Sword Art Online (Sword Art Online 1.) (2012–2012) 80% 106★

Nagyon jól indult és tetszett a koncepció is, azonban gyorsan átváltott kvázi szimpla romantikus történetbe, ami nem zavart, mert aranyosak voltak együtt a főszereplők, de nem ezért kezdtem el nézni. Iszonyatosan sajnálom, hogy nem láttunk több harcot és kevesebb slice of life momentumot. Ez főleg az anime első felére igaz. Minden hibájával együtt a SAO tetszett; élvezetes és izgalmas volt, ráadásul voltak benne csavarok is. Azonban az anime második fele, az ALO nem egészen az én világom. Ez főleg Suguhának köszönhető, akit nemes egyszerűséggel nem tudtam elviselni. Úgyhogy ezt a szakaszt nem igazán élveztem. Mindent összevetve nem volt rossz, de nem kaptam kedvet a folytatásokhoz.

Nagyon szeretem ezt az animét is a hibáival együtt, mert hát az van neki bőven. Az alap történet nagyon jó, viszont túlságosan rámentek az életképre, a lényeget elhagyva. Elvileg arról szól az első fele a sorozatnak, hogy hogyan viszik végig a játékot, hogyan élik túl a 100 emeletet. Ebből alig látunk valamit. A boss-harcokból sem sok van, abból is valamit elkapkodnak. A karakterek hátteréről sem sokat tudunk meg. A 2. fele pedig jóval gyengébb, mint az első. Tulajdonképpen jobb lett volna, ha azt a 11 részt is a SAO világára használják, mert az ALO bár nem volt rossz, felesleges klisének is mondhatnám. Sugou, mint főgonosz messze alulmarad Kayaba-val szemben. Ő csak egy elmeháborodott perverz állat semmi több. Személy szerint én kedveltem Kayaba-t, és sajnálom, hogy róla nem tudtunk meg többet. Mellette Kirito és Yui voltak a kedvenceim. Az ALO-ból a már amúgyis kedvencek mellett más nem lett kedvenc. Sugu-t nem értettem, meg ezt az unokatestvér nem vérrokon dolgot. Az unokatestvér is ugyanúgy vérrokon, szóval nem értem a logikát. Mégis szeretem ezt az animét, talán egy kicsit elfogult is vagyok vele. Tulajodnképpen szépen bemutatja azt, hogy mit hoz ki egy ilyen játék az emberekből. Nem egy online játékkal játszottam már én is, és valóban vannak olyanok, akik arra izgulnak, hogy megölhetnek másokat. Vajon ezek az emberek ilyenkor mire gonolnak? Milyenek lennének, ha a valóságban is bekerülnének egy ilyen világba? Az ALO pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy sose tudhatjuk, hogy ki ül a karakter mögött, hogy mennyire adja önmagát, vagy szerepet játszik, hogy mennyire veszi komolyan a játékos a játékban átélteket. Szóval azért ennek az animének is van mondanivalója a szép grafika, animáció és zene mellett… Nálam mindenképp többször nézős darab. :)

Nekem nagyon tetszett ez az anime, mert egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, és hagyja, hogy az érzések körbevegyenek. Sok fajta érzést kivált, legalábbis nálam ez történt. Melyik világban érezhetjük nagyobb biztonságban magunkat, a valóságban vagy a virtuálisban? Hol ér minket kevesebb hazugság? Sokan azért választják a virtuális valóságot, mert a ténylegesben nem boldogulnak úgy, ahogy szeretnének, ezért kompenzálnak azzal, hogy bárkivé válhatnak, az álmaikat sokkal könnyebben megvalósíthatják ebben a „térben”. Na de ez valóban jó dolog? A legszimpatikusabb karakter számomra Asuna volt, aki egyszerre határozott, erős és sebezhető. Kirito egy ideig idegesített, mert elkezdett magában vívódni ahelyett, hogy a kijutáson törte volna a fejét. A sok titok, amit rejtegetett, nem használt a többieknek. Viszont amilyen ellenszenvesen indult, annyira szerethetővé vált a végére. És ott van Leafa, aki az egyik legvalóságosabb karakter Yui után. Nagyon együttéreztem vele, ő van a legjobban sarokba szorítva érzelmileg. Mégis erős tud maradni, pedig összetörik a szíve egymás után kétszer is. Minden tiszteletem az övé. A kis Yui pedig tündéri. Sokszor csalt könnyet a szemembe. Nekem tetszett mindkét világ ábrázolása, a tünéreké talán egy picit jobban. Az, hogy Kayabának mi volt a célja ezzel az egésszel, nem teljesen értem. Az még oké, hogy rabságban tartja a játékosokat addig, míg nem viszik ki a játékot. Ezzel felhívhatná a figyelmet okulásként, hogy a valóság elől sem menekülhetünk el, mert annak ára van. spoiler A végkicsengés itt is az, hogy sosem szabad feladni, hiszen egy történetnek sok befejezése lehet, és ha kitartóak vagyunk, a legjobbat hozhatjuk ki mindenből. Én csak ajánlani tudom. :)

Érdekes anime volt, az már biztos. Az alaptörténete nagyon tetszett, nem is tudom, miért halogattam ennyi ideig. Elég izgalmas történetet adott, aminek köszönhetően csak úgy faltam a részeket. Az SAO-ban kicsit sajnáltam, hogy néha gyorsan ugráltak az időben. Jó, tudom, nem lehetet elhúzni, de kíváncsi lettem volna egy-egy harcjelenetre és pár dologra is. Mint például Kirito fejlődésére, vagy a Mikulással való csatára, amiért meglehetősen fontos és hasznos ajándékot is kapott érte. Ez pedig ugye bár kimaradt. Viszont tetszett, ahogy felépítették Asuna és Kirito kapcsolatát. Ezek mellett arra is kíváncsi vagyok, hogyan lett Egil és Kirito ilyen jóban. Érdekes történetük lehetett.
Az ALO nekem egy fokkal jobban tetszett. Talán azért, mert jóval eseménydúsabb csaták voltak benne, amit szeretek az ilyen típusú animékben. Mondjuk, Sugu-t még most sem értem. Ha unokatestvére Kirito, akkor az miért nem számít vérrokonnak. Főleg, ha anyukájának a testvére volt a fiú szüleinek egyike? Ő egy kicsit idegesített rajongásával, de Leafa-ként elég vagány és jó harcos volt.
Szó mi szó, hiába kapott nyolc csillagot tőlem az anime, kedvencem lett. Kicsit sajnálom, de még van egy csomó része és természetesen anime filmeket is készítettek belőle, így el leszek vele egy ideig (vagyis inkább jó pár napig).
Kedvenc karaktereim természetesen Kirito, Asuna, Klein, Egil, Yui (*-* ő nagyon cuki) és Kayaba Akiho, aki bár főgonosz, mégis jobban bírtam, mint Sugou-t (aki egy pszichopata).

Az utolsó két részben már nem hiszem, hogy túl sok meglepetés érne, úgyhogy gyorsan elő-értékelek.

Most abba nem szeretnék belemenni, hogy a SAO története mekkora baromság, mert az.
Elvileg egy MMO-ban játszódik, nekem mégis olyan érzésem volt, mintha egy Souls-MMO hibridet néznék. Sok utalás van más játékokra, legalábbis a FF-est észrevettem.
Rengeteg mindent kihagyott a sorozat, igazából ha csak a SAO-ban játszódott volna az egész, akkor jobban járunk.
Nagyon érdekelt volna, hogy hogyan alakultak ki a céhek, a szintek tényleges tisztogatása hogyan zajlott, mert ugye ez lenne a cél, de pont ezek a részek és a bossharcok vannak a leginkább elnagyolva.
Arra is rámehettek volna jobban, hogy lelkileg ez hogyan hat a szereplőkre, legalább azzal a 4-5 figurával foglalkozhatott volna az anime, akiket Kirito megismert. Vannak benne dupla epizódok, amikben gyakran előtérbe került a lélektan, hogy a SAO miket hoz ki az emberekből, de ezek kifutása eléggé béna lett.
Igazából nagyon keveset kaptam, és a legtöbb epizód nagy hülyeségre futott ki.
Úgy az 6. résztől az egész átmegy egy kidolgozatlan szerelmi történetbe spoiler. Ez is eléggé el van nagyolva, hatalmas marhaságokkal, köszönhetően a papírmasé karaktereknek.
Kiritoról nem sok minden derül ki, csak az, hogy op. Próbálják építgetni, de valahogy nem igazán éreztem a fejlődését.
A főgonosznak nincs motivációja, csak úgy csinálja.

És még csak a felénél tartunk.
A második fele egy mentőakció az új játékban, az ALO-ban.
Itt próbálták mélyíteni Kirito karakterét, de ez sem sikerült túl jól. Néhol már azt hittem, átmennek ecchi-hentaiba. Asunát úgy lenerfelték, hogy fájt nézni, mennyire kiszolgáltatott lett.
Erről a játékról még annyit sem tudunk meg, mint a SAO-ról, itt sokkal nehezebb volt eldöntenem, hogy ki az NPC és ki a játékos.

Őszintén szólva, nem vagyok túl jó véleménnyel róla, de ennek ellenére jó volt nézni. Tökéletesen kikapcsolt, nem idegesített fel, mint az isekaik többsége.
A két felét nyugodtan kiadhatták volna két külön évadba, mert volt ebben lehetőség. Persze ilyenkor jön az, hogy a manga is ilyen, úgyhogy nem kötekedek annyit.

Nézzétek meg és döntsetek ti.

Bennem hatalmas nosztalgia hullámot indított el az anime megnézése, és talán pont ezért nem is éreztem annyira erősnek a gyengeségeit. Pedig vannak jócskán gyengeségei, ezt elismerem.
A grafika szép, látványos, de nem kiemelkedő. A karakterek viszonylag egy síkon mozognak, és csak Kirito fejlődik minimálisat.
Viszont az értékelést két részre kell bontanom:
– SoA (1-14): Rettentő jól sikerült! Imádtam, ahogy minden kibontakozott előttünk, ahogy megismertük a karaktereket, az érzelmeiket, és az utolsó részek, hát elmondani nem tudom mennyire jók és izgalmasak lettek. A végső harc hihetetlenül tetszett.
Viszont rengeteg minden van, amit jobban kibonthattak volna a készítők, és ki is kellett volna ahhoz bontani, hogy sokkal jobban a világba érezhessük magunkat. Jobb lett volna ha maradunk végig a SoA világában.
– Alfheim Online (15-25): Nem jött be. Kliséhalmaz volt ez a része. Valamelyest szerintem gyerekesebb is. És minden egyszerűen szinte pillanatok alatt sikerül, semmi nagy epikus küzdelem, semmi nagy dráma. Csak csitt csatt és vége is. Sőt Suguha szerelme is olyan érthetetlen, és furcsa.
Sajnálom, hogy nem tudták olyan szinten folytatni, mint a SoA részeket.

Számomra a legkedvesebb karakter Asuna volt. Meg Yui-t és Kiritot is megkedveltem.

Jó alapötlet borzalmasan kivitelezve.

Szerk: amúgy lehet túl kemény voltam a csillagozással, de így utólag már meg nem mondom xD

@Rab_Csenge már annyit áradozott róla, így nem hagyhattam ki. :)
Teljesen beszippantott, elkezdtem nézni, és alig tudtam felkelni mellőle. Mindenképp jobban tetszett az évad első fele, ahol még a Sword Art Online a helyszínünk, talán nem is bántam volna, ha végig ott maradunk, de kellő érdekes fordulatot tartogatott a ALfheim Online is, még ha az kevésbé tetszett is.
A SAO erőssége KIrito és Asuna kapcsolata, nagyon jó párost alkotnak és ezt hiányoltam az ALO-ból. Leafa nem tudta pótolni a lányt, de nem tagadom, ő is érdekes szereplő volt. Könnyen magával ragadnak az érzelmek és itt nem egyszer igazán izgulnom kellett, hogy mi lesz a szereplőkkel, boldog befejezést kapok-e, és nagyon szeretem, ha egy sorozat az érzelmeimre is hat.
Ezek után nagyon furcsa lesz a Gun Gale Online, mert itt pont a kardozást imádtam, hogy visszatérünk a „múltba” és az annyira másnak tűnik, de majd meglátjuk milyen lesz. :D

Hát ezt jól eltoszták. Közepesen indul, tart némi vállalható szintet, mert ígéretes a sztori és helyenként kifejezetten szórakoztató, akciódús. Aztán bevarrnak egy totális, értelmetlen blöfföt csavarnak, és ráadásnak egy új felállást, hogy 14-15 epizód után tönkretegyenek mindent, amit addig felépítettek. spoiler Azt hittem a második évadig nem követ el öngyilkosságot ez az anime, de tévedtem, már alig az első évad közepe után mindent elkövet, hogy porig rombolja az amúgy sem kimagasló színvonalát.

Az évad első fele nagyon nagyon jó lett, viszont a második annyira már nem. Nem annyira rossz, csak az előtte levő 14 rész után érezhetően más és kissé laposabb lett.