Szegény Dzsoni a világ legszabadabb embereként vándorol a világban. A legszabadabb és a legszegényebb, mert nem tartozik senkihez és nincs semmije. Csodálatos tájakon vándorol, mígnem egy öreg kunyhóhoz érkezik. Itt él egy látszatra egyszerű nénike, aki azonban nem más, mint a Százarcú Boszorkány…
Szegény Dzsoni és Árnika (1983) 22★
Képek 17
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 20
Kiemelt értékelések
Lázár Ervin egyetlen története, amit el tudok viselni, viszont ezt az egyet nagyon megszerettem. És filmen is szeretem, minden látványos „költségvetési hiány”, rosszul öregedő látványtrükk ellenére, hiszen a történet bája éppen úgy megvan benne. Sőt, egy aprósággal több is: aspoiler szerzői narrációt helyettesítő udvari bolond spoiler még emberibbé teszi a mesét.
Ja, és ott van még az a bizonyos „rabló és focista” – amikor megláttam a listában, nem hittem a szememnek, míg utána nem olvastam, hogy de, tényleg ő az :D Így, a jövőből nézve, pont az abszolút akaratlansága miatt lesz olyan kolosszális iróniája a sorsnak, hogy minden egyéb keserűségen túllépve is könnyezve röhögünk rajta. Mint a teljesen naiv gyerekszáj. És még mondja valaki, hogy nincsenek ómenek :D
Népszerű idézetek
– Hát nem kell úgy nekikeseredni. Egyik nap te leszel a kacsa, és szegény Dzsoni az ember. Másnap meg fordítva… Eléldegélhettek így a világ végéig is.