Staged (2020–2023) 82% 16★

Lockdown acting vagy karantén színészkedés. Nagyon szórakoztató volt. A két úriember, David Tennant és Michael Sheen nem önmagukat adták, de majdnem. Teljesen hihető az elején, hogy tényleg magukról beszélnek, miközben mindez csak színház. Nincs rosszabb, ha egy színész be van zárva a négy fal közé, hiszen nekik a színpad a szabadság. Ebben a két évadban nem csak a két főszereplőt és minden frusztrációjukat, ismerhetjük meg, hanem a családtagokat (az igaziakat!), a kollégákat, ügynököket és sok-sok vendégsztárt, persze mindezt zoom-on keresztül.

S01
2020, karantén, lezárások stb stb, David Tennant és Michael Sheen önmagukkal azonos nevű színészeket alakítanak, akik zárt ajtók és webkamerák mögött próbálnak készülni a színház bezárása miatt elkaszált/elhalasztott darabjukra, és közben beszélgetnek. Sokat beszélgetnek.
Voltak erőltetett pilanatai a szezonnak, de összességében egy nagyon szerethető és nagyon átélhető szösszenet volt, rövid részekkel és olyan momentumokkal, felmerülő kérdésekkel/problémákkal amikkel a többségünk valószínűleg szembetalálta magát 2020-ban. Közben jókat lehetett rajta töprengeni, hogy az előadásból mennyi a kitaláció és mennyi a valóság, az eljátszott karakterek mennyire állnak közel az “eredetikhez.” Őszintén élveztem és nagyon szerettem ezt a szezont, a végén gondolkodás nélkül megadtam neki 10-ből 9 csillagot, és nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy jön a második szezon.

S02
Aztán elkezdtem megnézni.
Bár ne tettem volna.
Nem egészen behatárolható idővel járunk az első szezon után, egy újabb karantén során. Igazából azt hittem, hogy a 2021-es karanténra kellene belőni, de mindkét családnál egyévesnek mondott gyerek van, a feleségek pedig nem vártak gyereket az első szezonban, szóval… ott minden emberi logika alapján egy évnél hosszabb időnek kellett eltelnie. No, mindegy, ez csak egy a második szezon rengeteg furcsaságából.
A keretsztori, hogya Staged sikerén felbuzdulva az amerikaiak is szeretnék a saját változatukat leforgatni, de – ki tudja miért – a két főszereplőt lecserélnék. Ezen “hőseink” természetesen annak rendje s módja szerint kiborulnak, és amikor felkérik őket, hogy beszélgessenek és/vagy gyakoroljanak a szóba kerülő színészjelöltekkel, mindent megtesznek, hogy aláássák a produkciót.
Amikor éppen nem ezzel vannak elfoglalva, egymás vérét szívják.
Ez a szezon egyszerűen szörnyű volt. Ha nem 15-20 perc közötti minirészekből áll, ott is hagyom a fenébe, bár így se sokon múlott. Azt hiszem, sokat elmond az egészről, hogy az első rész után véletlenül a hetediket néztem meg, és egyáltalán nem hiányzott a köztes 5 rész.
Volt egy-két mókás jelenet, például Simon Pegg a Star Trek bögrével, de a nagyja elképesztően idegesítő volt, és erőltetetten ripacs. Kivételt egyedül az utolsó rész képez, az egészen korrekt lett. Ami még egy egész kicsit ment a menthetetlenen, az a női karakterek egynéhány jelenete. Georgia és Anna, remekeltek, és a “rendező” húga, Lucy is jó volt velük.
Igazán kár érte, szerintem sokkal jobb folytatást össze lehetett volna hozni az első szezonnak, ez így vérlázító volt. Ha jó indulató vagyok, adok rá 2-3 csillagot, és nagyon elszomorít, hogy összességében kénytelen vagyok lehúzni. ((Kár, hogy nem lehet külön csillagozni az évadokat.))