Szárnyát vagy combját (1976) 81

L'aile ou la cuisse
104' · francia · vígjáték

Az ismert, hatvanéves éttermi kritikus, Charles Duchemin pályafutása csúcsán a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Előtte azonban még el akarja készíteni híres éttermi kalauzának utolsó kiadását, illetve át akarja adni fiának, Gérardnak tudását és szakmai tapasztalatát. A fiúnak azonban esze… [tovább]

francia

Szereposztás

Louis de FunèsCharles Duchemin
ColucheGérard Duchemin
Julien GuiomarJacques Tricatel
Ann ZachariasMarguerite (fiatal)
Claude GensacIdősebb Marguerite
Hirdetés

Kedvencelte 19

Várólistára tette 14


Kiemelt értékelések

moonchristal 

A másik örök kedvenc Louis de Funès filmem, bármikor, ha a tévében látom, muszáj néznem. Akkor is, ha előző nap is ismételte a tv, akkor is, ha napi kétszer adják, nézem. Természetesen ezt is tudom kívülről, mégsem unalmas, és mégis tudok nevetni újra és újra. Louis de Funès zseniális tehetség volt, a filmipar szegényebb lett volna nélküle, az biztos. spoiler

1 hozzászólás
darkfenriz

Kb. harmadjára láttam Louis de Funes-nek ezt a filmjét. Szórakoztató, a franciák egyik legnagyobb büszkeségére, a konyhaművészetre épít. Vajon a szerény és csúnya fiú kitörhet híres apja árnyékából? Képes legyűrni a modern műanyag, tartósítószerekkel és színezékekkel teleszórt katyvaz az igazi főzőtudományt? Szárnyát vagy combját? Mindenre megkapod a választ, ha Monsieur Duchemin-nel töltöd az estéd.

Blissenobiarella 

Összesen két Funes-film van, amit még ma is szórakoztatónak találok. Ez az egyik.

Lunemorte 

A vígjátékokért alapból nem vagyok oda, ezt is egyszer megnézhetőnek tartom.
Bár nem nagyon nevettem a filmen, a történet egész érdekes volt, főleg a vége fele a gyárban, az egész sci-fibe illő már… :)

Röfipingvin

El sem tudom mondani, hogy mennyiszer láttam… ^^ Nagyon szeretem a kis franciát, tulajdonképpen a csendőrös filmjein kívül mind nagy kedvencem. Talán csak ezt szeretem ennél jobban. :)(:


Népszerű idézetek

Röfipingvin

Gerard: Ez távbeszélgetés volt. Azért mentem távolabb. Ez egy igazi távbeszélgetés volt.

Röfipingvin

Duchemin: Jó, akkor hozzákezdek. És akkor az ihlethez, brrrrr, egy kis muzsika! … Áááá, nem!! Á, Wagnert rak fel, de Wagner nem ide kell, hanem a vadhoz, a nagyvadhoz. A vadkanhoz, az orrszarvúhoz! Tatatatám, tadadadámmm… áá, barbár! De a bressi módra készült csirkéhez, vagy a roscoff módra készült homárhoz más zene kell. Keresne valamit, ami könnyed, spirituális, érzék fölötti, légies!? Csipkedje magát!

Röfipingvin

Duchemin: Szép, élénk piros, picit lilás, a fénye tüzes. Ez bordeaux-i, nehéz bordeaux-i. Oh, némi kis nemes penész lebeg benne, a szemcséi lassan leülepednek. Ez a bor huszonhárom éves. 1953 igen jó esztendő volt. A bor tükrözi a földet, ez itt harmonikus és bársonyos. A neve medoc. A borban ott van a napfény is. Ennek a bornak a tőkéi dél-nyugatra néző napsütéses lanka oldalán nőtt. Nyilvánvaló, hogy… Saint-Julien Chateau Léoville Las-Cases 1953!

Röfipingvin

Duchemin: Victor! Szóját fogunk vetni oda, meg ide, meg ide!
Victor: Szóját, igazgató úr?
Duchemin: Szóját!

Röfipingvin

Duchemin: Létrát, gyorsan!! Fogódzkodjon erősen, Margaret! … Nem kell létra.

Röfipingvin

Duchemin: Vigyázz, mert meglóg! Menj a pirosba!
Gerard: De ez már egy másik piros!
Duchemin: Nem számít!

Röfipingvin

Tricatell: Mennyit adott érte?
Lambert: Egymilliót. Régit.
Tricatell: Én 32 frankot adtam érte. Annak a könyvnek a levonatát lopták el, ami egy éve jelent meg!

Röfipingvin

Duchemin: Igen, uraim! Erről azt mondják: ennivaló. Tricatell gyártmány. Ismerkedjenek meg vele jó alaposan. Tehát minél több információ, tárgyi ismeret. Kérek minél előbb részletes tájékoztatást Tricatellről és a gyárairól. Uraim, jó étvágyat!

Röfipingvin

Hölgy: Rendes emberek a gazdái!
Duchemin: A lelküket is kiteszik értem, néha azért nem találom.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján