Tensei Shitara Slime Datta Ken (Tensei Shitara Slime Datta Ken 1.) (2018–2019) 86% 30★

Mindig is érdekelt, működőképes lehet-e egy olyan fantasy, ahol nem azon van a hangsúly, hogy legyen egy ellenség, és harcoljanak ellene, hanem, hogy pusztítás, eszeveszett hódítás nélkül miként építhető fel egy olyan világ, ahol a különböző fajok békében élnek egymás mellett. Ahol az értékek a fontosak, amiket nem rombolnak le egyszer sem, ugyanis mindenki érdeke azt szolgálja, hogy a világbéke fennmaradjon. Olyan jó volt látni, ahogy Rimuru város fejlődik – és minden nappal egyre modernebb lesz. Rimuru Tempest stratégiája pedig elképesztő. Olyan szívesen élnék az általa kiépített városban. Itt nincs bonyodalom, illetve csak némi kezdemény, de azt csírájában elfojtják, mielőtt nagyobb méreteket öltene, és átvenné a történetszál vezérfonalát. Az anime nem diktál gyors tempót, mégis élvezhető, és a huszonnégy részt még kevésnek is éreztem. Örülök tehát, hogy itt van a második évad. Egymás megbecsülését, a bizalom kiépítését és kiérdemlését is szépen levezeti az anime. Lehet, hogy naiv ez a világfelfogás, ami itt egyeduralkodóvá válik, lehet, hogy nem könnyű a valósággal szembeállítani, mert akkor nevetségesnek tűnhet, de mégis működik. Mert jólesik belegondolni egy ilyen utópikus társadalom létezésébe, ahol harc és akár egy élet feláldozása nélkül is meg lehet kötni a béke illetve megnemtámadási szerződést. Én élveztem a háború nélküli mindennapokat, ahogy a farkasok, orkok, ogrék és a gyíkemberek együtt éldegélnek. Persze olyan jellemző emberi vonások paródia tárgyává lesznek, mint a „ki ha én nem” gondolkodásmód. A békés életmódot meg-megtöri egy-két véresebb jelenet, mint például óriáshangyák lefejezése, de ez nem ábrándít ki minket a tündérország-fílingből. Igen, hogy még jobban így érezzük, az elf-lányok és erdei nimfák sem hiányozhatnak. Színes társaság gyűlik össze a fogadásunkra. A fürdőzős ecchi is sem maradhat ki, az összkép így lesz teljes. Bár minden idilli, a drámát sem kapcsolja ki az anime, vannak olyan részek, ahol az érzelmesebb nézőknek – úgy mint én is – szüksége lesz papírzsepire. Ilyen például Izawa Shizue története. Van olyan is, amikor a meghatottságtól ered el a könnyünk, gondolok itt Rimurura és az öt kis tanítványra – a másvilági gyerekekre. Annyira tudom becsülni az olyan „embereket”, mint Rimuru, aki ígéretéhez hű marad, jó szándékkal viszonyul mindenkihez, és igyekszik kihozni a legjobbat az adott szituációból. Észre sem vesszük, és a szívünkhöz nő, a többiek is így vannak ezzel. Bárcsak mindenki így kezelné a hatalmat, és nem válna önző rohadékká. A baráti és bizalom alapján kiépített kapcsolatok sokkal erősebbek, mint azok, melyeknek tartópillére a megfélemlítés, zsarolás vagy a pénz. Miért válna árulóvá valaki egy olyan világban, amelyben megbecsült helye van? Melyben tettei alapján mérettetik meg. Itt még a hibákat is könnyű beismerni, mert a bocsánat elnyerhető, nincs megtorlás, bosszú. Ha mégis akad, az is megbánással ér véget. Az anime humora is jólesik, mely hol beszólások képében, hol jelenetek formájában realizálódik. Az elején például Rimuru és Veldora párbeszédén jókat szórakoztam, és vicces volt Shion is titkárnőként. :) túl komolyan vette olykor a feladatát. A karaktereket nagyon könnyű megszeretni, és nem tesznek olyat, amitől kiábrándulnánk belőlük. Nincsenek nagy konfliktusok, de ezek nem is hiányoznak. Az animáció szép, akárcsak a zene. Nem az izgalom miatt válik élvezetessé, hanem azért, mert azonnal otthon érezzük magunkat ebben a fantasy világban, mintha mi is oda reinkarnálódtunk volna.

Annak ellenére, hogy feláll a szőr a hátamon az isekai-tól, kíváncsi voltam az animére, mivel úgy láttam, hogy eléggé felkapott.
Nem kellett nagyon csalódnom, mert pontosan azt kaptam, amit vártam, illetve egy kicsivel többet.
Az első 4-6 rész végig kellett szenvednem, ugyanis felvonultat mindent, ami erre a műfajra jellemző. Kezdeném is a problémákkal.
– Rimuru imba: Rimuru már az első pár részben rengeteg képeséget szerez, ezáltal szinte legyőzhetetlen. Az összecsapásai nem tartanak tíz percnél tovább, és szerénysége ellenére, valahogy mindig tudja, mit kell csinálnia.
– Isekai sablonok.
– Idegesítő mellékszereplők, mint Gabiru és a poénforrás Gobta.
Ami viszont tetszett, hogy van története, Rimuru nem csak teng-leng a világban. Karaktereinek egy része jó, és tartalmaz pár megható, jó pillanatot.
Sajnos azonban a humora nem jött be. Van ecchis poén (sok szép, dekoratív hölggyel), pár infantilis, illetve visszatérő.
Összességében nem rossz sorozat, de nem nagyon ugrálok a folytatásért.

Hát én ezt tökre bírtam. Az egész olyan volt mint egy világbéke, Tempest városa meg egy Woodstock, és a Vízöntő-korszak is beköszönté. Másfelől meg, mintha a Civilization videójátékkal játszanék, amivel játszani, még ma is menő, és egyre inkább az lesz, úgyhogy örültem, hogy leporolták nekem.
Szóval jó ez! Nah jó, a két utolsó rész, leginkább csak töltelék részek voltak. Amolyan minek. De azokat leszámítva, tényleg jó. No meg nagy fricska! Ember létedre nyálkaként újjászületni és törzsfejlődni. Volt humora annak, aki összerakta… mer'ugye minek látszik? Valami kis lökött fantasy-nek…
Szóval várom az OVA-t és a 2. évadot.

Elég sok pozitív visszajelzest hallottam róla szóval kicsit féltem, hogy ez miatt csalódni fogok de szerencsére nem történt meg. Elég gyorsan elindulnak az események(mondjuk néhol túl gyorsan) és fent tudja tartani az érdeklődést. Imadnivalo szereplők és humoros. Igaz nem egy komoly mű vilagmegvaltast nem kell tőle várni, de osszesegeben nagyon szórakoztató.

Összességében kellemes kaland volt. Sok jó pillanattal, és sajnos még több sablonnal. Rengeteg dolgot túlságosan naivan kezelt a sorozat, de ez nem hiszem hogy baj, mert kb ilyen az életfelfogása. Bár meglepő módon van 1-2 rész ahol a komolyság épp jól állt neki, és nekem ezek voltak a kedvenceim, a legderűsebb részeken kívül az elején.
Nem kell nagy dolgokat várni tőle. Csak egy kis isekai, mágia, olykor főleg az elején jóféle humor, és fura szereplők garmadája.