Skinamarink (2022) 39% 18★

Az ősi gyerekkori félelmeket, a szó szoros és átvitt értelmében is sötét, szürreális hangulattal, tudatosan érzékeltette Kyle Edward Ball rendező. Más kérdés, hogy 1-2 rémisztő jump scare-en kívül elég hatásvadász koncepcióval mutatta ezt be. Kísérleti filmek jó maximum 20 percben, de 100-ban zavaróan sok és fárasztó.

Nagyon kreatív a képi világa és a hangulata. Mégis ahogy mások írták túl hosszú, eseménytelen és az ötletessége a végére fárasztó is lesz valahogy. A szemcsés képtől volt, hogy hiába néztem egy jó darabig a jeleneteket egyszerűen nem találta a szemem mit kéne nézni. A furcsa kitekert fókuszok meg inkább bosszantottak már az első fél óra után, mivel nem nagyon történt semmi így csomószor nézhettem a falat meg villogó tévé csücskét.
Azért mégis volt egy jó, borzongós légköre, bár itt is gyakran úgy éreztem nem pakoltak bele eleget. Még a mondatok, amikből így is kevés volt, perceknek tűnő szünetekkel hangoztak el.
Jó volt, érdekes, de valaki majd csinál egy hasonlót, ami sokkal jobb lesz.

Úgy ültem le megnézni a filmet hogy semmilyen leírást nem olvastam el miről fog szólni, csak a trailert láttam, és teljesen máshogy értelmeztem a történéseket. A trailer sokkal jobban belém pakolta a feszkót mint amit végül kaptam, ami azért piszok rossz érzés mert az év horrorjára számítottam. Számomra fárasztó volt a sok közeli, a szemcsés képek, aminek megvolt a célja ugyan, de 100 percen át többször kellett pihentetnem a szemem, ami kizökkentett a felépített hangulatból. Ami egyébként sem volt sajnos túl erős, egy síkon mozgott és nem lett sem erősebb sem enyhébb. Az első 20 percben beleszoktam az érzésbe és aztán nem változott semmi. A film maga a gyerekkori félelmeinket próbálja megmutatni, milyen amikor felébredsz gyerekként az éjszaka közepén, és hirtelen a zajok a fények a sötétség is más értelmet nyer, egy apró nesztől is beparázol. Ez nekem nem jött át. Én piszkosul féltem gyerekkoromban szinte mindentől, most is egy árnyéktól össze tud rándulni a gyomrom, nagyon is élénk emlékeim vannak arról milyen gyerekként félni, de ebből nem sokat kaptam ebben a filmben. Kár, mert nagyon vártam, naaaaggyooonnn.

Nagyon orultem, amikor felbukkant a film hire, meg jobban amikor a trailer megtekintese utan meg a nyalam is kicsordult. Az elozetes ertekelesek is jok voltak, volt aki az uj Ideglelesnek titulalta (az ujszerusege miatt)
Sajnos ehhez kepest csalodtam.
Nagyon erdekes volt a tudatosan szemcses kepi megjelenites, a fokepp allokepekbol allo koncepcio is eleinte megfogott, am mindketto a vege fele mar inkabb zavaro volt.
Cselekmeny nagyon keves van, inkabb a varakozas okozta befeszulesre epitene, ami mukodik is egy darabig, de aztan rohadt faraszto lesz, hogy valojaban (majdhogynem) semmi nem tortenik a szűk ket ora alatt.
Inyencek tehetnek vele egy probat, ad is némi ujdonsagot/massagot; de inkabb kapufa az egesz, mint gol.

Kar erte…

Ez meg vajon mi a kedves, drága dédnagymamám lekváros térde kalácsa? Kiírhatták volna az elejére, hogy vakok és gyengénlátók számára optimalizált, mert nézni nem kell rajta semmit. Legfeljebb azoknak lehet érdekes, akik soha ez előtt nem láttak még szőnyegpadlót, meg ufo lámpát. Gyalázatos minőségben, ami még a VHS-nél is gyengébb, életlenebb, szemcsésebb. Értem én, hogy kiírták az elején 1995-ben játszódik és ezt el kellene fogadni indokként, hogy miért ilyen tré a képi világa. De ha ezt elfogadnánk, az olyan lenne, mintha egy őskorban játszódó filmet úgy kapnánk, hogy valaki cserélgetné a szemünk előtt a mamutos, ősemberes barlangrajzokat. Nem, ez már 95-ben is igénytelen lett volna, sajnálom.
Ezen kívül fájdalmasan vontatott, dögunalmas kínlódás az egész, ami jóformán semmiről sem szól. A gonosz ébredése helyett bátran adhatták volna a filmnek azt a címet, hogy A néző elalvása.

Vállalhatatlanul xar, és hosszú…
kerüljétek mint a pestist !
10/1