális közönsége bizonyosan szűk is – váratlanul óriási lehetőség ez, hogy a három színészt a lehető legjobb formájukban lássuk, de hogy magát a filmet élvezni fogjuk-e, az szerintem nyitott kérdés. Stabil angol nyelvtudás híján egy precíz felirat mindenképpen szükséges hozzá!