A történet 1987 idején játszódik a dél-koreai Demokratikus Mozgalom hátterében. Alapul az észak-koreai politikai fogolytáborból szökött férfi feljegyzései szolgáltak.
Eun Young Ro és Im Soo Ho mindketten egy nagyra becsült egyetemre járnak Szöulban. Young Ro életvidám és nagyon bájos… [tovább]
Majdnem egy évig vártam rá, hogy megjelenjen és már is vége; nagyon gyorsan telik az idő. T-T Bár végül nem azt kaptam, mint amit beharangoztak és promotáltak, nagyon élveztem nézni és várni rá hétről hétre. Ez alapvetően egy túszdráma és csak részben romantikus, amit kissé csalódottan konstatáltam néhány rész elteltével, mert még a sorozat futása alatt is a két „főszereplővel” volt tele a közösségi média, a gyönyörű kémiájukkal – a botrány mellett persze, ami őszintén szólva abszolút alaptalan, már onnantól kezdve, hogy fikcióként kezelték a készítők, és egyébként meg az ANSP-t nem állítják be jófiúknak, nem kell aggódni. Helyette feszült fogolydráma zajlik egy gyönyörűen vizualizált kollégiumban, helyenként el-elejtett humorral és románccal kezelve, kint pedig egy nevetséges és botrányos taktikázás, ami abszolút komolyan vehetetlen és komikus, legalábbis első és gyors látásra. Figyelni kell a párbeszédekre, mert komoly utalások vannak benne ideológiákra, politikai rendszerekre, a két félszigetre nézve is.
Ami a „fő” szerelmi vonalat illeti, én úgy tudnám leírni, hogy fojtogató szerelem. Kínszenvedés volt, amit a készítők Young Ro-val és Soo Ho-val műveltek, talán az első négy rész még rendesen foglalkozott velük, majd egy-egy pillantás, egy kis valami a részek végére beiktatva, hogy szenvedjen a néző. spoiler
Jung Hae In szokásához híven nagyon profin és teljes karakterben itt volt, én is az ő részéről éreztem jobban, hogy megy valahová a páros. Kim Ji Soo egy tünemény, nagyon remélem, hogy láthatjuk majd még további darabokban, és az első pár részben ő is rendben volt, de utána a karakteréből adódóan én úgy láttam, hogy nem tudott valami változatosan dolgozni a rá osztott szereppel. Sírós arc volt a leggyakoribb vagy a félős, sajnos szép lassan mellékes figurává vált és azt is csak az apja miatt, mert ő volt a nagyember lánya. Örültem volna annak a tökösebb nőszemélynek, aki a sorozat elején fel-fellépett a fogvatartókkal szemben, de értem a lényegét.
Kim Tae Seong egy zseni kérem szépen, annyira jól adagolta a feszült jelenetek alá a zenét, hogy csak na, és amit a kinti politikusokkal és feleségeikkel művelt… Imádtam, hogy még a zene is gúnyolódik rajtuk.
Jó sorozat volt ez, az első pár rész és a többi között van egy kisebb szakadék, elég hosszú és vontatott (néha előnyére, néha hátrányára), de alapvetően egyben van, én abszolút elégedett vagyok a végével is, a karakterek érdekesek és emelik az élményt (Kye Bun Ok spoiler szeretnélek elfelejteni), de valami nagyon félrement a premier előtti és alatti reklámozással.
Nagyon-nagyon szerettem nézni, bár nem teljesen ilyen sorozatra számítottam. Az elején kicsit Abigél-feelingem volt és szívesen vettem volna tovább is ezt a vonalat :)) Imádtam, ahogy Young Ro gondoskodott Soo Ho-ról, olyan bájosan, ártatlanul és kedvesen ❤ és szerettem, ahogy a fiú felolvad, megmelegszik a közelében. Szép, lassan alakul a szerelmi szál, de sajnos sosem tud igazán kiteljesedni.
Ahogy egyre több lett benne a mocskos politika, sokszor elborzadva néztem, mi mindenre képesek emberek pénzért, pozícióért, hatalomért (igen, tudom, de még mindig képes megdöbbenteni), és bár sokszor volt tényleg komikus ezeket a „cicaharcokat” nézni (ami a feleségek között is ment hááát… zseniális volt!), közben emberek élete ment tönkre és fogyott el :(
Szívet tépő volt ezt a reménytelen harcot látni.
Azt hiszem, értem, miért alakult Young Ro karaktere mellékszereplővé – szegénykének, esélye sem volt ebben a játszmában, egy ilyen rendszer, egy ilyen apa ellen, teljesen magára maradva egy lehetetlen szerelemmel, a barátai támogatása, szeretete nélkül, tehetetlen bábként egyre jobban összezúzva ebben a csapdában. Feladott mindent, egyedül Soo Ho-t nem tudta feladni :((
Nagyon vártam, hogy Ji Soo-t a sorozatban láthassam, és nagyon büszke vagyok rá ♥♥
A srácokat is megszerettem – Soo Ho-t nyilván könnyű volt :DD, és Eung Cheol mindig vitt egy kis plusz kedvességet, humort a történetbe ♥, de a végére Joo Gyeok Chan-on is megesett a szívem.
Nagyon imádtam Han Na-t! :)) Az elején kicsit idegesített a nagy hangjával és hogy sosem bírt nyugton ülni és gondolkodás nélkül ment neki mindennek és mindenkinek, de aztán ahogy folyamatosan bizonyította a rátermettségét, kitartását és hogy sosem hagyta magát, nagyon megkedveltem és nagyon szurkoltam neki.
Yoo In Na-t megdöbbentő volt ilyen szerepben látni :D Sokáig utáltam a karakterét, de aztán kibékültem vele :) A színésznő pedig számomra bizonyította, hogy nem csak cuki tud lenni ;))
Nam Tae Il (Park Sung Woong) és Ahn Kyung Hee (Lee Hwa Ryong) zseniális volt – a szó leghátborzongatóbb értelmében.
A zenék és a képi világ sokszor elképesztően gyönyörű, ebből a szempontból tényleg öröm volt nézni ❤ Biztosan nem újráznék, de nagyon örülök, hogy láttam.
6,5 csillag!
Nagyon régóta vártam már ezt a sorozatot Jung Hae-in miatt. És nem is csalódtam benne. Bár voltak üres járatok, de javarészt érdekes, szórakoztató, néhol vicces és izgalmas történet volt.
Túl sok mindent a spoilerek miatt nem tudok mondani, de azt igen, hogy remek karakterek voltak, már ami nem a főhősnőt illeti. Ő igazából egy fontos mellékszereplő csupán amellett, hogy pajzsként szolgál és JiSoo-nak van hova fejlődnie. Viszont rajta és a többi lányon kívül az épületben, mindenki nagyon érdekes, sejtelmes és néhányan néha napján még viccesek is voltak. Sokszor a karakterek önmaguk paródiái voltak, ami egyáltalán nem állt rosszul. Sőt, mivel ez szegről-végről egy fekete komédia lenne, ez el is volt várható. Nagyon meglepő helyről jövő valódi protagonistáink sem voltak hétköznapiak, akárcsak ellenfeleik. A jófiúk nem kétdimenziósak és nem is feltétlenül lehet velük egyet érteni sok mindenben. Az ellenség berkein belül pedig akkora volt a katyvasz (jó értelemben), hogy az önmagában komikus volt. Az eszközök pedig, amikkel minden oldalon a céljaikat akarták elérni… Van gond a fejekben, nem is kicsi, de ez pont beleillett ebbe a történetbe. Jó néhány névvel bővül kedvenc karaktereim listája, közöttük Im Soo Ho-val, Lee Kang Moo-val, Jang Han Na-val és Kang Cheong Ya-val. Az utóbbi kettő pedig igazi girl crush-aim lettek. Bőven akadt olyan szereplő is, akiket lehetett tiszta szívből gyűlölni, de egyik-másik legalább néhány kijózanító pillanaton átesett, nem úgy, mint az antagonisták. Annyira kár, hogy nem akarok spoileresen írni!
Azonban, aki azt várja, hogy eget rengető szerelmi történet lesz ebből, az lehet hogy csalódni fog, jó nagyot. Ezt a sorozatot azzal adták el a nézők számára, hogy egy gyönyörű szerelmi történet (egy kis akcióval és politikai galibával megfűszerezve). Nem mondom azt, hogy nem volt benne ilyen, de az csupán az első négy részben és az utolsóban tartott ki. A köztes állapotban is voltak szép jelenetek, viszont a kapcsolat enyhén szólva megtört, ami a kémián is érződik és igazán csak az utolsó pillanatokra tér vissza valamennyire az egyensúly, bár ott is már egy kicsit kérdéses módon. Nehéz eldönteni, hogy a sorozat második felétől az egyik tagnak mi az indíttatása a szerelmük kibontakozásában. Igazából, ha belegondolunk, a végkifejletet már az első rész megsúgta. spoiler
A fényképezés nagyon szép, akárcsak a dalok, amik teljes egészében illenek a jelenetekhez. A bromance dalválasztások voltak a kedvenceim… Azok ütöttek! XD xd XD Néha elgondolkodtam azon, hogy talán a romantika pont a két férfira vonatkozik e. Ugyanis nagyon jó a kémia Kang-Moo és Soo-Ho között, akárcsak a dinamika. És nem ők az egyetlen ilyen páros. A politikai játszma ugyan kuszának hathat elsőre, de amikor rájövünk, hogy kiktől erednek a gondolatok, azonnal más színben tűnik fel az egész. Idő kell, hogy beérjen. Nincs sok hely, ahol játszódnak a történések, de azt a keveset nagyon jól kihasználják, szinte él a díszlet is, ami egyébként egy nagyon fontos szereplő önmagában. No Spoiler! Az pedig hab a tortára, hogy az egyik legizgalmasabb befejező két résszel örvendeztettek meg minket a készítők, amit valaha láttam koreai doramában, rögtön a Mouse után a sorban. Na jó, lesz spoiler, és el is fogom mondani, spoiler.
Ámbár, nem vagyok megelégedve egyes mellékkarakterek ábrázolásával és azok történetének lezárásával. Tudom, hogy a történet szempontjából valóban lényegtelen, hiszen Soo-Ho és társai a főszereplők, de azért jó lett volna látni, mi lett ennek a végkifejlete. Az se biztos, hogy mindenki gyomra be tudja venni, ami a 4. rész után történik. Ugyanis ekkor lelassulnak a történések. Bár így van idő jobban megismerni mindent, ami kiváltotta a szituációt, de ez nem feltétlenül lesz pozitívum. És, mint említettem, vannak üres járatok is, valamint a szerelmi szál is elveszíti a varázsát egy idő után, ami egyébként is egy minimális mellékszál. Az pedig konkrétan gyomorforgató, amit a promóció során műveltek. Egyébként ezt a Disney-nél kezelték le a legjobban ezzel a mémmel: https://twitter.com/DisneyPlusSG/status/148704782528434…, míg a JTBC továbbra is a legfelső állítással akarta elaltatni a gyanút arról, hogy ez a sorozat nagyon nem romantikus, JiSoo nem főszereplő, akivel el akarták adni az egészet és befejezésként sem lesz az, amit sejtetnek. Nem beszélve arról, hogy olyan képek és trailerek láttak napvilágot, amik bele se kerültek a sorozatba, de ettől romantikusabbnak tűnik az egész. Azt hittem, nem lehetséges, de ez a kampány bőven überelte a Mouse és a You are my spring félresikerült marketingjét. A botrányról már nem is beszélek, ami a sorozat körül volt. Aki csak ezért nem kezd bele, annak annyit tudok mondani, nagyon nem arról szól, ami miatt cirkusz volt. És pláne nem arról, ami a fülszöveg leírásában van. Arról nem is beszélve, hogy a mondandó sem eget rengető, csak minden második sorozat szól erről. A fordulatok java része pedig könnyen kitalálható, így a cselekmény is kiszámítható.
Egy szónak is száz a vége. Ez egy nagyon jó sorozat, amit meleg szívvel tudok ajánlani annak, aki nem riad vissza a sötétebb tónusú sorozatoktól, az erőszaktól, a melodrámáktól. Kiegészítőszettként ajánlok egy száradó félben levő cserepes virágot magatok mellé. Ne aggódjatok, a széria végére makkegészséges lesz. ;) Igazi Disney tartalom! ☺ spoiler
De ha már megemlítettem a lezárást, akkor most bővebben kifejtem, miért nem fogom újrázni azt! Figyelem, innentől csak az olvasson, aki nem bánja, hogy megtudja, hova fut ki az egész!
Ez egy kiváló 10 csillagos értékelésű sorozat… lehetett volna. Minden adott volt, hogy azzá váljon. Tetszett a sztorialap, ami egy érdekes – és úgy tűnik néhány koreai számára érzékeny – történelmi időszakba lett helyezve, megfűszerezve némi Rómeó és Júlia szerű romantikus felütéssel. Ráadásul nagyon jó színészgárdát castingoltak hozzá, köztük néhány személyes kedvencemet is. Ez egy sorozat sikeres receptje, mégis maradt némi keserű szájíz annak „elfogyasztása” után.
Szerintem nem az összetevőkkel volt a gond, hanem azok adagolásával. Meglátásom szerint elsősorban ott hibáztak a készítők, hogy műfajilag elég nagy összevisszaság volt ezen a téren. Az első 4 rész alapján egy romantikus drámát sugallt a sorozat, majd a romantikus szál teljesen eltűnt, hogy utána csak nyomokban térjen vissza, és a végén egy sejthető és logikusan várható végkimenetelben csúcsosodjon ki. Az 5. résztől pedig inkább akció-drámának tekinthető a Snowdrop, ami szerintem a 8. részig még jól is tartotta magát. Hiányosságai ellenére eddig a pontig élveztem nagyon a sorozatot, többször visszanéztem a jeleneteket, hallgattam a soundtracket, hagytam, hogy beszippantson ez a világ. Ha akkor kellett volna értékelnem, 9 – 9,5 csillagot kapott volna.
Ezt követően viszont elég nagy mélyrepülésbe kezdett a történet és az eddigi jó megítélésemre eléggé rányomta a bélyegét. Megjelent a koreai sorozatokra (is) jellemző gyakori jelenség. Nagyon érződött rajta, hogy nyújtják a sztorit, csak hogy kitöltsék a 16 részt. Szerintem olyan 8-10 részben simán el lehetett volna mesélni a történetet. Az utolsó két részben volt ismét értékelhető momentum, de nagyon sok jelenetnél éreztem úgy, hogy komolytalanná vált az évad elejéhez képest, néhol hiteltelen, kabaré jellegű volt már amit műveltek. Karakterfejlődésben is mintha inkább stagnáltak, vagy önmaguk paródiájává váltak volna egyes szereplők. A lezárás is inkább hiányosan összecsapott, mint teljes értékű volt.
Ha egy képpel kellene illusztrálnom a sorozatot, akkor azt a lovas képet hoznám fel példaként, amit mémként a Trónok Harca évadainak a bemutatására is használ az internet népe. Az eleje jól kidolgozott, mestermű, amit újra és újra megnézünk, majd ahogy haladunk tovább, úgy válik egyre összecsapottabbá, hogy végül egy olcsó szintre csökkenjen a színvonala.
7,5 csillagot kap tőlem.
Im Soo Ho: The ANSP frames and kills those who fight against the tyranny of the regime. You're the regime's hounds that trample on innocent people's lives to make the security state. That's what the ANSP is. And you're their agent. You have no right to blame me.
Lee Kang Moo: In the end, they're all the same. On the pretext of repatriation, the North deceived countless Korean-Japanese and trampled on their lives. The South made the security state.
