Shaft Afrikában (Shaft) (1973) 75% 2★

Bár ez a legrosszabb megítélésű a három klasszikus Shaft mozi közül, én töredelmesen bevallom, szerettem. Szerettem fejlődőképességét és főleg a hősben rejlő új lehetőségekre adott reflexiókat: valljuk be, kimozdulni New York gettóiból és bedobni Shaftet egy nemzetközi, kontinensek között átívelő titkosügynökös kalandba merész húzás volt, de a végeredményt látva abszolút megérte a kísérletezés, sőt!

A készítők, bár új utakon jártak, valójában semmit sem bíztak a véletlenre. Fogták a már jól ismert központi karaktert, meg az ő legmeghatározóbb jellegzetességét (bőrszínét, aminek 1973-ban még mindig nagy jelentősége volt), és szőttek köré egy immáron semmiféle társadalomkritikus éllel nem rendelkező, az amerikai hátország állapotaival nem foglalkozó sztorit. Elküldték Shaftet Afrikába, átutaztatták sivatagon, tengeren, kapott egy harci botot, kütyüt, társakat, jó- és rosszakarókat, tőle elolvadó nőket – állj… igen, helyes a felismerés, egy James Bond mozit nézünk!
Nekem ez jött be nagyon. Aki szereti a késő-hatvanas, hetvenes évek Bond-termését, annak semmi kivetnivalója nem lesz a Shaft Afrikában ellen. Pontosan a nyilvánvaló párhuzam miatt eszembe sem jut megkérdőjelezni azt a forgatókönyvíró logikát, miszerint Shaft a sztori során minden második útjába kerülő nő ágyába bemászik, vagy hogy a rosszfiúk úgy akarják őt csendben és titokban likvidálni, hogy gyakorlatilag végig a kezeik között van és szinte azt csinálnak vele, amit akarnak. Ez a bizonyos nőcsábász, sőt, már-már gigolo vonulat egyébként annyira nem zavarba ejtő, hogy Richard Roundtree 1973-ban szerintem sármosság és vonzerő tekintetében egálban volt Conneryvel és Moore-ral.
Persze egy valódi Bond-mozihoz képest kicsit talán híján vagyunk az akciónak, de cserébe a film szép, főleg nagyképernyős TV-n és Blu-Ray lemezről nézve: Afrika valójában önmagáért beszél, ráadásul ez a film is egyike azon alkotásoknak, amik mernek többet mutatni és látni ebből a világból a sztereotípiáknál és a nyomorpornónál.
Gyengepont tulajdonképpen nincs. A zene nagyon pöpec, de ez alapelvárás egy Shaft-moziban. A rendezés talpraesett, a minőség így, a maga teljes pompájában megkérdőjelezhetetlen. A film kapcsán általában felemlegetett „még több szex, még több meztelenség, még több erőszak” mantrával nem értek egyet: tény, a Shaft Afrikában fülledt mozi és többet enged meg magának egy Bond filmnél, ugyanakkor erőszakosságában nem kirívóan „sok”, inkább csak „egyenes”. Folyik a vér, ropognak a csontok, de egy mocskos ügyekben turkáló igazságtevő nem játszhatja folyton az eltartott kisujjas angol urat…
Utolsó pozitívum: ez volt az első nagystúdiós amerikai film, amiben kimondták a klitorisz szót, de aki végignézi a mozit, tudja, hogy ennek a „témának” a szövegkörnyezete és végkicsengése abszolút pozitív lesz végül.

Engem ez megvett. Nagy előrelépés a kicsit fáradt második részhez képest, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezekről az alapokról folytatni/újraindítani a szériát!

Ez a rész már nem Tidyman regényeinek adaptációja, hanem önálló történet. De érdekes módon ez nem is tesz neki olyan rosszat, a stílusváltás, a más jellegű történet egészen jól működik, sőt, szerintem a második résznél még jobb is. Relatíve lassú, de mégis kellően izgalmas és akciódús filmnek sikeredett.