Szárnyát vagy combját (1976) 84% 126★

A másik örök kedvenc Louis de Funès filmem, bármikor, ha a tévében látom, muszáj néznem. Akkor is, ha előző nap is ismételte a tv, akkor is, ha napi kétszer adják, nézem. Természetesen ezt is tudom kívülről, mégsem unalmas, és mégis tudok nevetni újra és újra. Louis de Funès zseniális tehetség volt, a filmipar szegényebb lett volna nélküle, az biztos. spoiler

Különös kis pikantériája ennek a mozinak, hogy még ki sem kapcsoltam utána a tévét, már vezető hír volt egy magyar portálon, hogy jelentős esésbe kezdtek egy növény alapú műhúst előállító nagy cég részvényei. De Funes vígjátékai, legyen a humoruk bármennyire is bárgyú olykor, nagyon sok esetben hordoznak magukban valamilyen jövőbemutató vagy éppen hogy napjainkban is aktuális kérdést, problémafelvetést. Az elfogyasztott élelmiszereink minőségére vonatkozó itteni gondolatok ugyan nem korunk problémáira reagálnak, nyakatekert módon mégis képesek reflektálni a klímaváltozásra választ adó, a felszínen sok esetben extra-zöldnek és extra-pozitívnak kikiáltott szólamokra is: ezek a trendek vajon hogyan hatnak hosszútávon az emberi egészségre, kultúrára, egyáltalán létünk értelmére? Milyen adalékokkal fognak kezelni egy jelenleg ideálisnak kikiáltott fehérjeforrást, mire nem csak táplálékként, hanem kielégítő, az étkezéssel kapcsolatos minden elvárásunknak megfelelő étellé válik? Avagy, ha le kell mondanunk az étkezésről, mint élvezeti forrásról, beszélhetünk egyáltalán jelenleg ismert emberi mivoltunk megmaradásáról? Valóban jó lesz nekünk/jó nekünk már most, hogy gigavállalatok termelnek tömegesen és olcsón elérhető, de rossz minőségű élelmiszert?

Mindemellett is érdemes még kitérni a film másik, talán többször körbejárt konfliktusára, a fiúgyermek számára előzetesen meghatározott életútra vonatkozólag. Mondhatnánk persze, hogy ez ma már elsősorban nem az elit konfliktusa, a társadalmi osztályok közötti átjárás problémája akkor probléma, ha a felfelé törekvés válik lehetetlenné, de miért ne tekinthetnénk valódi konfliktusként arra a helyzetre, amikor egy tehetséggel és bizonyos képességekkel megáldott gyermek nem az ősök által kijelölt, magasabb rendűnek vélt utat választja, hanem egy kevésbé megbecsült, számára mégis értékesebb és fontosabb hivatást?
A gondolatokon túl a kivitelezésről jó értelemben nincs igazán mit mondani: de Funes és színésztársai belakják a sztorit és a vásznat, láthatóan vérprofin, nagy rutinnal csinálnak pontosan olyan formafilmet, ami karrierjének ezen második felében meghatározta a főszereplő munkásságát.

Ha ismerjük és igényeljük épp a de Funes-filmek hangulatát és humorát, avagy ismerkednénk vele, minden esetben jó választás a Szárnyát vagy combját.

Kb. harmadjára láttam Louis de Funes-nek ezt a filmjét. Szórakoztató, a franciák egyik legnagyobb büszkeségére, a konyhaművészetre épít. Vajon a szerény és csúnya fiú kitörhet híres apja árnyékából? Képes legyűrni a modern műanyag, tartósítószerekkel és színezékekkel teleszórt katyvaz az igazi főzőtudományt? Szárnyát vagy combját? Mindenre megkapod a választ, ha Monsieur Duchemin-nel töltöd az estéd.

Összesen két Funes-film van, amit még ma is szórakoztatónak találok. Ez az egyik.

Louis de Funes neve garancia a jó vígjátékra. Ugyan nehezen indul be, de nagyon aranyos történet kerekedik ki belőle. Az étteremkritizáló szeretné, ha fia is ugyanezt tenné mint ő, de inkább bohóckodik, miközben egy másik étteremtulajdonossal készül nyilvános vitára…

A vígjátékokért alapból nem vagyok oda, ezt is egyszer megnézhetőnek tartom.
Bár nem nagyon nevettem a filmen, a történet egész érdekes volt, főleg a vége fele a gyárban, az egész sci-fibe illő már… :)

El sem tudom mondani, hogy mennyiszer láttam… ^^ Nagyon szeretem a kis franciát, tulajdonképpen a csendőrös filmjein kívül mind nagy kedvencem. Talán csak ezt szeretem ennél jobban. :)(: